Harangszó, 1936
1936-06-07 / 24. szám
ífla HARANGSZÓ 1Q36 junius 1. már az uppsalai érsekség első nyomait is megtaláljuk. A keresztyénség elterjedése tekintetében világi oldalról nagyon sokat tett IX. Erik király, kit később nemzeti szentként tiszteltek. Az egyház- és hatalompolitikai versengéssel teli középkorból csak egy eseményt emelünk ki, az uppsalai egyetem megalapítását 1477-ben. A reformáció svédországi úttörői a Peterson-testvérek voltak. Olaf és Lőrinc. Mindketten tanítványai voltak Luthernak a wittenbergi egyetemen. Svédországot akkoriban alakította át önálló királysággá Vása Gusztáv király, ki lübecki száműzetése alatt maga is megismerkedett a reformáció igazságaival. Olaf az ajkával, Lőrinc az írótollával válik a reformáció svédországi bajnokává. Olaf prédikál Stockholmban a főóráknak, vidéken a parasztoknak, Lőrinc pedig 1541-ben kiadja az első svéd- nyelvű bibliát, majd később az első svéd énekeskönyvet, prédikációs gyűjteményt és egyházi rendet. A két testvér együtt készíti el 1531-ben a svéd istentiszteleti rendtartást, amely mint a bibliafordítás is, lutheri minta után igazodik s amelynek gazdag istentiszteleti rendtartása több-kevesebb változtatással ma is megvan. Lőrinc lett 1531-ben az első evangélikus uppsalai érsek is, ki mint ilyen, a királyi család egyik tagját vette feleségül. Lőrinc érsek volt az, aki a svéd reformáció lutheri irányának tisztaságát megóvta úgy a római kovász, mint pedig a kálvinista hatások elegyítő törekvésétől. A svéd egyház külső és belső teljes megszilárdulásának történetében az egyik legfontosabb esemény az 1593-ban tartott uppsalai gyűlés, amely ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy „a svéd egyház“ tántoríthatatlanul ragaszkodik „az Isten tiszta igéjéhez, írt szolgálatát, nem tagadta meg a külföldi hittestvérek iránti köteles felelősséget sem. Mikor a reformáció szülőföldjén, Németországban a végső leszámolásra gyürköző ellenreformáció már- már halálos csapást mért a megújho- dott evangéliomi keresztyénségre, akkor „Észak oroszlánja“, Gusztáv Adolf svéd király útrakelt s a hittesr- véri megsegítés elszánt szeretetével, a seregek Urának nevével, ön-élete feláldozásával megmentette a reformáció ügyét. Ö maga holtan bukott le sebesült lováról a lützeni csatatéren, de hős serege — svéd és finn katonák vegyesen —, amelynek fülébe csengett még királya buzdító szava: „Ne csüggedj el kicsiny sereg“, kivívta a mentő diadalt. Gusztáv Adolf svéd vértanú-kiráiy önfeláldozó harca nélkül ki tudja lehetnénk-e mi ma evangélikusok. A csata utáni napon hálás német parasztok hatalmas kővel jelölték meg a helyet, ahol a nagy király szívevére kiomlott a hittestvéreiért. Gusztáv Adolf svéd király lelke él tovább abban a hatalmas segítő intézményben, amelyet a németek hálából „Gusztáv Adolf- Egylet“ néven a szórvány-evangéli- kusság gyámolítására létesítettek. Gusztáv Adolf svéd király lelke lobog a mi Gusztáv Adolf Gyámintézetünkben is, amely a nagy király példája szerint ugyancsak a nehéz helyzetben élő evangélikus kisebbségek áldott istápolója. Bárcsak volna helyünk többet is fölemlíteni a svéd evangélikus egyház gazdag múltjából. De amit elmondhattunk, az is elég annak meglátására, hogy kifelé is, befelé is mennyi buzgóság-fütötte küzdelem folyt itt a Krisztus igaz ügyéért. A jelen munkája. A svéd ev. egyház a svéd nemzettel és állammal szorosan egybekapcsolt népaz ősegyházi hivallásokhoz és a meg nem másított ágostai hitvalláshoz.