Harangszó, 1936
1936-06-21 / 26. szám
1936. június 21. HAKANGSZÚ 207 Evangélikus egyházunk világhelyzete dióhéjban. 4. Izland. Magános szigetként áll a tengerben. Északon az Északi-jegestenger, délen az Atlanti-óceán hullámai nyaldossák. Mintha valami kegyetlen vihar tépte volna le ezt a szigetet Európa testéről s dobta volna bele a végtelen tengerbe. Valamivel nagyobb, mint Csonkama- gyarország. De csak 102.400 lakosa van. A negyedrésze ezeknek is a fővárosban, Reykjavikban lakik. Csak a partok s a folyóvölgyek lakhatók. Fehér hómezők, jéghegyek, vulkánok, süvöltő viharok: íme ez Izland = Ice land = jég-haza. Politikailag Dánia társországa, egyházi- lag 99 és fél százalékban evangélikus. Első lakói írek, skótok, majd norvégok voltak. A kis sziget-ország Norvégiából kapta a keresztyénséget is, Krisztus után 1000-ben. A Németországból érkező lutheri reformáció első nyomaival 1536-ban találkozunk. 1540-ben már megjelenik az első, sajátnyelvíí újtestámentom. Az izlandi reformáció tulajdonképpeni meg- szilárdítója Gissur Finarsson volt. aki a szigetország evangélikus népegyházának első püspöke lett. Az izlandi egyház jelenleg egyetlen püspökségből áll. Mostani püspöke dr. Jón Helgason, a tudós, volt professzor, aki azonban mégsem restell lóhátra ülni, hogy pásztori szeretetét elvigye úttalan utakon a nagy hegyek árnyékában meghúzódó gyülekezetek evangélikus népének. A gyülekezetek száma 273. Ugyanennyi templomban 112 lelkész végzi a lélekgondozás szolgálatát. A templomok legnagyobb része fából épült. A lelkészeket, kiket a gyülekezet választ s a minisztérium nevez ki, az állam fizeti. Istentiszteleti rendjük főként a dánoké után igazodik. Szeretik a hosszú énekeket és prédikációkat. Közmondásuk: „Mikor Isten előtt állunk, nem illik sietni.“ Énekeskönyvük 1886-ból való. Van két egyházi lapjuk, 1816 óta bibliatársulatuk, vasárnapi iskolájuk és ifjúsági egyesületeik. Jón Helgason, Izland püspöke. Izland szigetét bizonyos ellentétesség jellemzi. Hatalmas jéghegyek között forróvizű patakok folynak. Izland híres a zord éghajlatáról és híres a hőforrásairól. — Földje oly szegény, hogy kenyerük nagy része is egy bizonyos fajta mohából készül s itiégis boldog nép lakja. — Izlandnak még ma sincs vasútja s a nép műveltsége mégis magas fokon áll. — Izland világviszonylatban parányi ország s mégis izlandi tengerészek voltak azok. akik már Kolumbus Krisztóf előtt kikötöttek Amerika partjain s akik Kolumbust amerikai útja előtt értékes tanácsokkal látták el. Iz- landban született — bár a dánok foglalták le maguknak — Thorwaldsen a világhírű evangélikus szobrász is. — Tenyérnyi ország, de Isten szemében is és a mi szemünkben is drága ez a kis evangélikus földdarab. Felemlítése nélkül nem lett volna teljes megemlékezésünk arról a skandináv evangélikusságról, ameiv Németország után a legnagyobb európai evangélikus néptömböt alkotja. Közli: Sz. J. Következik: Finnország. A mi nagyjaink. Báró Lakos János. Születésének 160 éves fordulóján emlékezzünk meg báró bakos Jánosról, aki mint egyházának hű fia, mint kiváló katona s mint a hittudomány jeles művelőié, egyaránt rászolgált arra. hogv emlékét a feledés homá'^ából kiemeljük. Báró Lakos János 1776 április havában született a veszprémmegyei Aikán. Édesatvia Lakos Ádám. a jeles és kiváló evangélikus lelkész, esperes, akkor ..senior“ volt. aki fiának gondos nevelést adott. