Harangszó, 1936
1936-08-09 / 33. szám
262 HARANGSZÓ 1936 augusztus 9. Egybegylijíő szeretet. Csodálatos a mi Urunk. A kezében szóró lapát van (Máté 3, 12), a terveiben azonban gyűjtő akarat, a szívében pedig gyűjtő szeretet. Ezért szólt így egykoron Jeruzsálem felett is: „Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, mikepen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá I (Máté 23, 37.) Áldassék az ő szent neve, hogy a magyar mezőkön is nemcsak szórólapáttal a kezében jár, hanem a tyúkanyó egybe- gyűjtő szeretetével is. Különösen is legyen áldott azért, hogy ezt ma már mindenkinek észre lehet és észre kell venni. Hadd soroljuk fel most az egybegyűjtő szeretet e munkájának egypár jelenségét. Egyházi közalap. A szórványok intézményes támogatására alakult az első egyetemes zsinat százados emlékére az egyházi közalap, amelybe minden gyülekezet a lélekszáma szerint lelkenként egy-egy fillért fizet. Az 1936. évre az egyetemes gyűlés határozata szerint a bányai kerület 2814, a dunáninneni 36CJU a dunántúli 1769, a tiszai 395 pengőt, összesen tehát 534P pengőt fizet. Ezt az összeget az egyetemes egyház minden évben államsegélyből kiegészíti. Az 1936. évre is például 8.930 pengő került e címén az egyház missziói vérkeringésébe. Gusztáv Adolf Gyámintézet. A szórványkérdés intézményes támogatására alakult a már 75 éves Gusztáv Adolf Gyámintézet is, mely működésének első 50 esztendejében kereken 2 millió aranykoronát gyűjtött össze templomok, iskolák és paplakok építésére s az utolsó 25 esztendőben is több mint 50 templom létrehozásában működött közre. A Gyámintézet céljaira minden esztendőben minden gyülekezetben van gyűjtés, melynek eredménye az 1935. esztendőben 16,406.27 P volt. Missziói szervezkedés. A megcsökkentett létszámú magyarság szent maradékának megbecsülése, a lelkész! pályára készülő ifjak örvendetesen növekedő létszáma új működési területek keresésére indította egyházunkat. Így születtek meg azok a missziói központok, melyek körül szórványban élő evangé.ikusaink megszervezését óhajtja megoldani egyházunk. Ezekre a helyekre fiatal, buzgó segédleikészek kerültek ki, akik felkutatják és megszervezik az evangélikusokat. Hogy milyen eredmények kisérik ezt a lelkeket kutató munkát, mutatja az, hogy pl. a tiszanagyrévi szórványban valamikor több mint 1000 hivő volt, ma pedig már csak 300 lelket talált a kereső pásztori hűség, ellenben Abonyban 1924-ben a püspöklátogatási jegyzőkönyv 8 lelket tüntet fel, a szórványgondozás pedig ma már 120 lelket szedett ösz- sze. Ezek a missziói központok megható lelkesedéssel iparkodnak templomépítésre. Gyűjtő körútra indulnak a missziói lelkészek és feltárva a gyülekezetekben missziói központjuk jelentőségét és nyomorúságát, adakozásra hívják fel a híveket. Ennek következtében a háború utáni 18 évben több szórványgyü- lekezet épített templomot, mint azelőtt az egész egyetemes egyház 50, sőt 100 év aliatt. Csak tavaly is 10 helyen épült például templom. Csupa kis templom, de mégis az egyházi élet egy-egy kijegecesedési pontja. A dunántúli egyházkerületben például a háború után a következő új egyházi szervezkedések történtek: 1923-ban a somogycsicsói fiókegyházban épült templom. 1928- ban a nagyhajmási leányegyház és szekszárdi új anyaegyházközség épített templomot. 1929- ben a kaposvári és a keszthelyi új anyaegyház és az öttevényi fiókegyház épített templomot. 