Harangszó, 1936
1936-08-02 / 32. szám
254 HARANÖSZó 1§36 augusztus 2. Árvaság-érzés. Áttért hozzánk: Kitért tölünk: A szórványsors nemcsak földrajzi helyzet s egyházjogi állapot, hanem lelki állapot is. A szórványsorsba kerülő ember hamar elveszíti a kapcsolatát azzal a nagy közösséggel, amelynek életsodrától távol került, kiesik leikéből az összetartozandósági érzés s ráborul az árvaság érzésének éjszakája. Olyan lesz, mint az őrszem, aki elfelejtette, hogy a háta mögött hatalmas sereg pihen s csak az előtte elterülő ellenséges tábort kémleli a félelmekkel teli éjszakában. Úrrá lesz fölötte az ala- csonyabbrendűségi érzés, mert csak az ellenség többsége az, amit lát, az övéinek többsége láthatatlanná vált számára. Mily sok idegenbe került magyar sóhajt fel keservesen: Milyen kevesen vagyunk! Milyen árvák vagyunk! Eszébe sem jut, hogy Európa 31 ^nemzete között még számra nézve is a 8-ik nemzet vagyunk!... 1. orosz, 2. német, 3. angol, 4. francia, 5. olasz, 6. lengyel, 7. spanyol, 8. magyar, 9. oláh, 10, holland, 11. portugál, 12. cseh, 13. svéd, 14. szerb, 15. bolgár, 16. litván, 17. görög, 18. flamand, 19. vallon, 20. dán, 21. finn, 22. norvég stb. stb. Eszébe sem jut, hogy az Európában élő 120 nyelv közül nagyságra az előkelő 11. helyen állunk. Az egész világon beszélt 2296 nyelv sorában pedig a 29-ik helyen. Mily sok másvallású tengerbe került evangélikus sóhajt fel keservesen: Magam maradtam! Nem érez semmit abból a fölemelő érzésből, amit nyújthatna neki az a tudat, hogy egy 80 miiliós evangélikus tábor előretolt őrszeme csupán s háta mögött ott van ez a hatalmas láthatatlan tömeg. Ez az árvaság-érzés gyávává teszi a szórványban élő embert s ez a lelki állapot egész sereg más veszedelemnek a csi- ráját-rejtirmagáb^.Ajindenekylöitt a zászlóhagyás veszedelmének csiráját. ' Áttérés. Az 1934. év áttérési statisztikája egyházunkra vonatkozólag a következő: róm. kath.-tól — — 552 róm. kath.-hoz — — 660 reformátusoktól — —• 211 reformátusokhoz — — 107 izraelitáktól — — — 105 izraelitákhoz — — — 14 baptistáktól — — — 31 baptistákhoz — — — 101 görög kath.-tól — — 13 görög kath.-hoz — — 8 görög keletiektől — — 10 görög keletiekhez — — 6 unitáriusoktól — —• 4 unitáriusokhoz — — 1 egyébből — — — 8 öászesen: 934 összesen: 897 Eszerint ugyan a statisztika 37 lélek nyereséget mutat, azonban ha hozzászámítjuk azt, hogy az 1934. évben felekeze- ten kívülivé vált az evang. egyházból 49 lélek, akkor a statisztika azonnal 12 lélek veszteséget mutat. 1931-től 1933-ig 405 lélek veszteség volt, 1934-ben 12, tehált 417 lélek veszteség 4 év alatt. Vegyesházasság. A szórványsors szomorú velejárója a vegyesházasság is. Az 1934. esztendőben összesen köttetett 6862 olyan házasság, amelyikben az evang. fél érdekelve volt. Ebből tiszta evang. házasság volt — — 2724 • római kath-sal vegyes — — 2841 reformátussal vegyes — —- 1060 izraelitával vegyes — — — 98 görög kath-sal vegyes — — 76 görög keletivel vegyes — — 35 unitáriussal vegyes — — — 10 egyébbel vegyes — — — 18 összesen: 6862. A vegyesházasságok száma tehát 4138. Ebből 2043 esetben a vőlegény, 21095 esetben pedig a menyasszony volt más- >1^állá^úy''A',VBgyesházasságoki'azt[evangB.rygyjjá^al<)^pcsolatos összes házasságoknak 60.30%-át teszik ki, ami azt jelenti, hogy