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte és 1793- ban. mint hadapród, a katonai pályára lépett s az akkori 53. számú Jellachich gyalogezredbe nyert beosztást. Kitűnő ahová akar. Előzékenyek legyetek s ne nyúljon hozzá senki. Becsületedre bízom ezt, Alex!... — Ezt is értem..., — mondja most már nyugodtabban Alex, — de mi lesz veled? — Én Julia okmányaival utazom Calaisig, ott a rendőrfőnök vagyis unokabátyám karjaiba ugróm, esetleg megcsókolom és eikísértetem magam lakására. Jó... öreg néni vár ott..., előre tudom, jól fogom magam érezni s a többi jön magától... Majd elintézi a jó Isten... Nagyot kacag tréfájára. Rujeff majd a plafonig ugrott örömében. Az a bizonyos unokatestvéri csók nem igen tetszett neki, de az ügy érdekében azt is le kell nyelni. — Ez Natalia — ordítja lelkesülten, —- ezt vártuk tőled, ha már egyszer ott ülsz a fészkében, úgy fojtjuk meg a kutyát, ahogy akarjuk. — Tudnod kell azonban, Alex, — magyaráz Natalia, — Júlia úgy tudja, hogy a főnök csak Calaisig megy eléje. Te mindenekelőtt megérteted vele, miért jöttél mégis Doverig... Volt éppen időd..., oly kedves rokon, stb. stb.... tudod már... a te dolgod... Hamarosan elmond Natalia mindent Julia és a főnök családjáról, viszonyaikról, hogy annál könnyebben találhassa magát bele szerepébe. Rujeff odáig van. Nem bír magával. Ez már neki való nekilendülés. A terv vakmerőségig merész. Csak úgy lobog egész kedélye. — Eszébe sem jut mellettünk Júliának Lohe úr, — mondja szemtelen önteltséggel, miközben gyanúsan pislog. — Lesz rá gondunk, hogy ne unatkozzon!'... — Csak tisztességgel!... — inti őket erélyesen Natalia. — Elvárom tőletek, hogy az előzékenység határán túl ne menjetek. , , Hirtelen Rujeffhoz fordul: — Hozz valami reggelit. Veszettül éhes vagyok!... Rujeff rohant, mint aki maga is éhes. — Mit szólsz hozzá, Alex? — kérdi Natalia, mikor magukra maradtak. — Csak a végét látnám!... — Rosszabb helyzetbe nem jutunk... Vagy-vagy. Semmivel nem törődöm. Megindultunk és megyünk!... — Lesz hozzá bátorságunk?... — Ezért küldtek s ezért jöttünkf... — Tegnap még másként beszéltél!... — A körülöttünk zailó körülmények bele-bele szólnak dolgainkba, nem függetleníthetjük magunkat mindig hatásuk alól. A rengeteg úi benyomás nem hagvja érintetlenül lelkünket, ez egész természetes. Olyan ez, mintha követ dobnak a tóba. A víz megmozdul, hullámot vet s bizonyos idő kell hozzá, hogy újra nyugalomra jusson. Ne csodáld, Alex, ha itt-ott az ember inogni látszik. Ennek a világnak is megvannak a maga sajátságai, melyek akarva nem akarva hatásuk alá_ vonják ideig-óráig az embert. Célunktól azért nem tudnak eltávolítani. Mi más világnak vagyunk gyermekei. Az a világ nevelt, azé a világé életünk, hűségünk. Itt se arany mind, ami fénylik. Vannak itt is viskók, melyekben probléma a kenyér. — Te vagy az erősebb Natalia. Belém esett a kő s mozgásba jött a tó, de a víz nem akar nyugalomra jutni. A te fekete köpönyegesed nagyon veri bennem a hullámokat, de benned is, látom... — Igazad van, belém is az ült a legjobban. Azok a simán hullajtott, puha szavai oly keményen feküsznek az emberbe, hogv alig lehet tőlük szabadulni. De megszokjuk az öreget is. Többször meghallgatjuk s már nem lesz olyan veszedelmes. Semmit ne félj, Alex. Egymást nem hagyjuk a halálban sem. Kezet szorítottak egymással. Nyílt a kapu. Jött Rujeff. Jól felpakkolt. Natalia kedvenc falatait hozta. Csaptak olyan lakomát, hogy Rujeff már dalolni kezdett. Megtalálták a fonalat, mely célhoz vezet s ennek ülték áldomását. (Folytatjuk.)
