Harangszó, 1936
1936-08-09 / 33. szám
264 HARANGSZÓ 1936 augusztus 9 kezetek és maga az egyház is nem rendelkezik olyan vagyonnal, melyből a 'mindennapi élet biztosításán kívül messzemenő tervek megvalósítására is tudna jelentékeny áldozatot hozni. 50 holdon felüli kötött egyházi birtoka van például a rk. egyháznak Magyarországon 848.000, a ref.-nak 47.000, az ev.-nak ellenben csak 10.000. Kap ugyan a magvar evang. egyház az államtól anvagi segítséget lelkész- és tanítói fizetéskiegészítés címén, azonban még így is óriási terheket kéül az egyháztagok adófizetéséből előteremteni. Általában véve Magyarországon az evang. egvház eevházi adója az összes egvházi adók között a legmagasabb. Tréfásan szokták is emlegetni, hogv az evang. egyház a ..legdrágább“ egvház. A dunántúli egyházkerületben pl. az anya- és leánygyülekezertek közül nvotlcnajk az egyházi adnia az állami adónak 2T77—200%-a között mozog, tizenöté 150—100% között, hatvankettőé 100—80% között, a többié 80—60% s alig csak egynéhánynál van 60%-on alul. Ennek a nagy adónak az okát egyrészt a gyülekezetek lélekszámúnak az alacsonysánában kell keresnünk, másrészt pedig az iskola- fenntartási terhekben. A dunántúli egyházkerület gyülekezetei pl. évente 46:864.— P egyházkerületi járulékot fizetnek a kerület fenntartásához, ez azonban háromnegyed részben a középfokú evang. iskolák fenntartására szolgál. Az anvagi szegénység nemcsak nagy tervek kidolgozását és megvalósítását kötözi meg. hanem a megindított munkáknál is áldozatos lelkeket kíván. Magyarországon például az evang. segédlelkészek fizetése havonta átlag 30.— P, a teljes ellátáson kívül, ami kb. egy háztartási alkalmazott havi bérének felel meg. Sokszor csupán ennyit kapnak azok a fiatal lelkészek is. akik egy-egy szórvány-központ megszervezésére kapnak kiküldetést. A magyar evang. szórvány-kérdés megoldásának egy másik nagy nehézsége: a rossz közlekedési viszonyok. Magyar- országon az utak jókarbantartása nagyon nehéz, mivel nincsen megfelelő menyiségü burkolati kőanyag az ország minden területén. Ezért azután csak a főutak vannak rendesen kiépítve s a kisebb helyek és tanyák megközelítése rossz időjárás esetén óriási nehézségekbe ütközik. A magyar sárba már sokszor fulladt bele a pásztor nyájatkereső próbálkozása és a nyájnak a pásztor után való sóvárgása. A csonkaorszár határain túl élő magyar evangélikussággal való lelki közösség ápolása pedig a politikai feszült viszonyokban tá'ál súlyos akadályra. A csonkaországon élő lelkészek a megszállott területen nem végezhetnek szolgálatot. Útleveleinkbe külön lapot ragasztat be pl. a cseh hatóság akkor, mikor vízumot ad, melyen fel van tüntetve, hogy az útlevél tulajdonosának a csehszlovák köztársaság területén egyházi szolgálatot végeznie nem szabad. Ha pedig megszállott területről próbálkozik valaki a csonkahaza egyházi köréivé)! szorosabb összeköttetést ápolni, hamar összetalálkozik a „hazaárulás“ súlyos vádjával. *** A legnagyobb nehézség azonban mégis mindig maga az ember, aki elhúzza magát az egybegyűjtő szeretet hatása alól. Szétszórt egyház! Nem kéll-e Jézusnak rád is panaszkodni: ,.Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá és te nem akartad“. Akard, hogy egybegyűjtsön a kereső szeretet! Akard, mint egyház is! Akard, mint hivő is! Túróczy Zoltán. ►»»»»»»»»»»«»♦»»»«»»»♦»»»♦» Anya. Irta: Ittzés Mihály né. Nehéz és meredek, de drága és szent út az anyák útja. Az Ür a nőt anyának 'teremtette. Lehet, hogy nem minden nő hordozhat a szíve alatt drága új életeket, de kitörölhetetlenül bele van vésve a nő leikébe, szívébe az anyaság, úgy is mondhatnám: az áldozatosság érzése. Az a nő, akiből ez hiányzik, természetellenes valaki. Enél- kül nem tudok elképzelni sem hivatal- noknöt, sem elárusítóleányt, mert nem hiszem, hogy egy nő igazi dolgozó ember lehessen, ha nincs meg benne az áldozatosságnak, szolgálatnak lelke. Sőt. igazi feleség is csak az a nő lehet, aki igazi anya is tud lenni. Ez az érzés, a női léleknek ez az igazi „énje“ természetesen az anyaságban tud legteljesebben kibontakozni. Az anyai szeretetnek legjellemzőbb tulajdonsága az áldozatosság, az önmagáról való teljes megfeledkezés. Sokszor hallottam anyák ajkáról: az életemet is szívesen odaadnám, ha azzal valamitől megóvhatnám a gyermekemet. És