Harangszó, 1936

1936-04-26 / 18. szám

■ 2/. cvfoiyarli. 1936. április 26. Alapította: KAPI BÉLA I91i'-ben Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. tngyan mallékltt tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1635-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáin. Postacsekkszámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Hanem a Szentlélek hívott engem az evangéliom által, ajándékaival megvilágositott, az igaz hitben megszentelt és megtartott. A harmadik hitágazat Lutheri magyarázata a kiskátéból. 18. szám. 4 Huu(u6 •■•rkMiM-UadóhlTsUU. qyOr a , r*Kn-ni a. Elfifiietósi áta: negyedévre i P 28 (liléi, félévre 2 P 4« miét, ngy évre é P 80 fillér Csoportos killdéaiol lOVi-oi kedvezmény Amerikába egén* évre 2 dollár; az utódállamokba nefyedóvre 1 P SO fillér A nemzet feltámadása. „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti AtyátoknaK, hogy nék- tek adja az országot“. Lukács 12:32. M a kétféle magyarság él itthon és elszakított testvéreink kö­zött. A rettegő kicsiny nyájhoz hasonlítanak. Csak nagyon kevesen vannak azok, akik Istenben biza­kodó hittel néznek bele a nemzet jövőjébe. Az első csoportba a károgó fekete hollók tartoznak. Ezek nem látnak mást, mint csupa sötétséget, bűnt és veszedelmet. Igazuk van akkor, amikor csak az embert, a mi magyarságunkat né­zik. Ezek részben kétségbeesnek és aggodalmaskodnak, mert nem tudják, mi lesz velünk. Másik rész­ben pedig a félelmében megszorult ember erőfeszítésével csak a fegy­verkezés szükségességéről és sür­gősségéről beszélnek és lázas te­vékenységgel ők maguk is pusztán a külső szövetségesre és külső erőkre akarják felépíteni a boldo­gabb jövendőt. A másik csoportba a közönbösök, a mindenhez alkal­mazkodó kaméleonok tartoznak. Ezeknek főelve az: csak jó dolgom legyen, akkor otthon érzem maga­mat. Azt mondják: úgyis kevesen vagyunk, örüljünk annak, ha jó sorunk van, hogy mi történik mással, magyar véreinkkel, attól miért fájjon a fejünk, hiszen el­veszik tőlünk ezt a kis országot is, csak mozduljunk egy keveset is!? Isten igéje, éppen a feltámadott Krisztus világosságában, máskép­pen rajzolja meg nemzetünket, jövendőjét és feladatát. Sajnos, kevesen vannak még a magyarság­ban, akik mindent erre az igére építenek. Magyar testvérem, hall­gass most erre az igére, higyj és élj eszerint, meglátod, előbb lesz boldog a magyar. Hiszünk-e vájjon abban, hogy a mi mennyei Atyánk már odaadta nekünk az országot? Nem mi sze­rezhetjük azt meg, nem a revízió adja vissza, nem hajlandó senki emberfia önszántából örökségünk­höz juttatni bennünket. Nem is ők vették el tulajdonképpen, hanem Isten, mert mi kiengedtük a ke­zünkből és felelősségünkből, amit reánk bízott az Úr. Ez is csak ügy történhetett meg, hogy nem hittünk abban: „e földön minden a miénk, de mi a Krisztusé, Krisztus pedig az Istené!“ Hiszünk-e abban, hogy épen ez a mi mennyei Atyánk nem akarja azt, hogy elpusztuljunk bű­neinkben és csonkaságunkban ? Neki az élet tetszik, nem a halál. A magyar élete tetszik neki, nem a halála. Már pedig a magyar élet hozzátartozik szoros szálakkal en­nek az országnak az életéhez. Ezért igaz, hogy Isten már készen tarto­gatja nekünk az országot. Ne feledjük azonban, hogy Isten ingyen, kegyelemből ad mindent, még az országot is úgy-adja; hi­szen ennél többet, az üdvösséget is úgy adta. Csak egy feltétele van: ne a láthatókra, hanem a láthatat­lanokra nézzünk, „csak keressétek először az Isten országát és ezek mind megadatnak néktek“. Az or­Ma, amikor az olvasás művészete úgyszólván egyetemes, a sajtóter­mék pedig lényegesen olcsóbb lett, sokkal többet olvasnak az embe­rek, mint azelőtt. Olvas a keres­kedő a kávéházi fekete mellett, ol­vas a gazda déli pihenőkor, olvas az utas a vonaton és olvas a be­teg a betegágyon. Ebben a nagy sajtótermék-zuha- tagban és olvasási lázban hogyan áll vájjon az evangélikus egyházi sajtó ? A csonka hazában 500,000 evan­szág készen vár Isten akarata és tetszése szerint azokra, akik az Isten országát keresik, akik minde­nüket, hazájukat is az Isten kezébe helyezik. Isten nagyon jól tudja, hogy előbb megtérnie, Öt keresnie kell a magyar népnek. A nemzet­nek kell előbb feltámadnia, hogy az ország is feltámadhasson. Vájjon, ha ma adná vissza Isten a régi ha­tárokat, megértené-e egymást az elszakított testvér és a szabad test­vér. Milyen más lélek nőtt és fej­lődött ki a megszállt területek ma­gyarságában ! És nálunk is hol van az igazi magyar lélek, amelyik mindenre kész, hogy Isten akarata teljesedjék? Kik azok, akik min­dennél előbbre helyezik Isten orszá­gát és annak igazságát? Nem kell félnünk, ha Istenben bízunk. A hit szeme sohasem lát rózsaszínűén az ember dolgaiban, de sohasem lát feketén az Isten dolgaiban. A hivő kicsiny nyájnak, az Istenben bízó, szivükben feltá­madott magyaroknak mondja az Ür Jézus Krisztus: „Ne félj te ki­csiny nyáj, mert tetszett a ti Atyá­toknak, hogy néktek adja az or­szágot!“ Ittzés Mihály. gélikus él. Nem lehet mondani, hogy kicsi szám. Mégsem tudtunk eddig, még a református testvérek­kel együtt sem, egyházi jellegű napilapra szert tenni. Addig is, mig egy ilyen evangéliomi szellemű napilapra vonatkozó reménykedő tervünk megvalósulhat, a kimon­dott egyházi lapok látják el hiveink lelki gondozásában azt a részt, amit a sajtónak kell elvégeznie. Evangélikus egyházi lapjaink je­lenleg körülbelül 25,000 példány­ban jelennek meg hetenként, ha­Egyházi sajtónk mérlege.

Next

/
Thumbnails
Contents