nálunk — enyhén számítva — minden második házasságkötés vegyes. A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 28 Ez a negédes hang ott dobolt Alex idegein s meleg mosolyra bírta. Tiltakozik, ö nem rabszolgatartó. — Annyi levegőt szívok, amennyit maga engedélyez, annyit eszem és iszom, amennyit maga ad, hát mi volnék más? Rabszolga, de akinek, bevallom, nincsen rossz sora... — Nem... nem... — rázza Alex a fejét. Júliának szerfelett tetszik ez a naiv tiltakozás. — Mindez mellékes. Legyek még néhány napig rab, csak úgy bánjon velem, mint eddig. Beletörődtem. Sebaj. Egyre azonban kiváncsi volnék. Már tudja s ez egyszer nem szeretném, ha kitérő válasszal akarna lerázni... — Mire kiváncsi, Julia? Őszinte voltam önhöz s felfedtem előtte minden titkunkat... Ne kételkedjék bennem!... — A maga személyét fedi előttem homály, •— mondja komolyan Júlia. — Maga nem az, akinek mondja magát. Homályba burkolja életét, múltját, jövőjét. Tudni akarom, kicsoda? — Legyen elég önnek, Julia, hogy nem lehet rám panaszai... — Nem elég. Jogom van tudni, ki tart őrizetben?... Kik ily rejtett magányban töltik napjaikat, azoknak többet kell tudniok egymás életviszonyairól, mint amennyit ön enged sejtetni!... •— Erre nem mondhatok mást, mint amit már számtalanszor mondtam. Nem ismerem sem atyámat,, sem anyámat. Moszkvában neveltek s belém oltották, hogy gyűlölnöm kell mindent, ami nem kommunista... Ezzel a gyűlölettel jöttem Párisba!... — Maga nem egyszerű emberek sarja... s ha százszor Moszkvában nevelték!... Keményen hangzott a tiltakozás, mint amely nem tűr ellenvetést. — Csak ennyit tudok s még azt, hogy szerencsétlen ember vagyok. — Szerencsétlen ember!?... — kérdi csodálkozva Julia. — Itt jöttem ennek tudatára, itt Páris környezetén... — Hogy érti ezt? * — Nem neveltek boldogságra, jobban mondva itt tudtam meg, mi az igazi boldogság. Rájöttem, hogy-az én eszmémmel nem lehetek sohasem boldog. Más emberek vannak itt nyugaton, más a szellemük, mások a céljaik és őszintébbek. Közelebb állnak egymáshoz. Pedig a közvetlen közelség már boldoggá tesz... — A szeretet, a szolgálatra kész szeretet a boldogság... — Igen. S ez hiányzik az én világomból. Gyanakvás, rettegés választja el ott egymástól az embereket s azért nincs ott közelség, mely egymáshoz kapcsolná a népet... önzetlen munkára, önzetlen támogatásra. Nincs érintkezés Istennel, mert elvették annak a népnek az Istenét... Nem tudnak imádkozni... — Ön sem tud imádkozni?... — kérdi ijedt döbbenettel Julia. — Nem..., nem tudok imádkozni... Ki tanított volna meg imádkozni? Nem tudom, ki az az édesanya, de érzem, hogy a legszebb, mit e világ adhat s nekem nem volt benne részem... — Sajnálom, Alex, sajnálom!... Mintha Alex zokogást hallott volna Julia szavaiból. — Maga sír? Az én szerencsétlenségem könnyekre fakasztja? Lássa, ez az, ami engem a maguk környezetében any- nyira megkapott... Önt undok módon rabbá tettük, ártatlanul idehurcoltuk istentelen vadak karmai közé s mégis részvéttel van boldogtalanságom iránt s találkozik szívében könny, mely engem sirat... Lássa, ez a csodálatos... Ez hiányzik belőlem... Sokszor úgy érzem, hogy múltam lábra kelt s korbáccsal rohan utánam... érzem, hogy fekete sziklává válik jövőm s készül rámzuhanni.., Szétszórtságunk veszedelmei.
