Harangszó, 1936
1936-06-28 / 27. szám
27. évfolyam. 1936. június 28. 27. szám. Alapította i K A PI BÉLA 1810-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-Szóvniség. Megjelenik mindan vasárnap. ingyen melléklet tanév alatt «éthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jőjjetok énhozzárn. Poftacaekkézamla : 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Miképpen történik ez? Ha a mennyei Atya Szentleikét adja nekünk, hogy kegyelme által szent Igéjének hlgyjünk és kegyesen éljünk, itt ideig és ott örökké. A második kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. A litaiansno isarkMiáO-kiadóhivatala. GYŐR U.. PeMfl-Mt 1. Uöfiaetéii ára: oofyodóvro 1 P 28 flUét, félévre 2 P K* fillér, «IV éne 4 P *0 fillér Gaoportoi kőidéivel iO*/<-oi tedvexminy Amerikéba egéas éne t dollár; aa utódállamokba neiredéne 1 P SO fillér Aratásra. A maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. (Qal. 6., ?.) A lig vette fel a nagy természet tavaszi ruháját, megjelentek a földmívelésügyi minisztérium jelentései, amelyek időről-időre tájékoztatták az ország közvéleményét a terméskilátásokról. De ugyanakkor a szántóvető is nap-nap után kijárt földjére, hogy megfigyelje az elvetett magok szárbaszökkenését, hogy kijavítsa a még kijavítható hibákat, hogy pótolja a még pótolható mulasztásokat. És nap-nap után aggódó arccal kémlelte az eget: vájjon milyen arcot mutat?... vájjon mosolyogva nézi-e, vagy beborult arccal, a harag cikkázó villámaival fenyegeti-e a fejlődő termést ? Hát vájjon te — Testvér — tudatában voltál-e s tudatában vagy-e annak, hogy magad is szántóvető ember vagy, akire egy nagy termőföld meg- mívelése és aratásra való megmunkálása várakozik? Tudatában vagy-e annak, hogy ha nincsenek is aratásra váró földjeid kint a nagytermészet ölén — még akkor is neked írta meg az apostol üzenetét: „A maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk?“ Vájjon hallgattad-e éber figyelemmel az égi minisztérium termésjelentéseit? Hiszen lelkiismeretednek minden megmozdulása, minden dicsérő, vagy korholó szava egy- egy égből leküldött termésjelentés, amely tájékoztatni akar, hogy milyen lelked termőföldjének a várható termése s milyen aratásra lehetsz majd elkészülve? És ki-ki jártál-e lankadatlanul a földedre, hogy megvizsgáld vetésedet? Hiszen minden istentisztelet, minden úrvacsorához megtérített asztal, minden bibliaóra, minden zavartalan csendes esti óra, mikor napi munkád végeztével egyedül maradsz a lelkeddel, — egy~egy alkalom volt a kimenetelre: az önvizsgálatra, a magába- szállásra, mikor megláthattad elvetett magvaid szárbaszökkenését, termésed hibáit és amikor jóvátehetted aratást előkészítő munkád mulasztásait. És kémlelted-e lankadás nélkül az eget, hogy milyen arccal nézi vetésedet? Hiszen minden áldás és siker, melynek szívedben öröm és boldogság volt a visszhangja és minden csapás és kudarc, amely a bánat fellegeivel árnyékolta be életutadat — egy~egy intés volt számodra, hogy felfelé nézz: oda és ahoz, akitől „alá—száll a földre minden jó és tökéletes ajándék és vigasztalás, akinek segedelme nélkül hiábavaló minden munkád, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében s az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra.“ (Jer. 5, 24.) Az az időszak, ami most a természet világában a kezdetét veszi — az aratás ideje! Pár nap múlva eldől a nagy kérdés, mely a magvetés ideje óta milliók nagy kérdése: Lesz-e elég kenyér? Nem fo- gunk-é szembetalálkozni az éhínség zordon rémével? De a felelet, amit erre a kérdésre majd a kenyérmagra várakozó magtárak adnak, csak akkor lesz áldás az aratók életében, ha termésüket azzal a tudattal takarítják be, hogy az kettős magvetésnek a közös gyümölcse. Annak a magvetésnek, amely a nagy természet világában történt és annak, ami a lelkek világában folyt, mert mind a két magvetésre érvényes az apostol megállapítása: „A maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk“. Oh! ne gondold hát — Testvér —, hogy azokhoz a learatott és kicsépelt magokhoz a te lelkedben folyó magvetésnek éstavaszi munkának nincsen semmi köze! Ne gondold, hogy azt a magot csak a te verejtéked és az Istennek az időjárásban nyújtott áldása érlelte meg az aratásra! Része volt abban a te lelkednek s a lelkedben folyó magvetésnek és munkának is! Ezt bizonyítja Üdvözítőd, aki azt üzente neked: „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek.“ (Máté 6,33.) De ezt hirdeti az élet is, amely nap-nap után bizonyságot tesz arról, hogy a lelki magvetésben lankadatlanul munkálkodó, vallásos szív több megelégedést és