1930- ban a csornai missziói kör, a dombóvári új anyaegyház és a nagyatádi fiókegyház, 1932-ben a lenti szórványközpont, 1934- ben a bábolnai fiókegyház és a szentgotthárdi iskolaszanatórium, 1935- ben a barlahidai missziói kör és az uzdi fiókegyház épített templomot. A folyó évben pedig már megvolt a fonyódi fiókegyház templomának felszentelése és készen áll a tapolcai fiókegyház temploma. Ezeken kívül önálló leányegyházzá alakult 1925-ben Lulla és 1936-ban Alsóság és Kemenesmiháiyfa. A dunántúli egyház- kerületben tehát a háború után (tizenhárom év alatt huszonhat új ponton indult meg az evangélikus egyház szervezkedő és híveket összegyűjtő munkája. A tiszai egyházkerületben is egész sereg új gyülekezet és missziói kör kezdte meg a háború után munkáját, vagy szervezkedett anyaegyházközséggé. Ilyen a kisvárdai, a szolnoki, a diósgyörvasgyári és komádi anyaegyházközség, a szabolcsi, egri és putnoki misszió. Kisvárdának és Szolnoknak már temploma is van, a diósgyörvasgyári most épül. Ezenkívüll a ruda- bányai és a borsodnádasdi fiókegyház is épített templomot 1934-ben. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a debreceni egyház most kezdi meg egy segédlelkész beállításával a hajdú- megyei szórvány gondozását, akkor azt látjuk, hogy a csonka tiszai egyházkerületben is a háború után tíz helyen indult meg A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 29 — De nagyot sóhajtott!... — mondja gyanakvással Julia. — Úgy látszik, Alfréd körül lehet a baj, hogy oly nyugtalan az én bájos helyettesem és telesírja éjszakánként a vánkosát. — Agyon is vágom azt a rendőrt, ha kezemügyébe kerül!'... — Csikorgatja Rujeff a fogát. Julia összerázkódott. Félt Rujeff vadságától s önkéntelenül Alex keze után kapott. Odahuzta magához. — Szégyeld magad, — formed Rujeffra Alex. — Semmi közöd Natáliához. Azit csinál, amit akar. — De nem azért jöttünk mi Párisba, hogy sóhajtozzék, — morogja foga között Rujeff, — de végére járok én ennek a duruzsolásnak odafent!... — Hallgass, mert ismered Biritow utasításait!... — Fenyegeti meg Alex. Ez úgy látszik hatott. Mint a dühös eb gazdája szavára nyöszörögve a földre lapul, úgy hallgatott el Rujeff s nyelte magába dühét. Julia Alexet még jobban magához húzta. El se engedte kezét. Fen't nyílott äz ajtó. Megjött Alfréd... Micsoda öröm kiáltott alá a szobából... Csók is hallatszott, de csak egy; ezt úgy látszik Amália néni kapta... — És most jön Naltalia... — súgja a várakozás remegésével Julia. Keményen szorítja a kagylót füléhez... Rujeff még a száját is eltátja, úgy figyel... Mi lesz most? Ez a csók azonban elmaradt. Rujeff megkönnyebbülten sóhajtott. — Hol maradtál ennyi ideig, édes fiam? — Úgy vártunk már, Alfréd, de te úgy látszik nem igen törődsz velünk, jobban érdekel a társaság... — Panaszkodik bágyadt szomorúsággal Natalia. — De hamar megtanulta a turbékclástl... — Csend, Rujefff... — rival rá Alex — Ne gyanúsítsatok, édeseim, — mondja fáradtan Alfréd, — de annyi a dolgom. — Szóval ez az én unokabátyám, — mondja Julia, — hej, ha tudná, amit én tudok!?... — Este tízkor is még hivatalban vagy, ne mondd, fiam! Úgy sem hisszük el. — Mondja tréfálkozva Amália néni. — Pedig onnét jövök. Azt sem tudom már, hol áll a fejem. Annyi kdlemetlenséget csinál az a nő!... — S nem jöttek a nyomára? — kérdi a néni. — Eltűnt. Se híre, se hamva... Mennyi becsületesség nézett rám annak a nőnek a szeméből és mennyi őszinteség!... S lám..., ki hitte volna, hogy ekkora romlottság lakozzék benne. Soha nem hittem volna!... Veszélyes némber s nagyot akarhat. Julia izgalmában minden érzékével a kagylón függ. —- Vigyázz magadra, fiam! — mondja Amália néni. — Az a nő terád tör... Mirakow is mondta!... — Igazad lehet, anyám, úgy érzem én is. Lesben áll s mint a tigris vérengző. Vigyáznom kell!... .— Ne félj, Alfréd, — nyugtatja meg Natalia s szavában mintha mosoly játszadozna, — nem bánt téged az a nő .... nem i s lehet az tigris... nem is vérengző..., félreismered te azt a nőt, ha annyi őszinteséget láttál rád nézni a szeméből. Ki tudja, kicsoda s merre vitte a sors!... Ne félj, Alfréd!... Alex már azt hitte, most... most fedi fel magát Natalia, annyira közel járt a teljes őszinteséghez. — Micsoda gyötrelmek dúlhatják szegény Natáliát!... — sopánkodik Julia. — Úgy érzem ki szavából, hogy meg szeretne mondani mindent..., de nem mer!... — Akkor megölöm!... — csattan fel Rujeffban az állati düh. Alex előrántja revolverét.
