Harangszó, 1936

1936-06-21 / 26. szám

1936. június 21. HAKANGSZÚ 207 Evangélikus egyházunk világhelyzete dióhéjban. 4. Izland. Magános szigetként áll a tengerben. Északon az Északi-jegestenger, délen az Atlanti-óceán hullámai nyaldossák. Mintha valami kegyetlen vihar tépte volna le ezt a szigetet Európa testéről s dobta volna bele a végtelen tengerbe. Valamivel nagyobb, mint Csonkama- gyarország. De csak 102.400 lakosa van. A negyedrésze ezeknek is a fővárosban, Reykjavikban lakik. Csak a partok s a folyóvölgyek lakhatók. Fehér hómezők, jéghegyek, vulkánok, süvöltő viharok: íme ez Izland = Ice land = jég-haza. Politikailag Dánia társországa, egyházi- lag 99 és fél százalékban evangélikus. Első lakói írek, skótok, majd norvégok voltak. A kis sziget-ország Norvégiából kapta a keresztyénséget is, Krisztus után 1000-ben. A Németországból érkező lutheri re­formáció első nyomaival 1536-ban ta­lálkozunk. 1540-ben már megjelenik az első, sajátnyelvíí újtestámentom. Az iz­landi reformáció tulajdonképpeni meg- szilárdítója Gissur Finarsson volt. aki a szigetország evangélikus népegyházának első püspöke lett. Az izlandi egyház jelenleg egyetlen püspökségből áll. Mostani püspöke dr. Jón Helgason, a tudós, volt professzor, aki azonban mégsem restell lóhátra ülni, hogy pásztori szeretetét elvigye úttalan utakon a nagy hegyek árnyékában meg­húzódó gyülekezetek evangélikus népé­nek. A gyülekezetek száma 273. Ugyan­ennyi templomban 112 lelkész végzi a lélekgondozás szolgálatát. A templomok legnagyobb része fából épült. A lelké­szeket, kiket a gyülekezet választ s a minisztérium nevez ki, az állam fizeti. Istentiszteleti rendjük főként a dánoké után igazodik. Szeretik a hosszú éneke­ket és prédikációkat. Közmondásuk: „Mikor Isten előtt állunk, nem illik siet­ni.“ Énekeskönyvük 1886-ból való. Van két egyházi lapjuk, 1816 óta bibliatársu­latuk, vasárnapi iskolájuk és ifjúsági egyesületeik. Jón Helgason, Izland püspöke. Izland szigetét bizonyos ellenté­tesség jellemzi. Hatalmas jéghegyek között forróvizű patakok folynak. Izland híres a zord éghajlatáról és híres a hő­forrásairól. — Földje oly szegény, hogy kenyerük nagy része is egy bizonyos fajta mohából készül s itiégis boldog nép lakja. — Izlandnak még ma sincs vasútja s a nép műveltsége mégis ma­gas fokon áll. — Izland világviszonylat­ban parányi ország s mégis izlandi ten­gerészek voltak azok. akik már Kolum­bus Krisztóf előtt kikötöttek Amerika partjain s akik Kolumbust amerikai útja előtt értékes tanácsokkal látták el. Iz- landban született — bár a dánok foglal­ták le maguknak — Thorwaldsen a vi­lághírű evangélikus szobrász is. — Te­nyérnyi ország, de Isten szemében is és a mi szemünkben is drága ez a kis evan­gélikus földdarab. Felemlítése nélkül nem lett volna teljes megemlékezésünk arról a skandináv evangélikusságról, ameiv Németország után a legnagyobb európai evangélikus néptömböt alkotja. Közli: Sz. J. Következik: Finnország. A mi nagyjaink. Báró Lakos János. Születésének 160 éves fordulóján em­lékezzünk meg báró bakos Jánosról, aki mint egyházának hű fia, mint kiváló ka­tona s mint a hittudomány jeles műve­lőié, egyaránt rászolgált arra. hogv em­lékét a feledés homá'^ából kiemeljük. Báró Lakos János 1776 április havá­ban született a veszprémmegyei Aikán. Édesatvia Lakos Ádám. a jeles és kiváló evangélikus lelkész, esperes, akkor ..se­nior“ volt. aki fiának gondos nevelést adott. Középiskolai tanulmányait Sop­ronban és Pozsonyban végezte és 1793- ban. mint hadapród, a