Harangszó, 1936
1936-05-31 / 23. szám
1$36. május 31. HARANGSZÓ 181. északi népnek történelmét és amely fehér színben piros alapon még ma is ott leng a dán zászlókon. Mégsem ő lett Dánia apostola, hanem Ansgar, aki Németországból jött 826-ban. Az ország Kanut király idején lett végleg keresztyénné a 11. század elején. A megújhodás. Következtek Dániában is a sötét középkori századok. A feltetszö kereszt sugarai lelki sötétség homályába vesztek. De Wittenbergben újra megvirradt. A lutheri reformációban újra megtalált igaz keresztyén- seggel elsöízben 1523-ban igyekszik a dán népet megajándékozni II. Keresztélv király, aki unokatestvére volt Bölcs Frigyes szász választófejedelemnek. Nem sikerült. A lelkek is kemények voltak, a király sem bizonyult hűnek. A reformáció dán bajnoka, Tausen János, Luther tanítványa, lett, ki a nagy reformátor segítőtársának, Bugenhágennek támogatásával esztendők hű küzdelme árán 1536-ban államtörvénnyel nép- és államegyházzá tette III. Keresztélv király alatt a megújhodott evangéliomi keresztyénséget. 1550-ben megjelenik a dán-nyelvű biblia s kezdődik a gyümölcstermő egyházi munka gazdag kivirágzása. A megőrzött örökség. Dánia evangélikus ország. Három és fél millió lakosa közül 3 millió 400 ezer a ,,dán evangélikus-lutheránus népegyház“ tagja. Az állam alaptörvénye egyúttal az egyház alaptörvénye is. Ennek az alaptörvénynek legfontosabb rendelkezései a következők: Az evangélikus egyház a dán nép egyháza s mint ilyent az állam védi és támogatja. A királynak mindenkor evangélikusnak kell lennie. Az egyházi hivatalokat a király tölti be. Az országban teljes vallásszabadság van. Az ország 9 püspökségre oszlik, amelyek közül a kopenhágai az érseki székhely. A 9 püspöki székesegyház képét jelen számunk közli. A lelkészi szolgálatot 1500 lelkész végzi otthon és 38 külföldön. Jellegzetes a gyülekezetek nagymérvű önrendelkezési joga. Ha egy gyülekezetben 20 család más lelkészt kíván s annak javadalmát felerészben fedezni hajlandó, jogában van azt a lelkészt megválasztani. A gyülekezetben már 5 családnak jogában van idegen lelkész A dán evangélikus egyház kilenc püspöki székesegyháza. szolgálatát igénybe venni s a templomot külön istentiszteleti célokra használni. A vallásos nevelés alapja Luther kis kátéja. Az e gy h a z i munka. A dán egyházban régtől fogva erőteljes misz- sziói munka folyik. 1896-ban létesült „a kopenhágai templom-alap“, amely adományok révén eddig 23 új templom építésével enyhítette a fővárosi templomhiányt s eíőljár az egyházi élet elmélyítésében. Több ezer vasárnapi iskola igyekszik közel 90,000 gyermeket az evangéliom bővebb ismeretében részeltetni. — Az ifjúság között beható ifjúsági és cserkészmunka folyik. Külön említést érdemel Dánia 80 népfőiskolája, amelyeknek majdnem mindegyiké egyházi jellegű, vagy legalább is erőteljes egyházi befolyás alatt áll. Ezeknek a népfőiskoláknak a gyakorlati életre való vallásos szellemű nevelői szolgálata felmérhetetlen jelentőségű. Ezeknek köszönhető, hogy Dániában a műveltség népi közkincs s hogy a dán föld- és kézműves szinte legelső a világon. — Van az egyháznak 75 különféle lapja. Van egyházi napilapja is. Az 1814 óta működő dán bibliatársulat évenként sok ezer példányban terjeszti a szentírást. — Van az egyháznak számos szeretetintézménye is. Kórházakban, menhelyeken, árvaházakban s egyéb emberbaráti intézményekben végzi az egyház a keresztyén szeretetmunkát. A diakonissza