nem kevés azoknak az anyáknak a száma, akik, ha nem is adják hóhér bárdja alá a fejüket gyermekeikért, de életüket a maga egészében, egészségüket, karjuk erejét, szemük ragyogását. arcuk rózsáit, nappalaik lázas munkáját, éjjeleik könnyes aggódását, tusa- kodó imádságait gyermekeikért áldozzák. Abban van az anyai szeretet legdrágább vonása, hogy sohasem sajnálja, sohasem sokalja az áldozatot. Sőt csodálkozva nézne minden anya arra, aki sajnálná őt, amiért éjszakáról-éjszakára beteg gyermeke ágya mellett ü'l, ahelyett, hogy szórakoznék és magakedvére töltené idejét! Milyen gyönyörű szó: édesanyám! Ez is, mint a „feleség“, azt hiszem, páratlan a világ népeinek nyelvhaszná'.a«««»S» OOZAiiS’CCC<S>JO--SO tában. Drága szó ez: szeretlek! Megromlott, lejtörejutott életeket tud átalakítani, világot tud megváltani, de még magasztosabb ez: édesanyám! Ez maga az új, beteljesült élet! Ezt a nevet csak boldog büszkeségnél, hálás alázattal szabad viselni, közönyösen, teherkénen hordani bűn! Miiven szent jog. drága érdemrend ez a név és milyen kimondhatatlan nagy felelősség is egyben! Ezt csak akkor érzi meg az ember teljesen, ha a maga egész komoly valóságában átgondolja, hogy a gvermek Isten áldása. drága ajándéka. Időtöltő játékszernek, öltöztetnivaló bábunak, kényeztetni való cicának, vagy mindig útban levő fölösleges kölöncnek igen sokan érzik a gyermeket, de áldásnak Isten szeretnie jelének venni már nehezebb dolog. Kevesen gondo'nak arra, amikor gyermeküket nevelik, hogy az a kis lélek nagyon sokat fog egykor nyomni az ítélet idején terhemre vagy javamra. Többre-Hizatás'om lehetősége a vele szemben való hűségemen vagy hűtlenségemen is csorbát szenvedhet. A gyermekem egyfelől bűneim hordozója, büntetett szenvedője lehet, de lehet megkegyelmezettségem drága záloga is. Két ember (helvesebben sok-sok ember) életének folytatása a gyermek, aki macában hordhatja s egykor kiteljesítheti azokat az álmokat, vágyakat, amiket valamikor magának álmodott két ember és lehet a mennyei Atya „ámen“- je sok esztendő hivő, könyörgő, egeket ostromló imádságára. Hogy mivé lesz, íz nemcsak az öröklött hajlamokon. Istentől kapott talentumokon fordul meg, hanem a nevelésen is. És még valamin: az érte való imádságokon. Sokszor érzem, hogy gyermekeimet nem a jó nevelés •— bár ez is nagyon fontos és egyáltalában nem mellőzhető tényező — fogja egész emberekké tenni, hanem az értük szálló fohászaink. Mint anyák, legyünk mindig példaképek gyermekeink számára. Legyen az «> s «c «■ e a hajlék, ahol te meg én vagyunk a család lelke, igazi otthon, puha, meleg, derűs fészek, ahol a megfáradt férj erőre kap, a kicsiny fiókák meg szárnyukat bontogatva készülnek a jövő szolgálatra. Emberileg nem tudok számomra szebb jutalmat elgondolni sem, minthogy egyszer majd a lányom olyan anya és feleség kívánjon lenni, minit én vagvok, a fiam meg olyan feleséget óhajtson, mint az édesanyja. Én természetesen azért imádkozom, hogy sokkal különbek lehessenek. Gyermekeinknek szerezzünk sok örömöt, de ne drága ajándékokkal csaljunk mosolyt az ajkukra, jutalmuk ne valami drága pénzen vásárolt csoda- játék legyen, hanem az, hogy most édesanyjuk is játszik velük, mesél nekik és édesanyjuk ölében ülve nézhetik végre azt a féltve őrzött, szép könyvet, amit máskor csak messzirőil szabad megcsodálniok. Sok örömet, sok boldog karácsonyt, sok szerefetet adjunk gyermekeinknek, mert a gyermekkor édes emlékei megkönnyítik a férfikor küzdelmeit és az öröm és hála könnyeit csalják az öregedő ember szemébe is. A nevelést a születés pillanatában kell elkezdenünk; amikor gyermekünket neveljük, ugyanakkor magunkat is nevelnünk keli! Soha ne lássa, vagy hallja a gyermek szülőjétől azít, amit neki megtiltottak! Büntetés, fenyítés nélkül nincs nevelés; de a helyes nevelés nem arra irányul, hogy a büntetéstől való félelem tartsa távol a rossztól, hanem vezesse rá a kicsit arra, hogy a verésnél sokkal nagyobb és fájóbb büntetés, ha édesapja vagy édesanyja szomorú, nem néz rá. nem csókolja meg, nem beszél vele. Ezzel lehet a gyermeket ránevelni arra is. hogy később se a következményektől való félelem tartsa vissza valami bűntől, hanem az a tudat, hogy a mennyei Atyát szomorítja meg, ha rosszat tesz. Kegyetlenkedés, durvaság, ijesztgetés nem nevelési eszközök!
