Harangszó, 1936
1936-05-03 / 19. szám
1936. május 3. HARANGSZÓ 151 ka kézimunka kosárral. Két karosszék a rádió közelében, kis asztal lámpával, cigaretta dobozzal. Kézimunka itt is, ott is. A ketyegő óra is kedvesebbé teszi a lakást. Hát még az élő virág! A háziasszony gondossága, hozzáértése, a lakás tiszta levegője mosolyog le róla. Milyen nagy öröm és milyen szép szobadísz a szépen fejlődő növény. Hát még egy kedves, játszadozó csacsogó gyermek! A lakást otthonná még a lélek teszi, mely benne leng. Az a szolgáló lélek, mely önmagát elfelejti, mely másokban és másokért is tud élni. Az az otthon, ahol az egyik a másikat igyekszik kiszolgálni, mert mindegyik akkor boldog, ha tehet valamit a másikért. Ha mindegyik érdeklődik a másik munkája, gondja, nehézségei, sikerei, mindennemű ügyei iránt. S a legjobban csak az érdekli az egyiket, amit a másik beszél s a másiknak minden gondolata akörül forog, hogy mi érdekli az egyiket. Minden attól lesz igazán széppé, ha együtt teszik s minden azáltal lesz igazán értékessé, ha egymásnak adhatják. Együtt örülnek, együtt viselik a fájdalmakat s együtt beszélik meg a dolgokat. S ha az a lélek él ott, amelyikben megvan a mindenre kiterjedő figyelem, az aprólékos gyöngédség, a találékony segítés, a gyors megértés, a készséges feledés. S mindezt csak a nö teheti meg, mert ez csak a női szívbe van beültetve. A sok apró baj között a nőnek kell feltalálnia magát, a különböző érdekeket a nőnek kell összhangba hoznia, a betegeket a nőnek kell ápolnia, ha rossz kedv támadt vagy harag, a nőnek kell az első jó szót szólania. Megérteni és megbocsátani, elsimítani és újrakezdeni a nőnek a feladata. Ha ezt megteszi, akkor teljes lesz a családi boldogság. Téved az a nő, aki azt hiszi, hogy a házasságban férje úgy fogja dédelgetni, mint a kis gyermeket az édesanyja. S férje karjaiban újra gyermek lehet. A férfi nem gyermeket akar a feleségében, hanem az édesanyát is keresi benne. Ha nem találja, nem teljes a családi boldogság. Ha megtalálja, furcsa, de valami érdekes dolog történik a házastársak között, mert akkor viszont a férj édesapjává is lesz a feleségének. Nagy és szent dolog a házasság, azért jó volna, ha minden lány több komolysággal és lelkiismeretességgel foglalkozna vele. Ma, amikor olyan nagy a gonoszság, nagyobb a lelkiélet fellendülése is. S ennek folytán mind többen és többen vannak, kik a diakonissza kérdéssel foglalkoznak. És pedig sokan azért, hogy a megélhetésük meglegyen. Pedig aki diakonissza akar lenni, meg kellene magát vizsgálnia, hogy alkalmas-e ő erre a hivatásra? Aklalmas-e arra, hogy szembe nézzen a mai nyomor ezer formájával, a szegénygondozás nehézségeivel? Képes-e a sokféle betegek ápolására? Mindezt szeretettel tudja-e tenni? Tud-e igazán Krisztus szolgáló leánya lenni? Felvetődhetik mindegyikünk lelkében az a kérdés, hogy mi az életünk célja? Melyik az a kérdőjel, amelyet nekünk kell megoldanunk? Isten már megoldotta ezt számunkra, csak nekünk észre kell azt vennünk. Mindenkinek más. Mert ö más illatot adott a gyöngyvirágnak és mást a tavasz hírnökének, az ibolyának. Más dallal áldotta meg a kis fülemilét és más hangot adott a sivatag királyának. Más mozgást adott a mókusnak és mást a sasmadárnak. Más fényt adott a szénnek és mást a gyémántnak. Más természetet a vízesésnek és mást a vulkánnak. Másnak teremtette a sziklát, mint a nádat. A végtelenségig folytathatnám Isten hatalmas művészetét. Téged is megteremtett, megtervezett az Isten. Vájjon minek? Mindezeknél többnek. A teremtés koronájának. De hogy csakugyan a termetés koronája lehess, magadnak is dolgoznod kell azon. Azokat a képességeket, azokat a lehetőségeket, melyeket neked a kegyelmes Isten adott, fel kell használnod lelkiismeretesen, erős akarattal. Mert nagy dolog embernek lenni s még nagyobb dolog méltóan megfelelni annak a felséges feladatnak, melyet az Isten szánt nekünk. Isten mindenkit odavezet, ahol a helye van. Van akinek magányos életet szánt, van akit beolvaszt nagy közösségekben. Van akit gyárba küld, van kit üzletbe, mást kórházba, iskolába, vagy egy családi közösségbe. Mindenkinek meg van a hivatása ép- úgy, mint a rózsának, mint a hajnalpir- nak és a tiszta kék égnek, az illatnak és madárdalnak, a hullám morajnak s a kis patak csörgedezésének. Ne aggódj hát, ne legyenek az élet kérdései kétségbeejtők