szolgálat, magának a királyi családnak támogatásával 1863- ban a németországi Kaiserswerthből honosodott meg Dániában. Ma már több száz diakonissza végez áldott munkát a gyülekezetben és a szenvedők között. A dán egyház hatalmas külmissziói tevékenységet is folytat. A legelső protestáns misszionáriusok Dániából indultak gl 1705-ben Ziegenbalg kernet senki..., hacsak a Krisztus nem, az én Megváltóm. Vergődő lelke felbődiilt, mint a verembe esett állat. Homlokát két karjára szorítva, levágja fejét az asztalra s gyötrő kínok között nyögi: — Irgalmas atyám az égben, könyörülj meg rajtam. Mintha mázsás szikladarabokkal döngetné az egek kapuját, úgy zuhogott melle mélyéből az ima. — A te fiad, a Krisztus értem is ontotta vérét, csak egy cseppjét is hullasd szívemre! Natalia megrendülve hallgatta a kétségbeesésnek e jaját. Nem igen értette, de érezte, nagy dologról van szó. Úgy érezte, megnyílt a föld s az egek segítségéért kiáltoz. — Nagyon szeretheted gyermekeidet. Óvári!?... — Igyekszik lágy szavával Natalia magához téríteni a vezeklő embert. — Nagyon szeretem őket..., nagyon!!... — Zuhog elő a vágy óváriból, hogy lássa fiait. — Milyen is az, ha gyermekeink után vágyódunk?... Milyen érzés?... — Olyan az... rettentő érzés... olyan... olyan az, mintha a hold gyökerét tépné és suhanna a föld felé... oly erővel vágyódom utánuk... nincs arra szó, hogy megmagyarázzam... Gyengék hozzá a szavak és durvák... Natalia maga elé néz, valami mélyről jövő, nehéz gondolat foglalkoztatja s mintegy magának mondja: — Boldog érzés az anyaság, az anya is vágyódik gyermekei után? — Az anya maga a tökéletes élet, a tökéletes vágyakozás... odaadás... maga a tökéletes szeretet, önfeláldozás... — Egyszer láttam, Óvári... — lihegi boldogan Natalia s közelebb ül Óvárihoz. — Mikor jöttünk Moszkvából. Nem emlékszem arra az asszonyra. Az is gyerekei után vágyódott. — Ki a börtönből jött?... Az!... Gyermekeit keresi... a szovjet vette el tőle... az urát is... azért volt úgy elkeseredve... — Ezer és ezer családot tettek tönkre, Natalia, én láttam! — Volt hozzá szívük!... — S ilyenekké nevelik gyermekeiket!... Megborzadok, ha eszembe jut, mi jövője lesz az orosz népnek?... — Miért gondolod, Óvári? — Államot építenek, melynek nincs lelke s olyan társadalmat termelnek, melynek nincs szível... — S hová lettek, kik a Krisztust hirdették? —■ Megölték őket, hogy ne háborgassák lelkiismeretüket! — Rettentő... most értem azt a szegény asszonyt, hogy csak átkozni tudta a szovjetet. De sajnálom szegényt. Pedig jobb napokat láthatott valaha!... — Máról-holnapra királyokat tettek koldussá. — Magasról eshetett szegény asszony is. Mikor elbúcsúztam tőle, adott egy fülbevalót... Szebb napokat látott a fülbevaló is... — Hadd lám, Natalia, azt az ékszert!... — Mondja izgatott kíváncsisággal Óvári. — Nézd..., csodadarab! Óvári kezébe kapja s kidülledt szemmel nézi. — Az az asszony adta neked? Az az asszony!?... Nálam van a párja, nézd!...* Ezzel elővesz egy fülbevalót s Natáliáé mellé teszi kezében. Csak úgy mosolygott a két ékszer, örültek, hogy hosszú vándorlás után ismét találkoztak. Két egymásra talált élet lángolt elő tündöklésükből. Natalia belemélyedt nézésével s mintha a csodálatos ragyogásban végig álmodta volna múltját, melyet nem ismer. — Nyehoroff hercegasszony volt az a nő. — Mondja Óvári. — S te mentetted meg az életét? Ma is áld érte. Elmesélte nekem. — Férjét is megmentettem. — Férjét?... (Folytatjuk.)