“ A svéd evangélikus keresztyénség miközben a saját földjén minden törekvésével igyekezett betölteni Istentől eléje Az uppsalai evangélikus érseki székesegyház belseje. Skandinávia legnagyobb temploma. A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 20 — Engem bíztak meg, hogy végezzek vele a pincében. Elsírta szomorú sorsát s a szívemre ment... Volt három gyermeke... és... és... kivezettem a szabadba, menjen amerre lát... s ment. Éjjel volt. Nem láttam azóta. Jelentettem, hogy a herceget elintéztem annak rendje s módja szerint. Még dicséretet is kaptam. — Rettenetest... Ilyen áldozatok árán született meg a szovjet?... Miért nem beszéltél ilyenekről Moszkvában nekem?-—■ Tudod te, Natalia, miért nem lehet Moszkvában ilyenekről beszélni? — Tudom... Mennyi könny... mennyi vér... mennyi boldogtalanság!?... Mennyi szétszórt család!... — S nézd, ez a szétszórt család ebben a két ékszerben éli tovább életét. Nem csodálatos? Nem tud elválni egymástól a két fülbevaló. Ezentúl nálad lesz, Natalia, mindkettő. Neked adom. Te fogsz rájuk vigyázni. Figyeld sorsukat, mert ez a két darab él s úgy lehet, Isten akarata nyilatkozik meg életükben. — Nekem adod?... De örülök nekikf... Ugye, Isten a holt tárgyakon is megmutatkozik kegyelmével?... — A holtakat is életre keltheti s akik őt szeretik, azokat megtartja s ha a gyűlölet ezer gyilokja keresi őket halálra!... Akik pedig ezeket az ékszereket viselték, azok szerették Istent. Csupa szív az anya, csupa melegség az apa. Ima volt minden szavuk s gyermekeikért életüket adták volna. — S úgy kell élniük, hogy nem tudják egymásról, hol vannak? — Csapja össze Natalia kezét. — Borzasztó!... Ki tudja, él-e még a férj? S a gyermekek! Istenem, de sajnálom szegény családot. — Az egyiket ismerted, Natalia! — Én?...’ — Rujeff felesége. Előtted gyújtotta magára a házat s ölte meg gyermekét... — Rujeff feleségei... — Az átdöfött szívnek felkiáltása volt ez. ■— Rujeff felesége... Nyehoroff Nastasja hercegleány... — Botrány! S nem undorodott meg attól a vadállattól!? — Ilyen világot éltünk akkor. A kicsinyeké volt a hatalom s az egykori nagyok kicsinyek lettek... Kicsinyek sokszor lélekben... erkölcsben... mindenben. Nem egy főúr szolgájává lett az otromba, buta másiknak s lopta neki a vutkit, csak hogy nyugodt lehessen. Szolgálta hűséggel, csak az életét mentse... Natalia, mikor életet kell menteni, akkor nincs undor... Pokol volt az az idő, melyben az erény, az erkölcs szolgált a bűnnek. — Szegény Nastasja... szerencsétlen leány... De halála nem volt közönséges. Volt benne valami hősies... valami szép... valami nemes... valami nagy... Az élet felett győzött a szeretet. Inkább meghalt gyermekével, minthogy újra istentelen kezekre bízza neveltetését. Legyen gyermekével halott, ha az életben nem tudnak Istené lenni. De utálom Rujeffet!... — Utáld, de ne vegye észre s egy szót sem erről. Rujeff kiszámíthatatlan s mindenre képes. A moszkvai élet a titkok élete, azért oly óvatos és bizonytalan. Egyik-másik titoknak feltárása összedöntheti a társadalmi élet egész tákolmányát. Ott lehetnek sógorok, kik megölték egymás szüleit s ezt a mai, már lehiggadtabb légkörben megtudni, nem igen ápolná a rokoni viszonyt. Azért szentségtörés számba megy a titoktartás megsértése, ami vérboszút kíván. Nem egy főkolompos, ki ma nesztelen léptekkel hullámzik a sima parketten, akkor felesége szüleinek, gyermekei nagyszüleinek vérében vájkált. Ezt ne feledd, Natalia!...
