Harangszó, 1936
1936-05-03 / 19. szám
150 HARANGSZÓ 1936 május 3burgról lefelé! Be is borul felettem' s a kanyargó fasorok útján eláraszt az égbolt zuhogó könnyeivel. A feketecsuhás barát. Erfurt emlékek seregét zúdítja ránk. Itt indult el Luther korán derékban tört jogászpályája. All még a régi egyetem- épület díszes csúcsíves kapujával. A levéltárban megmutatják az 1501-es egyetemi matrikulát. Egyik lapján apró betűkkel latinul ez a sor olvasható: „Luther Márton Mansfeldből.“ Mellette ismeretlen nevek. Ugyanitt, a városház lépcsöcsarnokában hatalmas falfreskók ábrázolják Luther erfurti élményeit. Itt is, ott is emelkednek femplomóriások, melyekben Luther később átutazóban prédikált. Erfurt különben ódon templomok városának is nevezhető. Egyik ősi utca belső udvarán még ott sárgul a ház, melynek diákotthona őt is vidám lakójának látta. Mígnem elérkezett az utolsó baráti este, lant hangjaival és búcsúszavával, hogy utána az ifjú ember bezörgessen a közeli fekete kolostor ajtaján. Az Agoston-kolostor. A reformáció bölcsője. Mert nem a 95 tétel kiszögezé- se a tulajdonképpeni kezdet. Ennek a koldulószerzetnek a falai közt bújik meg a keresztyén megújulás titkos eredete. Luther lelki vívódásaiban! Kívül az egyik szárnyon rám merednek a százados ablakok rostélyzatai. Elmegyek a táblával jelölt kapu mellett, mely becsapódott a megrettent lelkiismeretű ifjú mögött. Aztán a rendes bejárat kilincsére teszem a kezem. Komor csendet várok és üde gyermekkacagás fogad. Árvák nagy családja lakja e megszentelt helyet. A göröngyös udvarban törékeny házacska. Itt éjszakázott Márton öreg atyja két ízben is. Először, amikor vissza akarta hívni fiát a világba. Másodszor pappá avatásakor. A szerzetesek cella-épülete modernül átalakított. A széles folyosón csak a falívek emlékeztetnek a régi kis kamrákra. Egyet hagytak épségben csupán, Lutherét. Ki is merne ehhez hozzányúlni? Lankadt kézzel és visszafojtott lélegzettel lép ide be mindenki. Kőkockái lyuggatottak és vedlett szintiek. Ezeken nyargalt ö fel és alá s vívta tusait. Ezekre hullott le ájultan megsanyargatott testével. A sarokban vigasztaló eszköze, régi jószág: lantja, melynek húrjait még az ő ujjai pengették. A másik saroknak dőlve feketére bámult, rozsdás fogantyujú, forgójából kiemelt kapu: ennek a rácsozott résén néztek ki belülről a kopogtató, bebocsátást kérő arcába. Régi asztala és széke is érintetlenül. A kis cella mély ablakszeme zöld udvarra néz, mögötte a templom. A fü alatt barátok temetője, erre szegeződött Luther tekintete. Ide illik hát az ablakmélyedés falára egyik utolsó eredeti levele, győzelmes kezdő sorával: Elnyeletett a halál diadallá. Biblia, emléktárgyak, fal- rafestett dicsérő versek kísérlik ma melegebbé tenni ezt a rideg helyet, de azért így is hűvös, hideg és komor. Kár is változtatni rajta: ilyen volt a valóságban! A keresztfolyosó kecses hajlatú ívei alatt átmegyünk a templomba. Az evangélikussá lett szegényes szerzetestemp- íom tetönyergébe tornyocskát ültettek. Belül az oltáron a Megfeszített képe előtt nagy kőlap nyújtózik: Zakariás sírját fedi, a rend híres barátjáét, aki Húsz János elégetésében döntő szerepet játszott. Pont száz évre rá fekszik rá széttárt karokkal rendi szokás szerint egy új szerzetes, hogy a rend rendes tagjává avassák: a Huszt oly sokra tartó Luther! A régi szószéknek csak a helye van már meg: Luther-szobor áll most a töredezett köveken. Amikor újra kilépek az utcára, a nyüzsgő, hangos gyermekhad után néptelenség és csönd útját rovom, mintha ott benn volna az élet és idekinn a hallgató kolostor. Nagypénteki prédikáció. Ilyen hosszú nagypénteki prédikációt még sohasem hallottam. Egész nap járom Wittenberg utcáit és mindenütt prédikálnak. Templomban és templomon kívül, emberi ajkak és fa’kó írások és rokkant tárgyak. Mert Luther mindenütt és mindig a kereszt prédikátora! És ez a város az ö városa. A régi Elster-kapu helyén a Luther-tölgy üdvözöl. A bulla- égetés emlékére ültették, ma már több mint száz évgyűrűt takar a kérge. Előrenézek: meredek tetőiével, két súlyos tornyával hívogat a város-templom. Ajtaján nagy kő Luther-rózsa alatt megszívlelendő írás; hívja istentiszteletre a gyülekezetei és a vándorokat: Nem járt az Wittenbergben, aki nem volt itt istentiszteleten, mert Istennek hajléka nem muzeum, de a Szentlélek műhelye. Ez volt Luther prédikációinak színhelye, több mint három évtizeden át. Oh, mit hallottak ezek a falak! S milyen jól jellemzi id. Cranach Lukács oltárképének alsó része az ő igehirdetését: Középen a megfeszített