Harangszó, 1936
1936-06-07 / 24. szám
1936 június 7. HARANGSZÓ 191. egyház. Az egyházi törvényhozás a zsinat, a kormány és az országgyűlés együttes joga. Az egyes gyülekezetek ügyeit „egyháztanács“ intézi. Az egyház 12 püspökségre oszlik, amelyek közül az uppsalai a mindenkori érsek székhelye. A svéd népegyházban 2572 gyülekezet szolgálja az Urat. A lelkészek száma otthon 2550, külföldön 20. Szoros kapcsolatban van az egyház az ország két — uppsalai és hindi — egyetemével is. Az ország lakosainak száma ezidö szerint 6,100.000 körül mozog. A lakosság 99 százaléka evangélikus. A római katolikusok száma egészen csekély, jobbára bevándorolt külföldiek. Van az egyháznak körülbelül 2800 temploma, 1 és félmillió ülőhellyel. Vasárnaponként közel 4000 helyen tartanak istentiszteletet. A lelkészek külön e célra létesített gimnáziumokban és az egyetemeken készülnek hivatásukra. Maga a tulajdonképpeni lelkész-képzés 5—6 évig tart. Az egyháznak külön felekezeti iskolái nincsenek, mert hiszen az egyvallású ország állami iskoláiban is biztosítható a gyermekek evangélikus szellemben való nevelése. Áz egyház a tanítók számára gyakran tart konferenciákat teológiai és egvébirányú továbbképzésük érdekében. Közel 800 vasárnapi iskola igyekezik 80.000 gyermek lelkében elmélyíteni a nagy Gyermekbarát szeretetét. A lelkészek minden igyekezettel azon vannak, hogy a megkonfirmált ifjúságot minél szorosabban bekapcsolják a gyülekezeti életbe. Van megszervezett ifjúsági munka is 45.000 taggal. — Az evangélikus sajtó szolgálatát számos egyházi lap végzi. Svédországban van a világ egyik legnagyobb könyvkiadó-vállalata is. 1815 óta működik az országban bibliatársulat is, amelynek több altagozata van s amely mnden évben bibliát ajándékoz a konfirmandusoknak. — A szeretetmunka rendkívül gazdag és széleskörű. Majdnem minden gyülekezetnek megvan a maga kórháza, árvaháza, vagy más eféle szeretetintézmc- nye. Ezeket a szeretetintézményeket az evangéliomi lelkűiéiből fakadó felelős szeretet áldozatkészsége hozta létre. A diakonissza munka kaiserwerthi eredetű. A svéd egyházban jelenleg 794 diakonissza és diakónus végzi a különböző gyülekezeti és szeretetmun- kát. — Egészen természetes, hogy Gusztáv Adolf népe missziói lelkületű nép. A svéd külmissziói munka már a 16. században megkezdődik (ez az egyetlen protestáns külmisz- szió a reformáció századában), amikor Vása Gusztáv király misszionáriusokat küld a lappok közé, kiknek nyelvére később a bibliát és a kátét is lefordították. A 17. században megkezdik az első indián missziót. Campanius kiadja az első indián nyelvű könyvet, Luther kiskátéját. A svéd egyház ma is rendkívül kiterjedett külmissziói munkásságot folvtat. Több száz misszionárius terjeszti az evangéliom világosságát Afrika, Kína, India, Kongó, Turkesztán, Tunis, Abesszínia különböző munkamezőin. Svédországban indult meg 1818-ban az első külmissziói újság is. A svéd egyház mártírokat is áldozott a kölni isszió oltárán. Erőteljes lelkigondozó munka folyik a tengerészek, kivándoroltak és külföldön élő svéd kisebbség között is, Londonban, Pá- risban, Berlinben, Kopenhágában, Oslóban, Helsinkiben, Kiéiben, Stet- tinben, Antwerpenben, Rotterdamban, Hullban, Johannisburgban, Buenos Airesben. Melbourneban, Ukrai- nában, stb. Zsidómissziója is van a svéd egyháznak. Legutóbb Pozsonyban létesítettek egy új állomást. De kitudná dióhéjba beleszorítani azt a sok munkát, amellyel a svéd egyház szolgál az Anyaszentegyház urának?! Natalia szédült. Lehúnyta szemét s hátradobott fejjel feküdt a fotelben. Melle remegett, mint a túlterhelt fújtató. Egy világ volt benne összeomlóban s félt, hogy ez az összeomlás öt is maga alá temeti. Óvári borzalmakat beszél. Talán nem is igaz!... Ennyire vakká tehették... Lehetetlen... lehetetlen! — ordította valami belülről... A tizennégy évi neveltetésnek adottsága. De mi volt akkor az az eset Rujeffnéval?... Mi magyarázza meg azt a kétségbeesést, melyben leszúrta gyermekét?