Harangszó, 1936
1936-07-05 / 28. szám
222 HARANGSZÓ 1936 július 5. Vannak emberek, akiknek kezében a biblia szent írássá magasztosul. Szent könyv, amelyről tudják, hogy komoly, nagy dolgok olvashatók benne. Pedig a biblia nemcsak arra való, hogy tisztelettel nézzünk reá, hogy kötelességünknek tartjuk a megvételét, vagy akár szentnek tartsuk. A bibliában Isten az ő igéjét akarja adni. Nem holt betűket, nem mondatokat, nem elbeszéléseket és történeteket, hanem élő és éltető igét. Amely kenyér és ital, tápláló erő a számomra. Van bibliád? Holt lapokból, néma szentkönyvböl hadd tegye számodra élő igévé az, aki a testet öltött Ige — a Krisztus. í;;;;;ííí *»?»»»»»«»»»« A 300 éves Tranoscíus. Tótajkú gyülekezeteink ősi, „vastag“ egyházi énekeskönyve a „Tranoscius“ háromszázados jubileumát ünnepli ebben az évben. Ez a könyv, mely a biblia és kiskáté mellett ma is még legkedveltebb és leghasználtabb könyve tótnyel- vü hittestvéreinknek, Tranovszky György egykori iipótszentmiklósi lelkész örök értékű alkotása. A hányatott életű, mélységesen vallásos gondolkozáséi, valóban „Isten szíve szerinti“ lelkipásztor Teschen- ben, Sziléziában született 1591-ben. Tulajdonképpen lengyel származású. Cseh iskolában tanult és cseh, morva gyülekezetekben működött. De sehol sem maradhatott hosszabb ideig, mert ellenségei hite és buzgósága miatt innen is, onnan is elűzték. Végül is elkellett hagynia hazáját s mint olyan sok hű evangélikus ebben a korban, —■ ő is Felső- Magyarotszágra menekült. Előbb Árva várának prédikátora lett, majd 1631-ben a Iipótszentmiklósi egyház lelkésze. Itt állította össze életének legynagyobb és legmaradandóbb müvét, az általa „Cythara Sanctorum“-nak elnevezett énekeskönyvet, a tót egyházak túlnyomó többségében ma is használt Tranosciust, mely 1636 telén került ki első kiadásban a Brewer-féle lőcsei könyvnyomdából. Eredetileg 412 éneket tartalmazott. Ezek között sok volt olyan, amelyet lefordított latinból, németből és lengyelből; sok olyan, amelyet átvett a régebbi cseh- morva énekeskönyvből és kb. 160 olyan, melyet maga szerzett. Hogy azonban senki se vádolhassa hiúsággal, énekeit nem jelölte meg nevével. Ezt csak 1734- ben, tehát csaknem 100 év múlva tette meg Krman Dániel superintendens. Hogy milyen közkedvelt könyv volt a Tranoscius, azt bizonyítja az a körülmény, hogy egy évszázad alatt 15 kiadást ért el, ami különösen akkor figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük azokat a kegyetlen üldözéseket, melyeket ebben a korban nemcsak evangélikus őseinknek kellett elszenvedniük, de még ének- és imakönyveinknek is. És bizonyítja az is, hogy a Tranoscius énekeiből sok átment más országok evangélikusainak használatába is, sőt néhányat átvettek énekeskönyvükbe a római katolikusok is. Az első kiadás 412 éneke 1150-nél is többre szaporodott fel a 300 év alatt. A Tranoscius fejlesztése és gazdagítása körül legtöbbet munkálkodott Sinapius (Hor- csicska) Dániel radványi és Hruskovics Sámuel besztercebányai lelkész. A régi magyar egyházi énekekből is belekerült a Tranosciusba egy temetési ének (a Yietórisz-féle magyar Tranosciusban a 913 számú ének), amelyet Cengler András fordított tótra. Ennek a hatásaiban csodálatos énekeskönyvnek a kiadására különösen két körülmény indította Tranovszkyt. Az egyik, hogy a szerencsétlen fehérhegyi csata után idegen országokba szétszórt szláv evangélkusoknak legyen egy olyan könyvük, amely templom, lelkész és iskola nélkül is erősítse és megtartsa őket a tiszta krisztusi tanhoz való hűségben. A másik pedig, hogy legyen a tót nyelvű evangélikusoknak egv olyan énekgyüjte- ménye, mely híven tükrözi vissza az ágostai hitvallás gondolatvilágát, mert az addig használt cseh egyházi énekeket nem hatotta át határozott, hitvallásos szellem. S ezt a kettős célt szinte hihetetlen nagy sikerrel szolgálta és szolgálja máma is ez a drága könyv. A protestánsok üldöztetésének legsötétebb évtizedeiben éppen úgy, mint az úgynevezett felvilágosodottság hitet romboló elfajulásai közepeit a felvidék tótajkú evangélikusait ennek a rézveretes, öreg könyvnek — hivő lelkekből fakadó és hívő lelkek szomját csillapító — énekei mentették meg az evangéliumnak. Titkos összejöveteleiken a kémek és üldözök előtt gondosan elzárt kamrákban, ezekből az énekekből merítettek erőt, vigaszt és reménységet. Ma pedig a szórványokban ezekkel táplálják evangélikus tót testvéreink az igehirdetés hiányában sorvadó lelkűket. De ezek az énekek formájukban és tartalmukban, dallamukban és szövegükben, — még egyszerűségük mellett is —- olyan meg- ejtően szépek, hogy mindenütt és mindenek részére a felmagasztalosulásnak, a Jézussal való boldog összeolvadásnak a forrásai lesznek minden időben. Jólétben megszentelik éneklőik örömét, a szenvedésben pedig enyhítik fájdalmát. A csoda. Irta: dr. Sctilitt Gyula. 