Harangszó, 1936
1936-06-07 / 24. szám
192 HARANGSZÓ 1936. június 7. A jövendő ígérete. Svédország a legnagyobb földrajzi területtel bíró és a legsűrűbb lutheránus lakosságú evangélikus ország. Meg is látszik rajta. Józan, egészséges, becsületes, művelt nép. Svédországban szinte ismeretlen jelenség a koldus és az Írástudatlan ember. Nem hiába irta egy amerikai államférfi: „Amerika vérkeringésébe a legegészségesebb cseppeket a svéd föld szálas legényei szállították“. —■ A svéd evangélikus egyháztól a jövőben is sokat remélünk. Ez a hithü nép a múltban mindig meg tudta óvni az evangéliom tisztaságát a különböző veszélyeztető irányzatok fertőzésétől és időnkénti belső megújhodások alkalmain mindig friss eiővel telítkezett meg. Az ősök öröksége éltető ereje lesz az eljövendő nemzedékeknek is. — Svéd talajon történt meg az egyetemes keresztyén kapcsolatok kiépítése terén is az utóbbi századok legjelentősebb lépése, amennyiben Ső- derblom svéd érsek hivta össze 1925-ben Stockholmban azt az egész világot átölelő hatalmas egyetemes világgyűlést, amilyenre az ókor óta nem volt példa s amelyből csak Róma egyháza vonta ki magát. — A svéd egyház a mostani érsek nyilatkozata szerint a jövőben is istápolója lesz az egyetemes keresztyén kapcsolatoknak — elsősorban egyházunk keretén belül.— A svédországi evangélikus egyháznak mindig erőforrása volt az énekeskönyve. Most készül az új énekeskönyv, amelynek némely gyöngyszemét bizonnyal számunkra is lefordítják majd Svédországot járt lelkészeink. — örvendetes és sokat-ígérő az a kapcsolat, amely magyarhoni egyházunk és a skandináv evangélikus országok között újabban kialakulni kezd. A legelső skandináv ország, amelyet teológusaink felkerestek, Svédország volt. Ugyancsak innét jött hozzánk az első skandináv teológus is, Daneli püspök fia személyében. A svéd kapcsolatoknak már is van egy érdekes, kézzelfogható eredménye. Az a liturgikus mozgalom, amely mágyar evangélikus egyházunk színtelenné kopott istentiszteletét akarja gazdagabbá, lutheribbé tenni, akkor indult meg erőteljesebben, midőn Jánossy Lajos, soproni hittudományi karunk fiatai tanára, akkor még teológus, hosszabb svédországi tanulmányújáról hazatérve, az ottani egyház régi, gazdag-színes istentiszteleti rendjének hatása alatt megírt doktori értekezésében tudományos megalapozást és sürgetést adott ennek a fontos kérdésnek. Hisszük, hogy a svéd evangélikus keresztyénség egyebekben is termékenyítő erő lesz hazai egyházunk élete számára. Erős vár a mi Istenünk! Svédországban is, Magyarországon is!! Közli: Sz. j. Gonosz dolgot miivel, aki elkerüli az Isten házát. Még gonoszabb dolgot müvei, aki jár az Isten házába, de nem látszik meg rajta. Ifjúsági konferencia a nyíregyházi tanyák világában. A tanyák világában lassú lábon jár az élet. Az eseményeknek csak erős hullámai érnek ide el. Talán azért is jutott el aránylag későn ebbe a külsőleg csendes világba az ifjúsági munka. Pedig épen itt van rá különösképen szükség, ahol a templom is nagyon messze van. De itt a tanyán győződhetik meg mindenki arról, hogy az ifjúsági munkának a jövő szempontjából mennyire döntő szerepe van. Nyíregyháza-Siposbokor 14 km. A tanya-csoportokat errefelé „bo- kor“-nak hívják. Olyan egy-egy bokor, mint Dunántúlon a kisközségek, 50—60 ház. Siposbokorban tartottuk ez évben a tavaszi ifjúsági konferenciát. A városból 130 tagú ifjúsági csoport jött ki autóbuszon, kerékpáron és gyalog. A közeli tanyákból felvonult tanítóival az élén híveink apraja és nagyja.. A konferencia résztvevőinek száma 1500—1800 között volt. A magyar „seurat“. Finnországban hívják így azokat a vallásos jellegű összejöveteleket, amelyekre nem és kor különbség nélkül vonulnak fel az evangélikus hívek. Ez a siposbokorbeli konferenciánk is ilyen seurat volt. Külön tartottunk gyermek- istentiszteletet, külön a felnőtteknek. A megbeszéléseket négy csoportban tartottuk, külön az ifjúságnak, a leányoknak. a férfiaknak és az asszonyoknak. Ez idő alatt a gyermekek számára istentisztelet volt. A tanyavilágban külön ünnep az ilyen konferencia, amelyről nem maradna el senki, még az sem, aki nem a mi egyházunkhoz tartozik. A „Jehova tanúi.