Harangszó, 1936
1936-01-19 / 4. szám
1036 január 19. HARANGSZÓ 27. lelke ébreszt: tedd szolgálattá az életedet, hogy teveled is szol- gálatosabbá válhassék az evangélikus egyház. Az evangélikus egyház az ige egyháza. Volt a műveltség fáklyahordozója is, a szabadság bajnoka is, az emberbaráti szeretet istápolója is. De mindenek előtt mindig az ige prédikátora akart lenni s ezzel tölteni be hivatását minden egyéb vonatkozásban is. Vizsgáld meg magadat: mi neked az evangélikus egyház. Iskolapad, ahal az egyszeregyet tanultad? Közgyűlési terem, ahol szavazati jogodat gyakorlód? Segélyosztó hely, ahol támogatást remélsz? Luther lelke ébreszt: engedd, hogy az egyház igével tápláló édesanyád lehessen, hogy a te prédikáló életed bizonyságtevésén keresztül , is miinél messzebb hangozhassák az evangélikus egyház igeszolgálata. Lehetne még folytatni. De mindent összefoglalhatunk ebben: az evangélikus egyház a Krisztus egyháza. Nincsen más kincsünk, csak Krisztus és nincs más dicsekvésünk, csak az ő keresztje. Nem is akarunk egyebet, csak ezt az egyet: Krisztusé maradni. Ezért minden gyalázat, minden áldozat szenvedés-keresztjét a váltunkra vesszük, mint tették őseink. Vizsgáld meg magadat: mi neked az evangélikus egyház? Előnyökkel kecsegtető embertárslaság?" Tetszetős föL di intézmény? Luther lelke ébreszt: engedd, hogy az evangélikus egyház a Krisztus teste lehessen számodra, amely tart, táplál, használ. Te pedig légy bűnbocsánatban meggyógyult, kegyelemben megmentett s LŐRINC ÉRSEK: Élni fogsz, élni fogsz. MIND: Éljen a király! KALMAN: Élni, élni akar a féreg is. De néha jobb halni; mint élni. Jobb a sír békés nyugodalma a testet-lelket összezúzó szenvedéseknél. Minek éljen az, aki már nem az az erős, az az élni vágyó, az az örülni, lelkesedni és tenni tudó, aki egykor volt. Hű jobbágyaim! A trónon követni fog engem az én István fiam, fogadjátok-e, hogy hívek lesztek hozzája, mint amilyenek énhozzám voltatok. MIND: Fogadjuk, esküszünk. KALMAN: Aki a törvényesen megkoronázott király ellen pártot üt, olyan sorsra jusson, mint Almos. A pártütő sohasem a hazát, hanem mindig csak magát szereti és önző érdekei után fut. Egy percig se tűrjétek meg. István fiam a boldogtalan Bélát, mint tulajdon testvérét fogja szeretni. Azon lesz, hogy ami örömöt az élet még adhat neki, azt el is nyerhesse. Ajánlóin őt mindnyájatok és az egész ország szeretetébe. Oh Béla, Béla!... IANOS NÁDOR: Felség, a gyermek él. KALMAN (hevesen): Úgy? A gyermek él?... Micsoda? Az nyugtasson meg engem, hogy a gyermek él? Az? Miféle élet az övé? Aki reá néz, nem telik-e meg a szíve megrendítő szánalommal? Nem boldogabb-e nála a legnyomorultabb koldus, de akinek meg van a két szemevilága? Álmos fia ártatlan... ártatlan... (Rosszul lesz, eszméletét veszti, Dráko hozzásiet és újra eszméletre bírja.) DRAKO: Szédülés!... mindjárt megszűnik. (Elővesz egy üvegcsét, amelyből pár cseppet a fejére önt és dörzsöli.) Mindjárt jobban leszel, felség. KALMAN: Jobban?... No igen... a sírban. (Hevesen.) Szúrjátok ki a szemeimet! Mind a két szememet! Akarom... parancsolom... tüstént... AGNES: Csillapodj én lelkem, jó királyom!... csillapodj! JANOS NÁDOR: A te