Harangszó, 1936
1936-07-26 / 31. szám
248 HARANGSZÓ j&>6 július 26 Evangélikus szeretetmunka Mindkét képünk az önzetlenség emberét ábrázolja. Ott fekszik egy ember a Jeruzsálemből Jerichóba vezető úton, kirabolva, kifosztva, félholtan. Elmegy mellette egy pap, látja a szerencsétlent és — tovább megy. Uitána jön egy levita az is észreveszi és — elkerüli. S aztán jön az önzetlenség embere, az is meglátja és „könyörületességre indula“. Nem törődik azzal, hogy ö samaritánus, nem gondol arra, hogy milyen időveszteséget jelent neki, ha segítségére siet ennek a szerencsétlennek, nem gondol fukar szívvel a kiadásokra, amiket ezzel magára vállal. „Könyörületességre indula.“ A szeretetmunkának ez egyik jellemzője. Az önzetlenség emberei végzik. Mindkét kép a fáradhatatlanság emberét ábrázolja. Olvassátok csak el Lukács evangéliomá- nak 10. fejezetében ennek a két képnek a történetét. „És mikor azt látta, könyörületességre indula — és hozzájárulván bekötöző, — és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, — és gondját viselé neki, — és monda a gazdának." Milyen fáradhatatlan volt ez az ember 1 Nem elégedett meg azzal, hogy bekötözte annak a szerencsétlen embernek a sebeit, nem állt meg az első segélynyújtásnál, nem nyugodott addig, amig teljesen biztonságba nem hozta bajbajutott embertársát. Ez a sok „és* a szeretetmunka egyik jellemzője. A fáradhatatlanság emberei végzik. Mindkét kép a névtelenség emberét ábrázolja. Kicsoda tudja a samaritánus nevét? Senki ezen a világon. Talán maga az sem, akin segített. Talán az sem tudta meg soha a nevét. Jézus is csak sa- maritánusnak hívja. Nincs neve. A névtelenség embere. A szeretetmunka egyik jellemzője, hogy a névtelenség emberei végzik. Az elmúlt év folyamán nagyon gyakran eszembe jutott Jézusnak ez a példázata. Németországban töltött időmnek egy részét egy intézetben tölthettem, ahol evangélikus szeretetmunka folyik. Nürnbergtöl nem messze fekszik Rum- melsberg, diakónusképzö intézetével. El- zárvavminden emberi zajtól és lármától, egy gyönyörű erdő közepén terül el ez a telepi az evangélikus szeretetmunka vára. Amint közeledünk feléje, ott látjuk az intézet templomát, szép karcsú tornyával. Hadd mondjak először róla valamit. Amikor elhatározták a templom megépítését, bizony több volt a lelkesedés, mint a pénz. S akkor nekiálltak a diakónusok s a közeli kőfejtőből kibányászták a templom építéséhez szükséges köveket. Ha ma azt kérdezi valaki: ki építette ezt a szép hajlékot, feleletül azt kapja: a diakónusok, a névtelenség emberei. S amikor azt kérdeztem az intézet lelkészétől, honnan kapják ők ezeket a névtelen hősöket, odaadta kezembe a most próbaképen felvett diakónusjelöltek névsorát. Mindegyiknek neve mellett ott van a foglalkozása. Van köztük reáliskolai tanuló, gazdalegény, asztalos, bádogos, szabó, soffőr, szakács, egyházi zenész, kertész, könyvkereskedő, cipész. Milyen- sokféleség, mennyi ellentét még a foglalkozásban is! És ott az intézetben milyen nagy az egység és egyenlőség! Mind az ev. szeretetmunka névtelen katonája. Nézzük most meg azt a szép és tágas épületet, amely kívülről olyan kedvesen barátságos s az ember igazán meglepődik, amikor megtudja, hogy ez az épület iavítóintézet. 130 fiatalkorú lakik benn, ikiket ideutalt a törvény, akik azért vannak itt, hogy új életirányt kaphasson életük hajója. Én itt nyertem szolgálati beosztást. Sok tapasztalatom közül csak kettőt hadd említsek meg. Aki a bűnt nem veszi halálosan komolyan, hanem holmi kis szépséghibának gondolja, amit azonban nem kell figyelemre méltatni, az itt megtanulhatja, hogy a bűn életrontó és romboló irtózatos hatalom. 12—13 éves fiatal gyermekek életében láttam, hogy milyen rettenetes hatalom a bűn. Fiatal bűnözök aktái között lapozgatva szinte kétségbeejtő valósággal rajzolódott szemem elé a uűn. A másik tapasztalatom ez: semmiféle élrontott és zátonyra futott életre nincsen más orvosság és gyógyulási lehetőség, csak a Krisztus evangélioma. Egyedül és kizárólagosan. Ebben a javítóintézetben a felügyelők nem tudományosan képzett pedagógusok, mégcsak nem is úgynevezett „intelligens“ emberek. Diakónusok a nevelők. Egyszerű fia. talemberek. Egyetlen módszerük: szeretni, egyetlen fegyverük: az evangéliom. S hogy munkájuk nem hiábavaló, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a számtalan levél, amelyekben karácsonykor és újévkor volt javítóintézeti lakók kérik Isten áldását az intézetre és annak munkásaira. A lelkibetegek után nézzük meg a testi betegek kórházát. Szinte feljajdul az ember szíve, amikor ezeket a szerencsétlen betegeket látja. Van, aki évek óta úgy fekszik ágyában, mint egy darab fa. ügy kell etetni, mint egy kisgyermeket. Van közöttük olyan, aki még a világháború borzalmas emlékeit juttatja eszünkbe. Megtébo- lyodtan járkál fel és alá s hadakozik a láthatatlan ellenség ellen. Elnézem, hogyan ápolják és gondozzák ezeket a szerencsétlen betegeket. S nem tudtam más magyarázatot találni : ezek az önzetlenség emberei, ezért tudnak így szolgálni. Nürnbergnek egyik hatalmas kórházában diakónusok végeznek ápolói szolgálatot. Megkértek tartsak nekik előadást hazánkról. Természetesen szivesen megragadtam az alkalmat, hogy külföldön oly ismeretlen hazánkról egyetmást elmondjak. — Mikor autóvalNürnbergfelé közeledtünk, a kisérő lelkész figyelmezI tetett, hogy ne zavarjon az, ha egyikmásik majd elalszik előadásom alatt, de olyan nehéz a szolgálati beosztásuk, hogy este mindegyik holt fáradtan vágyódik a pihenés után. Egy órás előadásom alatt csodálkozva láttam, hogy nem alszik egyetlen egy hallgatóm sem s amikor befejeztem, ők kérdezősködtek még egy óra hosszat hazánk, de különösen magyar ev. egyházunk felől. Erre csak a fáradhatatlanság emberei képesek. Rummelsbergben evangélikus szeretetmunka folyik a javítóintézetben, a világháborúban szerencsétlenül jártak otthonában, a nürnbergi kórházban. Az evangélikus szeretetmunka szolgálat... a Krisztus parancsára. Weltler Ödön. ||HII||||llll||l|llll||||llll|||llllll|||IIM||||!lll||||llll|||inill||llllll|||lllll||llllll||lllll|| Terjesszük a „HARANGSZó“-t! iiiiiiilliiiiiiiiiiiiiilliiiiiiiliiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiii Az Önzetlenség embere.