“ A konferencia rendezősége figyelmeztetett bennünket; ne várjunk olyan fegyelmezett hallgatóságot, mint amilyent a tavalyi másik két bokorban rendezett konferencián kaptunk. Azért ne, mert ezen a vidéken egy nálunk ismeretien szektának vannak hívei, akik nem nagy tisztelettel vannak mások vallásossága iránt. Jehova tanúinak nevezik magukat. Valóban az előadások alatt itt is ott is nevető, a mondottakkal mitsem törődő nyugtalan arcokat láttunk. Utána néztünk, kik ezek és mi a tanításuk. A szektáknak egyik jellemző vonása az, hogy maguk módján a szentíráshoz kapcsolódva mélyebb kegyességet honosítsanak meg. Ezek nem ilyenek. Tanításuknak alapja az elégedetlenség, mindazzal szemben, ami van. Irigységgel, sőt gyűlölettel nézik a másik embert, akinek a földi javakból több jutott, aki más ruhában jár, mint ők. A tulajdon, a pénz elosztása, a társadalmi egyenlőség, kommunisztikus eszméinek határán járnak. Ezeket a világ és rend felforgató eszméiket a vallásosság mázával vonják be, minden cselekedetük igazolására a bibliát használják, így azután a 7. parancs érvényét is kétségbevonják azzal, hogy Isten világosan megmondotta „tietek minden a föld színén.“ Nem is hinné az ember, hogy itt e csendes világban, a virágzó mezők között, ahol több ideje van az embernek befelé nézni, mint a városban, ennyire meghasonlottak az emberrel és a világgal. Zöldelő vetések közölt. Az ifjúsági munka és a vele kapcsolatosan megindult bel- missziói munka új távlatokat nyit meg a tanyai ember előtt. Az ifjúság lelkesedéssel fogadja a feléje nyújtott baráti kezet. Egy az említett szektához tartozó család leánykája szavalt a konferencián. Mennyi harcon kellett átmennie ennek a kis hősnek s mennyire nagynak kell az ifjúsági munka vonzóerejének lennie, hogy ez a kis leány elszavalhatta: az „Evangélikus vagyok“ c. költeményt. A tanyai tanítóság harcában, mint segitőkéz szerepel az ifjúsági munka. A szekták ereje megtört, hiába a nagy tevékenységük. Amerre a szem ellát Sipos- bokorból,mindenütt ringó zöld vetést ringat a tavaszi szél. A lelkek mezején is üde,ígéretes vetését fodrozza a Szentlélek szele. Gazdag aratás mutatkozik itt is. Az előrenyomuló hadsereg. A tanyai ifjúsági munka mögött a városi ifjúságnak egy kis serege áll. 50—60 fiatalember és leány missziói lélekkel járják a tanyákat és ébreszthetik a lelkeket. Munkájuknak eredménye megmutatkozik abban is, hogy a' tanyavilágban 14 ifjúsági egyesület van, amely rendszeres munkát végez. Érdekes a kapcsolat a két ifjúság között. Minden hónap első vasárnapján a tanyai ifjúság közös találkozásra jön a városba. Van olyan vasárnap, amikor 6—700 fiatalember és leány jön erre a találkozóra. A városi egyesület tagjai 24 vasárnapi iskolát vezetnek. Minden évben több hónapra terjedő vezetőképzést kapnak a vasárnapi iskolában tanítani akarók. A tanfolyam ünnepélyes formák között a templomban fejeződik be. Vasárnaponként 600 iskolás gyermekkel foglalkoznak a vasárnapi iskolában. Sok terv van ezekben a missziói lélekkel megáldott fiatalokban. Sok szép eredménynek Az uppsalai evangélikus érseki palota.
