Harangszó, 1936
1936-08-09 / 33. szám
áf. évíolyatri. Í936. augusztus 9. 33. szám. AUpnoíta KA Pl BÉLA i»!o-ben Laptulajdonoi Ounintúli Luttier-Szóveteég. Megjelenik minden vasárnap, Ingyan malléklat tanév alatt kéthatanként ■ KIS HARANQ8ZÓ. 1035-bon beolvadt lap a Jöjjetek énhozr.ám Poatacaekkszámla: 30.586. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Ebben az Imádságban azt kérjük, hogy a mennyei Atya ne tekintse a mi bűneinket és miatta ne tagadja meg kérésünket. Az ötödik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. A aarungni mfkaatő-HadótalTatalc i QYÖÄ 11., PtMfi-N* I. ElOfiMttei tea: nefredÍTTO 1 P 38 (Ulti féléire 1P« Allét, «CT érre t P M (liléi Cioportoi kdldéaael lWt-oi kedreaméiiT Amerikába egéu éne 8 dollár; ax utódállamokba negyedévre 1 P 80 Ollér Megelégedés. Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. (1. Tim. 6, 8.) N em ok nélkül mondják a magyar emberre, hogy az áldástosztó Isten bármilyen DŐségesen is adott neki javaiból, mégis mindig elégedetlen. Ha rossz a termés, az a baj. Ha bőven termett, mit ér, ha rossz az ára? S ha a bő termésnek kellő ára is van, mindent felemészt a nagy adó. De a magyar gazda elégedetlensége töbDé-kevésobé minden emberben megvan. Aki állandóan a mindennapi kenyér gondjával törődik, aki a Miatyánkból csak a negyedik kérést imádkozza, az nem is elégedhetik meg soha. Aki a földi javakban keres kielégülést, olyan az mint aki szomjúságát sós vízzel akarja enyhíteni, ahelyett, hogy megelégülne, még égetőbb szomjúság fogja gyötörni. A szérűkön még zugnak a cséplőgépek és olyan gazdagon ontják a tiszta magyar búzát, mint már nagyon régen. Megtelik az idén a magtár és kamra szegénynél és gazdagnál. Földet túró gazdaember és toll- lal szántó hivatalnok egyaránt kiveszi a részét a gazdag aratás áldásaiból. Mégis!? Vájjon elmondjuk-e most végre, hogy meg vagyunk elégedve? Pedig a megelégedéshez a fenti szabály szerint nem is kell ennyi gazdag áldás. Ha eledelünk és ruházatunk van, meg kell vele elégednünk. Ennyi elég, hogy életünket fenntarthassuk. Elég, hogy segítségével betöltsük földi rendeltetésünket. Hasztalan kifogás az, hogy akinek eledele és ruházata van, egyszóval csak azokkal a szükségleti cikkekkel rendelkezik, amelyeket elsörendüeknek szoktak nevezni, az az ember nem élhet emelkedett emberi életet, hanem kénytelen visszasüllyedni a legkezdetlegesebb életszintre, jézusnak, az Ember Fiának nem volt fejet hová lehajtania, mégis tisztább, nemesebb, magasztosabb életet senki sem élt még nála. De bűnnel terhelt embertársaink között is éppen elég példát találunk a fenti együgyü védekezés megcáfolására. Tovább- menve, határozottan állíthatjuk, hogy igazi emberi életet, olyat, amilyet Isten elénk ir és amilyenre Jézus példát ad, csak az az ember élhet, akit nem nyűgöz a földhöz a földiekben való elégedetlenség. Aki megelégszik, ha eledele és ruházata van, de sohasem tud kényelmes megelégedettségbe merülni, ha a lélek szükségleteiről van szó. Mert amennyire fontos, éltető a megelégedés a testiekben, épp any- nyira veszedelmes, megállást és pusztulást jelentő, ha lelki kincseink birtokában tölt el bennünket a jólét, a megelégedés érzése. Ruttkay-Mikllán Géza. Pál apostol az olímpíászon. Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben ma- gatürtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romlatlant. Un azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos: hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne leauek. I. Kor. 9, 24—27. Ha pedig küzd is valaki, nem koro- náztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. II. Tim. 2, 5. Urna nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, az igaz Biró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését. II. Tim. 4, 7—8. Föl a küzdelemre!