számodra. Halld meg Krisztus szavát: „Te kövess engem". Menj utána, ha virágos utakon vezet, ha források, ligetek mellett visz el az út, akkor is, ha köves az az út, vagy tövises úton vezet, napsütésben, ködben és fekete sötétségben is csak öt kövesd, ő tudja, miért vezet ilyen utakon s ha kitartasz mellette, megmutatja neked, hogy melyik a te hivatásod s boldog leszel. A mi nagyjaink. Dukál Takács Judit. Halálának százados évfordulójáról megfeledkezett a magyar irodalmi élet, pedig dukai Takács Judit a magyar költészet egyik legérdekesebb egyépisége volt. Mi evangélikusok mivel hittestvérünk volt. nem megyünk el megemlékezés nélkül halálának százados évfordulójánál, mert a kegyeletes megemlékezéssel tartozunk nemcsak az ő halhatatlanságának, hanem evangélikus öntudatunknak is. Dukai Takács Judit, aki 1795 augusztus hó 9.-én született a vasmegyei Du- kán és 1836 április hő 15.-én halt meg Sopronban, az első komoly méltatást igénylő magyar költőnő volt. Régi evangélikus nemesi családból származott, kitűnő nevelésben részesült s kora ifjúságában (már 15 éves korában kezdett verselni) jelentkező költői hivatása megértő és lelkes buzdítást nyert. Verseit Malvira álnév alatt írta, az akkori csekélyszámú szépirodalmi lapok közölték azokat s így költészete hamarosan országszerte ismert lett s kéziratban közkézen forgó költeményei is nagyban elősegítették népszerűségét. Élénk baráti összeköttetésbe került kora legkiválóbb íróival: Kazinczy Ferenccel, Kis Jánossal, Döbrentey Gáborral, báró Wesselényi Miklóssal s magára terelte figyelmét a nagy irodalmi maece- nasnak is, gróf Festetics Györgynek, aki már 1817-ben meghívta öt is Keszthelyre a Helikon ünnepélyekre, ahol az ösz- szesereglett írók kitüntető ünneplésben részesítették. Dukai Takács Judit leginkább költői dalokat, elmélkedő költeményeket, ünnepi ódákat és költői leveleket írt. A magyar Sapphonak nevezték. Költészetén először a népköltészet hatása érezhető, de később kora egyik legnagyobb költőjének, a szintén evangélikus Berzsenyi Dánielnek hatása alá került. Berzsenyi Dániel különben rokona is volt, ameny- nyiben annak felesége, Takács Zsuzsanna unokatestvére volt. Családi élete sem sok örömmel ajándékozta meg. Első férje Göndöcz (mások szerint Geöndöts) tizenkét évi házasélet után özvegyen hagyta, második férjével, kivel 1832-ben kelt egybe s aki Patthy István ügyvéd volt, csak négy évig élhetett, mert 1836-ban hirtelen jött tüdövész öt ragadta el családja köréből. Dukai Takács Judit a magyar költészet egyik színes virága, kinek élete és költészete sok méltatásban részesült. Költeményeinek kéziratai a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában vannak. Önálló kötetben megjelent munkája ..A kesergő özvegy. Pest, 1815.“. Összes feltalálható költeményeit, részletes életrajzával Vadász Norbert adta ki, 1909- ben. Aki a múlt század első évtizedeiben élctrekelő magyar irodalmr.t akarja teljes egészében megismerni, nem kerülheti el dukai Takács Judit költői munkásságát, mert e nélkül nem tökéletes az áttekintése. Fiatalon, alig 41 éves korában halt meg. néhány héttel később, mint Berzsenyi Dániel. Milyen érdekes és célszerű lett volna haláluk százados évfordulójának közös megünneplése. Károsy Pál Levelek egy lelkészi naplóból. Van idő az egyháznak. Nagy elfoglaltságú, vezető állást betöltő evangélikus férfi volt. A szobájában sokszor egymásnak adták a kilincset az emberek. Egyházközségem felügyelője volt. Többször tettem látogatást nála egyházi ügyekben. Sokszor kellemetlen volt nekem, mikor láttam, hogy többen is várják hozzá a bebocsátást, többször megszólalt a telefon is az íróasztalán, sietni akartam, többször is kísérletet tettem a búcsúzásra okul adva, hogy nagyon el van foglalva és többeket kint hagyva, soron kívül bocsátottak be hozzá, ö azonban visszatartott. — Beszélgessünk csak nyugodtan. Akik kint vannak, azoknak' olyan a dolguk, hogy megvárnak, — mondotta. Meg is tárgyaltunk alaposan mindent. Megszoktam, hogy az egyházi ügyekre mindég volt ideje. Ismerek olyan magas polcra emelkedett hittestvért is, akinek az ajtajánál a szolga tudtu! adta a kihallgatást kérőnek, hogy egyházi ügyekben senkit se szabad bebocsátania. Vannak hittestvérek, akiknek van idejük az egyházi ügyekre! Az egyházfegyelem hatása. Egyházközségemben komolyan vesz- szük az egyházi fegyelemnek eddig ki-
