Harangszó, 1936
1936-06-21 / 26. szám
1§36 június 21. HARANGSZÓ 211. Egészségvédelem a családban. Irta: Dr. Ittzés Zilgmond, vármegyei tiszti főorvos. 5. Védekezés a betegségek ellen. Hogy valami ellen védekezni tudjunk, ismernünk kell a támadót, legyen az élő lény, tárgy, láthatatlan erő, vagy csak 1000-szeres nagyítással látható élő apró-szervezet. Ha aztán megismertük az ellenséget, meg kell ismernünk és elő kell teremtenünk az ellene való védekezés fegyvereit is. Az összes betegségeket és az ellenük való védekezés módjait sorra nem taglalhatjuk; ez nem is szükséges, mert az eddig elmondottak szem előtt tartásával, egészséges életmódunkkal a legtöbb betegség ellen egyben védekezünk is. A fontosabb fertőző betegségekről, az ellenük való védekezésről és a gyakoribb mérgezésekről azonban mégis szükségesnek tartom, hogy egyet-mást elmondjak. A betegségeket három főcsoportra oszthatjuk. Vannak velünk-született u. n. fejlődési rendellenességek, öröklött- és szerzett betegségek, — az utóbbiakhoz számíthatjuk a fertőző betegségeket is. A velünk-született bajok, testi-, vagy lelki adottságok, vagyis fejlődési rendellenességek rajtunk kívül álló okokból erednek, amelyekről sokszor maguk a szülök sem tehetnek. Nem lehet azonban tagadni, hogy a velünk-született fejlődési rendellenességek, — legyenek azok testi hibák; tagok, tagrészek hiánya, eltorzulása, farkastorok, nyulajk, sandaság, satnyán fejlettség, vagy legyenek azok szervi- avagy lelki hibák: siketnémaság, vele-született elmegyengeség, hülyeség, ideggyengeség, stb., mondom: nem lehet tagadni, hogy ezek legtöbbje a szülök részéről az egészség alaptörvényei ellen elkövetett bűnös merényleteknek, kicsapongásoknak, helytelen életmódnak s különösen a szesz mértéktelen élvezetének, az alkoholizmusnak, sokszor pedig a testet-lelket kizsaroló mértéktelen munkának a következményei. Az öröklött betegségek közül meg kell említeni az idegbajokat, valamint az elmebetegségek egyes formáit. Ide kell sorolni a vérbajt is, bár egyben voltaképpen a fertőző betegségek csoportjába tartozik, hrröl mondja a biblia: „Hetediziglen büntetem az atyák vétkeit a fiákban!" Újabban mindinkább tért hódit az a nézet, hogy az örökölhető bajok és egyes fertőző természetű betegségek megelőzése céljából kötelezővé kell tenni a házasulandóknak a háza- sodás előtti orvosi vizsgálatát s a házasságkötést csak azoknak engedi meg, akik hatósági orvosi bizonyítványt mutatnak fel arról, hogy örökölhető, vagy fertőző betegségben nem szenvednek, E tekintetben nagy feladat és súlyos kötelesség hárul minden szülőre. Figyelmeztetnünk kell gyermekeinket házasságra lépésük előtt arra, hogy lelkiismeretes orvosi vizsgálat révén bizonyosodjanak meg arról, nincs-e valamilyen örökölhető, vagy fertőző betegségük. Erre 'azoknak is szükségük van, akik tudomásuk szerint ily betegségre tiszta életmódjukkal okot nem szolgáltattak, avagy, akiknek szülei egészségesek, — mert vannak tudtunkon kívül szerzett betegségek, amelyek, bennünk lappangva és orozva támadnak s amelyek másod-, harmadíziglen is örökölhetök és egyik nemzedékben különösebb megbetegedési tüneteket nem okoznak, a következőben pedig súlyos elváltozások révén válhatnak nyilvánvalókká. Az idegbetegségek nagy része örökölhető. Amiből azonban nem következik, hogy minden idegbajos szülőtől származó gyermek is feltétlenül magával hozza a világra az idegbetegséget. Rendszerint csak a hajlamot öröklik az utódok. S ha nevelésük az isteni, erkölcsi törvények és az egészségügyi szabályok szemmel tartásával történik, idegbaj nem fejlődik ki, hanem legfeljebb érzékenyek a testi és lelki behatásokra, amely szervezetbeli gyengeséget helyes neveléssel és edzéssel lényegesen lehet a gyermek fejlődésének ideje alatt enyhíteni. örökölhető betegség a vérbaj is, amely, mint már mondtuk, egyben fertőző természetű is. A betegség tüneteinek leírása nem ennek a cikknek a keretébe tartozik. De meg nem is szükséges, hogy a nem-orvosokat félismeretekkel a képzelődés veszedelmes állapotába döntsük. A betegségek hézagos ismertetésével csak módot és alkalmat nyújtanánk nekik arra, hogy a magukon észlelt különféle tüneteket helytelenül értékeljék és feleslegesen aggodalmaskodjanak. Ha magunkon rendellenes jelenségeket veszünk észre, menjünk késedelem nélkül orvoshoz, aki egyedül ért a betegségek felismeréséhez, ő aztán vagy megnyugtat felesleges aggodalmunk miatt, vagy — ha aggodalmunk nem bizonyulna alaptalannak, gondos és kitartó kezeléssel meggyógyít bennünket. , A tüdövész örökölhetősége felett a tudósok között sok vita folyt. Általában az a nézet alakult ki, hogy a tüdövész s a gümőkór bármely más formája nem mint kész betegség születik velünk, hanem