Krisztus, jobbra a szószéken Luther, balra a gyülekezet, elsősorban a családja. Igazi nagypénteki kép! Luther nagy művész kortársának ecsetjéből kerültek ki a kép többi részei is. Különösen eleven színeiben az úrvacsora szerzése, kerek asztal mellett! A képeken a reformáció nagyjai felismerhetően szerepelnek a bibliai szent történetek megáb- rázolásaiban. A régi szószék helyén oszlophoz kötözve fehér kőből vésett dombormű áll. Ez is a prédikáló Luther. Megvetett lábakkal, magasra lendült jobbal hirdeti az evangéliomot. A gyülekezetre villantja szemét és belesikolt hallgatói szívébe. A ma használatos szószék a szemközti pillérről nyúlik előre. Ebben a templomban mindig két helyről is prédikálnak! A híressé lett, többször leégett s megsérült vártemplom ma pazar fényben csillog. Tornyával messziről integet már. Aranysugárban tündökölnek mozaik be- <űi, körbeírva: Erős vár a mi Istenünk... Homlokzati bejárata tulajdonképen nincs, mert a hatalmas torony áll a helyén. A középső oldalajtón ércbeverve a vitatételek. Belül márványos ragyogás, vakító színek, dísz, faragás, magasság és mélység. A reformáció vezérei szobrok alakjában őrködnek az oszlopsorokon. Még állanak a fejedelmek gazdag mívű székei és a császár karcsú trónja; a felavatásra építették őket 1892-ben. Izzó barna faköntösben kígyózik az eredeti szószék mása. Alatta koszoruzott márványkő: Luther sírhelye. Pár lépésre Me- .anchtoné. A nagypénteki istentiszteleten nagyon kevesen voltunk. Azt mondják, rossz az akusztikája a templomnak s a városi templom megtelt. Mégis szo- morítóan hatott, s örömmel gondoltam haza, ahol ilyenkor a legrosszabbul épített, a legelbújtatottabb istenháza is megtelik. . A Luther-ház gazdag gyűjteményét nem lehet leírni, még végigjárni is kimerítő. Luther-képek, szobrok, érmek százszámra; valamennyi műve, róla írt tanulmányok végtelen halmaza; a reformáció történetének ezer adata, -— ki tudná felsorolni? Tele a nagy előadóterem is, ahol Luther professzori előadásait tartotta. Berendezve a családi lakószobái is. Csak egyet hagytak változatlanul, a dolgozószobáját. Padlózata egészen kivásott már ezerek járásától. Üveg alatt védik kiszálkásodott, széles asztala lapját, amelyen annyi megszámolhatatlan sort vetett papírra. Ablaka színes kockái alatt pihenő ülés. A sarokban emeletesen tornyozódó cserépkályha. Az egész ház kertben fekszik. Valamikor határos volt Melanchton kertjével. Az átjáró régen befalazva. Ott ültek gyakran Me- ianchton ritka, ma is élő, most újra rügyező két tiszafája alatt: Luther és barátai. Párszáz méterről, az Elbe partjáról visszanézve olyannak tűnik a vártemplom mai gazdagmívű tornya, mint valami óriási diszesfejű injekciós-tű! Alulról nyúlik fel a szivattyúja, felette kissé megszélesedik, aztán hirtelen összezsugorodik és tűcsúcsban fut össze. Tün- döklik a hunyó nap sugaraiban, patinája zöld fényben viliódzik. Elragadó látomás! Oh, valóban nagy fecskendő volt a reformáció! Talpra állt tőle a beteg. Vájjon nem kellene-e a mi kóros keresz- tyénségiinknek is egyszer újra kiadós adag az ő szérumából: az evangéliumból?! Lépjünk hát Luther nyomába, ő nem magához csalogat, ő mindig csak tovább mutat: az élő Krisztus felé! Berlin. • Scholz László. Vér és arany. Lelkünk két legveszedelmesebb ellensége ez: a bűnös vér és bűnös pénz. Hány családi oltárt döntött már szét, hány lelket taszított már kárhozatba a bűnös vér és a bűnös pénz! „ Tiszta szivet teremts bennem oh Isten és az erős lelket újjitsd meg bennem“. A mai lány gondjai. Irta : Szollár Irén. 3 Aki nem ért ezekhez a munkákhoz, kárba vész a legnagyobb jóakarata is: állandóan lihegni, izzadni fog a munkától, melyet végül mégis csak rosszul végez el. S nem ér rá férjének igazi lelkitársa lenni, nem ér rá, hogy lelkitársa legyen gyermekeinek sem. Állandóan meg lesz sértve az ilyen asszony, ha férje nem eléggé dicséri müveit s nem eleget hálálkodik, óriási munkájáért. Persze a szegény férj nem is sejti, hogy az asszonynak egy ebéd kozmás rántás nélkül olyan, mint egy megnyert ütközet. S nem ér rá majd friss levegőre menni, sem egy kicsit művelődni, mert folyton csak dolgoznia kell, az egyre több munkát adó háztartásban. A végén aztán türelmetlen, zsörtölődő, elégedetlen lesz. Ki amilyen asszony lesz, olyan lesz az otthona. És te vájjon milyen asszony leszel? Amilyen lány most vagy. Vájjon mi teszi a lakást otthonná? Az, ha látszik rajta, hogy ezt valaki lakja. Egy íróasztal, melyen könyvek, iratok, lámpa és írószerszámok állanak, alatta egy kis szőnyeggel. Varróasztal-