24 — Csuda teremtés az én unokahugom, — állapítja meg nem minden öröm nélkül Alfréd. — Annyit látok már, mama, hangos lesz a ház s nem fogsz unatkozni. Derűs lélek s becsületes szív. Akaratlanul ezt is beleírta levelébe... — De hogy lelkesedik ezért a hebehurgya fruskáért a főnök úr? —- jegyzi meg Natalia. — Szóval mosolygós arc, vidám kedély, piros szegfű... Sietve otthagyták a pincét s hozzáfogtak a készülődéshez. Egy-kettőre beszereztek a szükséges holmikat. Sima kosztüm s virág... sötétpiros szegfű... és kisiiettek a repülőállomásra. Hogy-hogy nem, egyszerre csak ott állnak a fekete köpönyeges temploma előtt. Natáliának gyökeret vert a lába. Esze-ágában sem volt erre felé jönni s mégis itt van. Nem tud tovább menni. Ugyanaz a hang hívja befelé, mint akkor s ugyanaz az érzés küldi, hogy menjen be. Nem tud ellentállni. Bemegy. A fekete köpönyeges beszél:... — Az ember nem térhet ki a megtérés elől!... Már megint neki beszél és... és... igazat mond... Érezte már nem egyszer azt a hatalmat, mely ide húzza..., mely gyakorta önbirálatra készteti..., ez a hatalom munkában van s forgatja ő felette is csákányát. — A megtérés feléd tart..., elibéd megy, ha kell utánad rohan... s ha utolér, belédmarkol, magával visz a Krisztus elé. A belső meglátás egyrészt észreveszi azokat a magasságokat, melyeket az életben el kell érnünk, másrészt pedig a lelkitörpe- séget, mellyel céljainkat soha nem tudjuk megközelíteni. A mélyből előtör az önnönmagunkkal való elégületíenség és szánalmas állapotunk feletti fájdalom kerít hálójába. Vágyakozunk szabadulás után és segedelem után nyújtjuk kezünket. A föld erejében bízó remény elbukik..., szakadoznak egymás után a kötelek, melyek a földhöz kötöttek s jön a magasba emelkedés..., fel az egek felé... Natalia remegve hallgatta. Alex fülével a fekete köpönyegest figyelte, szemével Natalia arcát, mint változik piílanatról- pillanatra a szavak..., a gondolatok hatása alatt... Volt nekik min tépelődniök a repülőgépen. A beszállás megtörtént minden baj nélkül... Irataik rendben voltak, de nem is igen törődtek velük. Fenséges volt az utazás... Micsoda érzés... lebegni a levegőben..., fent..., magasan s nem tartja a gépet semmi, csak a ruganyos..., puha, tiszta levegő... S mennél magasabbra jár, annál biztosabban repül. így van a lélekkel is. A magasban, az életnek tiszta magaslatain nem háborgat félelem, szenvedély, kétely. Az Isten közelléte felszívja a földnek e kigőzölgéseit. Erjől is beszélt a fekete köpönyeges. Ily gondolatok járták úgy Natalia, mint Alex agyát. Párhuzamosan haladt gondolkodásuk, mintha elméjük a fogaskerék fogaival kapcsolódna egymásba, hogy közös erővel a magasba törjön. Kellemetlen volt nekik ez a bölcselkedés... Gondolataik olyan tájakra tévedtek, amerre még tévedésből sem jártak. Bűn, megtérés... Isten... Megváltó... Hallgattak mindketten, de tudták, hogy a másik mit gondol s mivel birkózik bensejében... A lékcsavar monotton zúgása belefúrta őket a iélekvilágnak csodálatos mélységeibe... egyre beljebb..., egyre kábítóbban s észre sem vették, mikor a gép földet ért. A hajóállomásra siettek. Fél óra múlva indul a hajó s a piros szegfüs hölgynek mutatkoznia kellene. Megváltották a jegyet s különváltak. Alex kereste a piros szegfűt. Csakhamar fel is tűnt. Julia is izgatott volt s keresgelödött a tömegben. Alex- nek egyszerre megdobbant a szíve. Maga sem tudta, miért? Szégyelte, micsoda csúf játékot űznek egy gyanútlan úrihölgy- gyel s megfogadta magában, hogy Júliának nem esik cseppnyi bántódása sem, bármeddig lesz is fogságukban. Ez megnyugtatta. Magára veszi a rendőrfőnök komolyságát s megindul feléje. Julia megtévesztésig hasonlít Natáliához. Árnyalattal ki-