csak az arra való hajlam öröklődik. Tehát az ily gyermekek is voltaképpen az öröklött hajlam mellett úgy szerzik a bajt fertőzés útján. Akárhogyan álljon is a dolog, tény az, hogy giimökóros szülök gyermekei már kis korukban gyakran, de nem minden esetben beiegesznek meg gumokorban. A fertőző betegségek legnagyobb részét úgy szerzi az ember másoktól vagy közvetlen érintkezés, vagy közvetve oly módon, hogy harmadik egyén közvetíti a bajt kezével, tárgyakkal, amikhez a betegség csirái valahol valamely beteggel lörtént érintkezés alkalmával hozzátapadtak. Közvetítheti a fertőző betegség csiráival való fertőzést a levegő, por, ételés ital-nemű, ruházat vagy bármiféle tárgy, (ivó-) evőeszköz, levél, könyv, különösen tankönyv, könyvtárból kivett könyv, utazás közben a vasúti kocsi fejpárnája, stb. Közvetítheti állat: kutya, macska, madár (pl. papagály), férgek, élősdiek, tetvek, szunyogfélék, legyek, stb. A fertőző betegségeket két főcsoportra oszthatjuk. Vannak heveny (akut) es idült (krónikus) fertőző betegségek. Az idült termeszetüek is öhhetnek magukra heveny jelleget. Az idült betegségek köze tartozik a vérbaj, a gümőkór és a szemcsés kötöhártyalob (a trachoma). A heveny fertőző betegségek közül a legtöbb gyermekkorban támadja meg az embert. A sokféle gyermekkori fertőző betegség közül különösen az álhártyás lobbal, vörhennyel, kanyaróval, hörghuruttal, azután a felnőtteket is fenyegető hasi nagymazzal, verhassal, merevgörccsel, lépfenével és a veszettséggel kell foglalkoznunk s az ellenük való védekezés módjait dionejbari ismertetnünk. Az idült fertőző betegségek közül szó volt már a vérbajról, amely ellen a tiszta, erkölcsös élet, a vallásos alapokon nyugvó családi életközösség és nevelés a legbiztosabb védelem. A gümökor is idült lefolyású betegség. Van a gümö- kórnak kettele megjelenési formája: a nyílt és zárt gumókor. Nyíltnak nevezzük akkor, ha a beteg köpete, sebváladeka és egyeb váladékai tartalmazzák a betegségre jellemző apró kis bacillusokat, amiket csak igen erős nagyítással lehet felismerni. Az ilyen tormája a gümökornak igen fertőző, átragadhat mindazokra, akik liy váladékkal érintkeznek, azt belélegzéssel a gégéjükbe, tüdejükbe, vagy szájukon át etelek közvetítésével, vagy más úton szervezetükbe juttatják. A nyílt gümökoros beteget, mint minden fertőző betegségben lévő embert az egészségesektől el kell különíteni. Ez legmegfelelőbben természetesen szanatóriumokban, kórházakban történhetik. De otíhonuk- ban is keresztül lehet vinni a betegek megfelelő elkülönítését a csaiád többi tagjaitól, ha van a lakásban arra való, külön bejárattal bíró helyiség. El lehet még otthon különíteni a tüdő- oajos beteget u. n. lektetö házikóban, amelyet az udvaron lehet kis költséggel felállítani, aminek üyör varos tiszti főorvosa, dr. Kovácsics Sándor az egyik föszorgalmazója. A tüdőbeteg, vagy más szerv, avagy testrész gümökórjában szenvedő beteg állandóan a napfényes, kitünően szellőztethető kis házacskában lakjék. 1 ermészetesen, — ha járni tud és azt az orvos meg is engedte, sétálgathat, de társaságba és a család körébe mind- aadig nem mehet, amíg baja nyílt, — ezt pedig csak az orvos tudja megállapítani. A gümökor ellen amellett, hogy kerüljük a gümőkóros betegekkel az érintkezést s hogy tartózkodunk a csóktól, különösen a szájoncsókolástól, a kezcsóktól, — ami főleg társaságokban igen rossz szokásként el van terjedve, — testünk ed- zettsege es mint minden fertőző és nem fertőző betegseg ellen, a józan életmód a legbiztosabb eszköz, mert ez által tudjuk egyedül megőrizni szervezetünk ellenállóképességét a betegségekkel szemben. Említettem a csókot, kézcsókot, mint rossz szokást, ami alkalmas arra, hogy fertőző betegséget szerezzen általa az ember. Megvan erre a lehetőség különösen nagyobb társaságban, ahol a nők találkozáskor és elbúcsúzáskor csókkal üdvözlik egymást, a férfiak pedig egymás után járulnak a hölgyekhez kézcsókra s esetleg osztogatják egymásnak a különböző fertőző betegségek csiráit, különösen a vérbajét és a gümőkórét! Fel kell hagyni ezzel a rossz szokással, sok helyen iassanként ki is megy a divatból s a kézcsók elhagyását és a „kezét csókolom“ szavakkal való üdvözlést a férfiaktól az okos asszonyok immár nem veszik rossz néven. Már az iskolában, főleg a lányok között kellene ezt a veszedelmes rossz szokást, az örökös csókolódzást kiirtani, szigorúan megtiltani! A tüdőbajos embernek magának is igen kell vigyáznia, hogy köpetével, ráköhögéssel mást meg ne fertőzzön. A köpe- tét erre szolgáló, fertőtlenítő folyadékkal ellátott csészébe, vagy u. n. Detweiler-féle, légmentesen zárható zsebcsészébe ürítse, ne pedig a padlóra, járdára, mert a kis gyermekek a földön
