Harangszó, 1936

1936-04-26 / 18. szám

■

2/. cvfoiyarli.

1936. április 26.

Alapította:

KAPI BÉLA

I91i'-ben

Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség.

Megjelenik minden vasárnap.

tngyan mallékltt tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ.

1635-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáin.

Postacsekkszámla: 30.626.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Hanem a Szentlélek hívott engem az evangéliom által, ajándékaival megvilágositott, az igaz hitben megszentelt és megtartott.

A harmadik hitágazat Lutheri magyarázata a kiskátéból.

18. szám.

4 Huu(u6 •■•rkMiM-UadóhlTsUU.

qyOr

a , r*Kn-ni a.

Elfifiietósi áta: negyedévre i P 28 (liléi, félévre 2 P 4« miét, ngy évre é P 80 fillér Csoportos killdéaiol lOVi-oi kedvezmény Amerikába egén* évre 2 dollár; az utódállamokba nefyedóvre 1 P SO fillér

A nemzet feltámadása.

„Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti AtyátoknaK, hogy nék- tek adja az országot“. Lukács 12:32.

M

a kétféle magyarság él itthon és elszakított testvéreink között. A rettegő kicsiny nyájhoz hasonlítanak. Csak nagyon kevesen vannak azok, akik Istenben bizakodó hittel néznek bele a nemzet jövőjébe. Az első csoportba a károgó fekete hollók tartoznak. Ezek nem látnak mást, mint csupa sötétséget, bűnt és veszedelmet. Igazuk van akkor, amikor csak az embert, a mi magyarságunkat nézik. Ezek részben kétségbeesnek és aggodalmaskodnak, mert nem tudják, mi lesz velünk. Másik részben pedig a félelmében megszorult ember erőfeszítésével csak a fegyverkezés szükségességéről és sürgősségéről beszélnek és lázas tevékenységgel ők maguk is pusztán a külső szövetségesre és külső erőkre akarják felépíteni a boldogabb jövendőt. A másik csoportba a közönbösök, a mindenhez alkalmazkodó kaméleonok tartoznak. Ezeknek főelve az: csak jó dolgom legyen, akkor otthon érzem magamat. Azt mondják: úgyis kevesen vagyunk, örüljünk annak, ha jó sorunk van, hogy mi történik mással, magyar véreinkkel, attól miért fájjon a fejünk, hiszen elveszik tőlünk ezt a kis országot is, csak mozduljunk egy keveset is!?

Isten igéje, éppen a feltámadott Krisztus világosságában, másképpen rajzolja meg nemzetünket, jövendőjét és feladatát. Sajnos, kevesen vannak még a magyarságban, akik mindent erre az igére építenek. Magyar testvérem, hallgass most erre az igére, higyj és élj eszerint, meglátod, előbb lesz boldog a magyar.

Hiszünk-e vájjon abban, hogy a mi mennyei Atyánk már odaadta

nekünk az országot? Nem mi szerezhetjük azt meg, nem a revízió adja vissza, nem hajlandó senki emberfia önszántából örökségünkhöz juttatni bennünket. Nem is ők vették el tulajdonképpen, hanem Isten, mert mi kiengedtük a kezünkből és felelősségünkből, amit reánk bízott az Úr. Ez is csak ügy történhetett meg, hogy nem hittünk abban: „e földön minden a miénk, de mi a Krisztusé, Krisztus pedig az Istené!“ Hiszünk-e abban, hogy épen ez a mi mennyei Atyánk nem akarja azt, hogy elpusztuljunk bűneinkben és csonkaságunkban ? Neki az élet tetszik, nem a halál. A magyar élete tetszik neki, nem a halála. Már pedig a magyar élet hozzátartozik szoros szálakkal ennek az országnak az életéhez. Ezért igaz, hogy Isten már készen tartogatja nekünk az országot.

Ne feledjük azonban, hogy Isten ingyen, kegyelemből ad mindent, még az országot is úgy-adja; hiszen ennél többet, az üdvösséget is úgy adta. Csak egy feltétele van: ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzünk, „csak keressétek először az Isten országát és ezek mind megadatnak néktek“. Az orMa, amikor az olvasás művészete úgyszólván egyetemes, a sajtótermék pedig lényegesen olcsóbb lett, sokkal többet olvasnak az emberek, mint azelőtt. Olvas a kereskedő a kávéházi fekete mellett, olvas a gazda déli pihenőkor, olvas az utas a vonaton és olvas a beteg a betegágyon.

Ebben a nagy sajtótermék-zuha- tagban és olvasási lázban hogyan áll vájjon az evangélikus egyházi sajtó ?

A csonka hazában 500,000 evanszág készen vár Isten akarata és tetszése szerint azokra, akik az Isten országát keresik, akik mindenüket, hazájukat is az Isten kezébe helyezik. Isten nagyon jól tudja, hogy előbb megtérnie, Öt keresnie kell a magyar népnek. A nemzetnek kell előbb feltámadnia, hogy az ország is feltámadhasson. Vájjon, ha ma adná vissza Isten a régi határokat, megértené-e egymást az elszakított testvér és a szabad testvér. Milyen más lélek nőtt és fejlődött ki a megszállt területek magyarságában ! És nálunk is hol van az igazi magyar lélek, amelyik mindenre kész, hogy Isten akarata teljesedjék? Kik azok, akik mindennél előbbre helyezik Isten országát és annak igazságát?

Nem kell félnünk, ha Istenben bízunk. A hit szeme sohasem lát rózsaszínűén az ember dolgaiban, de sohasem lát feketén az Isten dolgaiban. A hivő kicsiny nyájnak, az Istenben bízó, szivükben feltámadott magyaroknak mondja az Ür Jézus Krisztus: „Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!“ Ittzés Mihály.

gélikus él. Nem lehet mondani, hogy kicsi szám. Mégsem tudtunk eddig, még a református testvérekkel együtt sem, egyházi jellegű napilapra szert tenni. Addig is, mig egy ilyen evangéliomi szellemű napilapra vonatkozó reménykedő tervünk megvalósulhat, a kimondott egyházi lapok látják el hiveink lelki gondozásában azt a részt, amit a sajtónak kell elvégeznie.

Evangélikus egyházi lapjaink jelenleg körülbelül 25,000 példányban jelennek meg hetenként, haEgyházi sajtónk mérlege.