Harangszó, 1936
1936-07-26 / 31. szám
1936 július 26. HARANGSZÓ 249 Magyar szemmel a tallinni finn-ugor kulturkongresszuson. Az ötödik finn-ugor kulturkongresz- szus június 26.—28.-án volt Észtország fővárosában, Tallinnban. Tallinn jellegzetesen régi város. Épségben áll még a körülbelül 600 éves várfal, mely 23 hatalmas bástyatornyával öleli körül a városit. A házak között is 400—500—600 éves házak hirdetik a régi idők dicsőségét. Templomai is majdnem mind a reformáció kora előtt épült templomok. Érdekes szűk sikátorok, lépcsők, hatalmas kapuk varázsolják vissza a város utcáin barangoló ember leikébe a középkor hangulatát. A város céltudatosan is iparkodik megőrizni régies jellegét. Azt gondolná az ember, hogy az ilyen múltját becsülő és múltjára büszke város mindennapi életében is a régi világ arisztokratikus vonásait tünteti fel. Ellenkezőleg. Ebben a középkori városban teljesen demokratikus gondolkodású nép lakik. A kongresszus magyar hangversenyén a jegypénztár előtt végetérni nem akaró sorban állott teljes rendben, minden rendőri jelenlét nélkül a közönség. Megérkezett a finn nemzet egyik legkiválóbb elő- adómüvésznöje, kit két nappal azelőtt a kongresszus finn hangversenyén ünnepelt lelkesen a közönség, ö is szépen beállott a sorba s a hátam mögött várta meg türelemmel, míg a lassan kígyózó sor a jegypénztárhoz ér, ahol velem együtt már ő is csak álló helyet tudott kapni. Eszébe sem jutott, hogy akár mint nő, akár mint művész, előnyöket igényeljen magának. Miért gondoljuk mi magyarok sokszor, hogy a tekintélytisztelet és a demokrácia nem fér össze? * * * A kongresszus minden napján este egy-egy nemzeti hangverseny volt. Első este a finnek hangversenyeztek. Hatalmas énekkarral vonultak fel, mely mint vegyeskar, mint nőikar s mint férfikar is hatalmas művészi teljesítményt mutatott. Az énekkar neve „Pajzs“ énekkar. Érdeklődésemre azt az érdekes felvilágosítást kaptam, hogy ez az énekkar a finn antialkoholista mozgalomnak egyik énekkara. A kongresszus után Finnországba át- ránduló magyarokat a finn főváros díszes ünnepi vacsorával vendégelte meg. Az asztal roskadásig meg volt rakva minden jóval, a legtöbb talán rajta mégis a szeszes ital volt, kezdve a leg- torokégetőbb „papramorgó“-tól a legfinomabb italokig. Érdeklődésemre azt az érdekes választ kaptam, hogy a finnek ugyan nem szeretnek ilyen vacsorákat rendezni, de hát úgy tudják, hogy Magyarországon a szeszes italokban való bőség a fokmérője a vendéglátó szeretetnek s ezért rakták úgy tele az asztalt erős italokkal. Ugyan kik a bűnösök azért, hogy a finneknek ilyen felfogásuk van a magyar vendéglátásról? * * * A kulturkongresszuson uralkodott a nemzeti viselet. Az észt és finn nők legnagyobb része nemzeti ruhában jelent meg. A magyar küldöttségben én legalább egyetlenegy nemzeti ruhába öltözött nőt sem láttam. Egy férfi képviselte mindössze a régi magyar öltözködést. Miért nincs nálunk több becsülete a magyar ruhának? * * * Megható volt az a szeretet, mellyel a finn, észt és magyar nép képviselői a kongresszuson egymás kedvét keresték. Mindegyik megpróbált udvariasságból a másik nyelvén beszélni. Az azután természetes, hogy ebből igen nagy furcsaságok sültek ki néha. Aki azonban már valamikor megpróbált idegen nyelven beszélni, az mindig csak meghatottságot érzett akkor, amikor látta, hogy államférfiak, egyetemi tanárok, férfiak és nők hogy törték a magyar nyelvet s finn és észt énekkarok hogyan énekelték magyarul a „Hiszekegy“-et. A szívben meghúzódó érzéseket azonban legmeghatóbban mégis csak egy könnycsepp jelezte. Az államfő jelenlétében és közreműködésével lefolyt nagy megnyitó ünnepélyen dr. Bán Aladár alkalmi költeményének finn fordítását szavalta a fenntebb már említett finn elöadóművésznö. A szavalat után tapsorkán között jött le mellettem az emelvényről, a szeme szögletében egy hatalmas nagy könnycseppel. Van-e még nép, a finnen és észten kívül, mely sírni tud a magyar sorson? » * * Két mondat az észt államfő megnyitó beszédéből: „Mindhárom nagy finn-ugor nyelvben azonos a vér neve.“ „A kis népek fegyvere: a kultúra." * * * A kongresszus főmunkája 20 szakosztályban zajlott le. A vallásügyi szakosztálynak Rahamägi H. B. észt püspök volt a vezetője. Tárgya: „Mi gyakorlatilag elérhetőt tehetünk a finn-ugor népek egyházi és vailáserkölcsi életének fejlesztésére?“ Külön előadások ismertették a finn-észt és magvar szórvánvgondozást. Csodálattal hallgattuk, hogy a finn egyház hogyan gondozza a világon mindenfelé szétszórtan élő finneket s hogyan építette ki a szórványmunka központját egész egvházi külügyminisztériummá. Eszünkbe jutott, hogy a német ev. egyház is a külföldi németség gondozására külön hivatalt szervezett s ennek élére külön külügyi püspököt állított. Mit teszünk mi a határokon túl élő magvar evangélikusok lelki gondozásáért? * * * A kongresszus ünnepélyes istentisztelettel kezdődött s az utolsó napon minden tallinni templomban a kongresszusra érkező külföldi lelkészek prédikáltak. Az istentisztelet gazdag liturgiája sok magyart megkapott. Áz egvik vasárnaoi istentiszteleten, mikor a szószéken bejelentették az elmúlt héten elhunytakat s a gyászolókra imádságban kérték Isten Szent Lelkének vigasztalását, halkan megszólalt az orgona s megcsendült a legkisebb harang. Egyszerű eszközökkel megindító cselekmény. * * * A magyar kormányt Tas- nády Nagy András államtitkár képviselte, ev. egyházunk világi vezérei közül pedig Ko- ritsánszkv Ottó egyházmegyei felügyelő vett részt. Az utóbbi a evógvszerészeti szakosztályban fejtett ki jelentékeny munkát. Mindketten felszólalásaikban több alkalommal tettek bizonyságot hitvalló keresztyénségükröl, mellyel a kongresszus őszinte elismerését szerezték meg a maguk és a magyar protestantizmus számára. Sok megalkuvó és gyáva magyar protestáns megtanulhatná tőlük a bizonyságtétel bátorságát. T. Az Üdvhadsereg leányoknak és asz- szonyoknak napi 50 fillértől 1 pengőig tiszta, családias szállást nyújt az új női otthonban, Budapest, Vili., Szerdahelyiutca 17. sz. alatt. A láradhatallanság embere.
