Harangszó, 1936
1936-06-21 / 26. szám
208. HARANGSZÓ 1936 június 21. rátermettsége s szorgalma gyors haladásit biztosított számára s már 1809-ben a főtábornoki (most vezérkari) karhoz, mint kapitány nyert kinevezést. 1814-ben őrnagy, 1820-ban alezredes, 1835-ben vezérőrnagy lett s mint ilyen dandárparancsnokká s végül eszéki várparancsnokká lépett elő. Érdemeinek elismeréséül már 1811-ben nemességet és bárói rangot kapott, elnyerte a Mária Terézia- rend lovagkeresztjét s a della seunione Szt. György katonai rendjének vitézévé avatták. Báró Lakos János a legkiválóbb és legképzetebb katonák egyike volt, akit tüneményes pályafutásán nem a születési előjog, hanem kizárólag egyéni értékei emeltek magasba. 1819-ben Ausztria és Tirol katonai térképét ő készítette el és megbízást nyert a hadtörténet megírására. A magyar hadtudomány és katonai irodalom művelése körüli érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia már 1832-ben tiszteleti taggá választotta. De Báró Lakos János értékes művelője volt a szépirodalomnak is. Mint soproni diák, tevékeny részt vett a híres s nagy eredményeket felmutató „Soproni magyar társaság“ megalapításában, melynek első főjegyzője volt. Innen veszi kezdetét szépirodalmi működése is, melyet haláláig nem is hagyó t abba. Irt verseket, színműveket és útleírásokat. Szoros barátság fűzte Kazinczy Ferenchez és Kis Jánoshoz, kora két legkiválóbb írójához, kik mindketten kitüntető elismeréssel emlékeznek meg irodalmi hivatásáról és írói készségéről. Eszéken halt meg 1843 június 28.-án. Ezt az évszámot jó volna feljegyezni, hogy halálának közelgő százados évfordulójáról ne feledkezzünk meg, mert báró Lakos János egész élete rászolgált arra, hogy mi evangélikusok soha ne mulasszuk el őt legnagyobb értékeink közé sorolni. Károsy Pál ,,A vasárnapi munkából még senki sem gazdagodott meg s a vasárnap megszenteléséből még senki se szegényedett el,“ — mondotta egyik egyház- megyei felügyelőnk a presbiteri konferencián. — Nagyon igaza van. Luther és mi. Négyszázötvenhárom éve született s még mindig él. Nem is fog meghalni scha. Minden nemzedék számára van mondani-valója. A mi számunkra is. Sőt Luther ma időszerűbb mint valaha. Luther korunk számára szóló üzenetének tolmácsolását végzi az az újkori Luther- kutatás, amely Luther belső életére, re- formátori munkásságára akar fényt deríteni s mindezekben minél jobban közel hozni őt számunkra. Wiczián Dezső dr., a soproni hittudományi kar tanára „Az újabb Luther- kutatás főbb irányai és eredményei“ címen 24 oldalas füzetben ad ismertetést arról a — főként német — hatalmas irodalomról, amely legújabban Lutherral foglalkozik. A könyv elsősorban lelkészeknek ajánlható, de mind azoknak is, akik meg akarják ismerni a legújabb Luther-kutatás főbb irányvonalait és eredményeit. A füzet ára 80 fillér. A szerző további sokrahivatott Luther- kutató szolgálatára áldást kívánunk. Az újra megelevenedő Luther pedig termékenyítse meg minél jobban a mi evangélikus keresztyénségünket! /Íz iskola az egyház veteményes kertje. Az iskola végzi is hűséggel a kertész plántáló, nevelő, tisztogató munkáját. De hányszor történik meg az, hogy éppen a szülök tépik ki gyermekük leikéből azt a növekvő tiszta vetést, amit az iskola munkája fogantatott meg benne. A szülői ház ne legyen ellensége az iskolának! OLVASSUK A BIBLIÁT. A megromlott élet. Június 22. A bánkódó Isten. 