szemeidre, felség, nagy szüksége van még a magyar hazának, hogy továbbra is őrködjenek sorsa felett. szolgálatban beépített tag a Krisztus teste, az evangélikus anyaszentegyház számára. > Luther lelkének vezetése nyomán újuljatok meg, hogy megújulhasson az evangélikus egyház. Isten iránti hálával már is számos jelét vehetjük észre evangélikus egyházunk belső megújhodásának. Egyre szélesebb területen indul meg a belmisSziói munka. A sokszorosan megszaporodott igehirdetési alkalmak szolgálatában az új életet teremtő Szentlélek pünkösdi zúgása hallatszik. Megindult a fokozott mértékű szórványmunka is. A magyar evangélikus egyház egyre világosabban ébred reá a gzórvánvgondozás lélekemelő feladatának nagy felelősségére. Püspökeink egymás után szervezik meg azokat a missziói központokat, ahol hatalmas idegen tengerben századok óta néma volt az evangélikus igehirdetés. A nagyobb egyház- községek költségvetésük bizonyos százalékát ajánlják fel a szórványgondozás céljaira. — Ezért épülhetnek egyre-másra templomaink a szórványhelyeken. Egyháziunk megiijhodásá- nak egyik Ígéretes jele az i f- júsági munka fokozott megindulása is. Egymásután alakuló ifjúsági egyesületek, épülő ifjúsági házak komoly lelki munkája igyekszik felvértezni ifjúságunkat a kártya, a tivornya s mindenféle kártékony irányzat kísértése ellen. Istentiszteleteink régi gazdagságának visszaállítására való törekvés, a most ülésező zsinat munkája, a világ evangéliKÁLMÁN: A Béla két szeméért az én két szememet, ez az igazság, csak így nyugszom meg, csak így. Szúrjátok ki tüstént a szememet. AGNES: Csillapodj, én lelkem, jó királyom! KÁLMÁN: Te vagy Agnes? Igazán te vagy? Olyan rég láttalak... Oh Isten!... DRAKO: Az izgalom árt felséged egészségének, könyörgöm, tartóztasd magad. KALMAN: Eh mit. Már mondtam, hányszor mondjam még, hogy szúrjátok, szúrjátok ki a szememet. DRÁKO: Felség! Lehetetlenséget kívánsz, mert nincs a világon senki, aki a te szemeidhez ártó szándékkal hozzányúlni merne. Én, az orvosod, a legkevésbbé, akinek az a feladatom, hogv a testi épségedet óvjam és az életedet, ameddig lehet, nyújtsam. (Egy üvegcsét vesz elő, odanyujtja.) Könyörgök, felség, Ízleld meg. KÁLMÁN: Nem, nem kell. ÁGNES: Az én kezemből én lelkem királyom. KÁLMÁN: Add ide. (Miután ivott, visszaadja az üveg csét Ágnesnak.) Ugye te vagy Ágnes? ÁGNES: Én vagyok, felség. KÁLMÁN: Jaj, én most mindjárt meghalok, add ide a kezedet. Ágnes. ÁGNES (szorosan mellé áll, megfogja két kezét): Én lelkem királyom, amikor még karomon hordoztalak, egyszer nagyon megbetegedtél. Boldogult atyád, Géza király és boldogult anyád, Szinadéne kétségbeesve álltak bölcsőd mellett. De én azon az egész éjszakán imádkoztam, hogy az Isten ne vegye el kis életedet, hagyja meg mindnyájunk örömére és boldogságára. És a jó Isten meghallgatta az én forró imámat. Reggelre jobban lettél, aztán nemsokára visszanyerted egészségedet teljesen. Most én megint imádkozom drága életedért és én érzem, hogy az én jóságos mennyei atyám megint megfogja hallgatni szívből fakadó könyörgésemet és az egészségedet visszaadja. KÁLMÁN: Ágnes, ne menj el. ÁGNES: Itt maradok, felség! „Uj eget és aj földet várunk!“