— Azt a félelmetes gyűlöletet, mely fellobbant szemében, mikor férjét, Rujeffet hallotta jönni!— Ki avagy mi tudná megmagyarázni? Avagy mikor el akarta vinni a kis Mihályt? Hogy nézett reá. Csak úgy villámlott a szeme. Gún^... dac... rettegés... tiltakozás... megvetés egyszerre villant fel benne... Nem ok nélkül... nem... nem... Hirtelen másra fordultak gondolatai. Milyen félelmetesen szép volt Nastasja szeme!... Igen, Nastasjá- nak hívták, de jó így keresztnevén gondolni reá... Próbálja képzeletében széjjelszedni Nastasja vonásait s szépeknek találta őket. Előkelőség rejlett a korai ráncok között. A megalázás marta le arcáról a bájt. A ráncok pedig a nyomor marokfogásának helye. De mi köze Rujeffnéhoz?... Boszantotta már, hogy egvre Nastasjára siklik gondolataiban. Mindenkit szeretnünk kell, mondta az a fekete köpönyeges... Igen talán ezt a parancsot követi önkéntelenül, mikor részvéttel van Nastasja szomorú sorsa iránt. Az a feketeköpenyeges is mindig odatolakodik gondolatai közé s oda ékeli magát, mintha köze volna hozzá!... De hogy szeresse Rujeffet, mikor utálja?... Ez a kérdés megragadta: — A keresztyének azt tanítják, hogy mindenkit szeretnünk kell, mondd csak, hogy szeressem Rujefifeit, ezt az üres alakot, mit szeressek benne?! Nem gondolod, hogy ez a tan kicsit merész, kicsit naiv?... Nem gondolod? Ezt alighanem elnagyolták!... — Nem, Natalia, Rujeff is Isten teremtménye s mint ilyent kell szeretni. Nem az értéket, hanem az embert kell szeretnünk. Az Istennek munkáját, mely megteremtette az embert, ezt kell szeretnünk. — Nem igen értem, csak annyit, nehéz dolog jó keresztyénnek lenni. — Nehéz, mert új emberré kell lennünk!... — Új emberré? Hogy érted?... — Levetjük a bűnt s magunkra öltjük a jót. Nem tudunk már gyűlölni, csak szeretni,... sem átkozni, csak áldani!... — Nem... nem... hiszem..., Óvári!... — Kiáltozza Natalia. — Volt-e már olyan, ki szerette ellenségét? — A Krisztus! A keresztfán imádkozott azokért, kik megfeszítették: Atyám, bocsáss meg nékik, merit nem tudják, mit cselekesznek! — Akkor az a Krisztus Isten volt!?... — Jól mondod, Natalia, Isten ő, az élő Istennek Fiat... — S Isten meghalt a keresztfán? — Miértünk, bűneinkért. Ennyire szereti az embert... — Nem értem, Óvári..., nem értem s annyira kínoz itt bent, hogy megértsem... — Ne akard megérteni, csak hinni tudjad, Natalia, s akkor meg is ismerted Istennek e nagy szeretetét... — Hogy az Isten, ki örökös setétségben rejtőzik, törődik az emberrel!? ö váltaná meg az embert. Nem értem, Óvári. Soha meg nem értem!... — Oly keveset értünk az életből, mondhatjuk nyugodtan, semmit nem értünk. — Hogy szólhatna bele életembe valami idegen hatalom? Ki adhatna ellenkező irányt annak, amit én meghatározott úton így avagy amúgy végre akarok hajtani!? Nincs hatalom, mely útját állhatná szabad elhatározásomnak és útjából térítené cselekvéseimet... (Folytatjuk.) Eidem Erling, a svéd evangélikus egyház érseke.