1. Móz. 6, 5—6. A teremtő Isten úgy járt a világgal, mint a mesebeli gyermek, ki minden áron élő lovat akart, kívánságával. A vesszőparipa és hintaló nem elégítette ki a kis gyermek kívánságát. Egyszer azután fekete temetkezési kocsi állt meg koromfekete élő lovakkal a ház előtt, hogy kivigyék a gyermek édesanyját a temetőbe. Erre bánatos szívvel fakadt ki a gyermek: Nem ilyen lovat akartam! Ezzel a csalódással nézett le Isten egykor a megromlott világra s gondolta magában bánkódó szívvel: Nem ilyen világot akartam! Június 23. Romlott emberiség. Zsolt 14, 1—3. Ha a Teremtő letekint korunk emberiségére, bizonyára azt gondolja magában: Nem ilyen emberiséget akartam! Nem csupán azért, mivel megszaporodott a „balgatagok“ száma, kik azt tartják: Nincs Isten! Szíveket és veséket vizsgáló isteni szeme látja a kegyesek romlottságát is, kiket a világ szeme „értelmesnek és Istent keresőknek tart.“ ö azok közül is csak egyesekről mondhatná el: Ilyen embereket akartam! Június 24. Én is megromlottam. Róm. 7, 14—-25. Magam sem vagyok kivétel. Én is megromlottam. „Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.“ Bűnösségem miatt én is csak bánatára vagyok Istennek. Ha nézem életemet Isten igéjének tükrében, azonnal meg kell látnom, hogy Isten nem ilyen embert akart s akar, mint én vagyok. Jaj, mi lesz velem, hiszen „a bűn zsold- ja a halál?!“ Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?“ Június 25. A megrontó. Mt. 4, 1—11. Bánatára vagyok Istenemnek, mert cipelem magamban őseim örökségét: az eredendő bűnt s amellett engedek, a sátán csábításának. A világ megrontója a „tilosba“ csalogat s én engedek, mert az ige nem Hatódott még be teljesen vérembe, hogy ütésre készen lehetnék minden egyes kísértésnél az ige kardjával: „Meg van írva...! Eredj el sátán! Engedem magam megrontani, elcsábítani, hogy nagyobb legyen azoknak tábora, kikről Istennek mindig így kell nyilatkoznia: Nem ilyen embereket akarok! Június 26. A büntetés. II. Móz. 20, 5 Romlottságomért. bűneimért megbüntet a ' szent és igaz Isten. Jaj tehát azoknak, akik miatt bánkódnia kell az Istennek. Jön a büntetés, ha késik is olykor-olykor. A fiák és azok fiai lakóinak sokszor az atyák vétkeiért. Teljesen felesleges tehát nagyobb meglátogatások idején Isten igazságosságát kétségbe vonni s ártatlan bárányként könnyeket hullatni. Rászolgálunk a büntetésre. Úgyis mint atyáink utódai s még inkább, mint a magunk bűnös életének hordozói. Június 27. A megrontó halála. Jel. 20, 1—10. Szebb világ csák akkor jön majd, ha a mindenható Isten a tűz és kénkő tavába öli az örök megrontót, a sátánt. Ez a világ a sátánnal együtt megérett az ítéletre. Csak az Urnák nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Lassan, de biztosan jön az ítélet. És majd ha lészen új ég és új föld, akkor lesz majd új emberiség is, új élet, mikor újból elmondhatja Isten: Minden amit teremtettem, íme igen jó. Bárcsak szállna már az angyal a mennyből a mélység kulcsával és a nagy lánccal a kezében, hogy temethetnénk a sátánt! Június 28. Sdvűrgás uj élet után. Róm. 8, 19—23. Belefáradt már a teremtett világ is ebbe a romlott, bűnös életbe. Más emberek uán vágyódik, hogy ne legyen az élet mindenki harca mindenek ellen. Sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. De mi magunk is érezzük Püspöki egyházlátogatás Izlandion. Középen, fehér lovon ül Helgason püspök.