katonai pályára lépett s az akkori 53. számú Jellachich gyalogezredbe nyert beosztást. Kitűnő ahová akar. Előzékenyek legyetek s ne nyúljon hozzá senki. Becsületedre bízom ezt, Alex!... — Ezt is értem..., — mondja most már nyugodtabban Alex, — de mi lesz veled? — Én Julia okmányaival utazom Calaisig, ott a rendőr­főnök vagyis unokabátyám karjaiba ugróm, esetleg megcsóko­lom és eikísértetem magam lakására. Jó... öreg néni vár ott..., előre tudom, jól fogom magam érezni s a többi jön magától... Majd elintézi a jó Isten... Nagyot kacag tréfájára. Rujeff majd a plafonig ugrott örömében. Az a bizonyos unokatestvéri csók nem igen tetszett neki, de az ügy érdekében azt is le kell nyelni. — Ez Natalia — ordítja lelkesülten, —- ezt vártuk tőled, ha már egyszer ott ülsz a fészkében, úgy fojtjuk meg a kutyát, ahogy akarjuk. — Tudnod kell azonban, Alex, — magyaráz Natalia, — Júlia úgy tudja, hogy a főnök csak Calaisig megy eléje. Te mindenekelőtt megérteted vele, miért jöttél mégis Doverig... Volt éppen időd..., oly kedves rokon, stb. stb.... tudod már... a te dolgod... Hamarosan elmond Natalia mindent Julia és a főnök csa­ládjáról, viszonyaikról, hogy annál könnyebben találhassa ma­gát bele szerepébe. Rujeff odáig van. Nem bír magával. Ez már neki való nekilendülés. A terv vakmerőségig merész. Csak úgy lobog egész kedélye. — Eszébe sem jut mellettünk Júliának Lohe úr, — mondja szemtelen önteltséggel, miközben gyanúsan pislog. — Lesz rá gondunk, hogy ne unatkozzon!'... — Csak tisztességgel!... — inti őket erélyesen Natalia. — Elvárom tőletek, hogy az előzékenység határán túl ne men­jetek. , , Hirtelen Rujeffhoz fordul: — Hozz valami reggelit. Veszettül éhes vagyok!... Rujeff rohant, mint aki maga is éhes. — Mit szólsz hozzá, Alex? — kérdi Natalia, mikor ma­gukra maradtak. — Csak a végét látnám!... — Rosszabb helyzetbe nem jutunk... Vagy-vagy. Semmi­vel nem törődöm. Megindultunk és megyünk!... — Lesz hozzá bátorságunk?... — Ezért küldtek s ezért jöttünkf... — Tegnap még másként beszéltél!... — A körülöttünk zailó körülmények bele-bele szólnak dolgainkba, nem függetleníthetjük magunkat mindig hatásuk alól. A rengeteg úi benyomás nem hagvja érintetlenül lelkün­ket, ez egész természetes. Olyan ez, mintha követ dobnak a tóba. A víz megmozdul, hullámot vet s bizonyos idő kell hozzá, hogy újra nyugalomra jusson. Ne csodáld, Alex, ha itt-ott az ember inogni látszik. Ennek a világnak is megvannak a maga sajátságai, melyek akarva nem akarva hatásuk alá_ vonják ideig-óráig az embert. Célunktól azért nem tudnak eltávolítani. Mi más világnak vagyunk gyermekei. Az a világ nevelt, azé a világé életünk, hűségünk. Itt se arany mind, ami fénylik. Van­nak itt is viskók, melyekben probléma a kenyér. — Te vagy az erősebb Natalia. Belém esett a kő s moz­gásba jött a tó, de a víz nem akar nyugalomra jutni. A te fe­kete köpönyegesed nagyon veri bennem a hullámokat, de ben­ned is, látom... — Igazad van, belém is az ült a legjobban. Azok a simán hullajtott, puha szavai oly keményen feküsznek az emberbe, hogv alig lehet tőlük szabadulni. De megszokjuk az öreget is. Többször meghallgatjuk s már nem lesz olyan veszedelmes. Semmit ne félj, Alex. Egymást nem hagyjuk a halálban sem. Kezet szorítottak egymással. Nyílt a kapu. Jött Rujeff. Jól felpakkolt. Natalia kedvenc falatait hozta. Csaptak olyan lakomát, hogy Rujeff már dalolni kezdett. Megtalálták a fona­lat, mely célhoz vezet s ennek ülték áldomását. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents