Harangszó, 1936
1936-04-12 / 16. szám
1936 április 12. HARANGSZÓ 125 HU SV ÉT. Fölébredt a szendergő természet, Nem alussza téli álmait már; Kis pacsirták szántják fent a léget, Lent meg enyhe, rügybontó szellő jár. ihat szálldos körülöttünk szerte, A kék égen bodros bárányfelhő; Tölgyek alján kis ibolyák ezre... Kikeletről suttog a lágy szellő. A nagypéntek fájdalmas emléke, Vig örömmé változott át máral Mert: Ki rideg sírba volt letéve, Föltámadott az ég s föld Királya. Hozsannát zeng ma milliók ajka. És örömben fürdik minden lélek: Feltámadt az Ige... Halleluja ! Hála legyen az ég Istenének ! Élet Ura, ki hatalmas kézzel Széjjel tépted a halálnak láncát: Kérünk Téged: te nagy kegyelmeddel Támaszd fel a magyarok hazáját. Csaj bók Lidia. A szovjet igazi arca. Potemkin Gergely herceg, orosz táborszernagy, mikor Katalin cárnövel beutazta Oroszország egyes vidékeit, a rombadölt falvakat messziről feldíszítette, úgyhogy azok távolról virágzó falvaknak látszottak. Pedig a színes álarc mögött rongyok, romok, éhség és döghalál húzódtak meg. A mai Szovjet-Oroszország is ezt a politikát folytatja. Színesre festett, tetszetős, de hazug álarcot borít magára, hogy elrejtse igazi ábrázatát. Minket azonban, akik annak idején a saját bőrünkön tapasztaltuk a kommunizmus borzalmait, nem téveszt meg a hamis álarc s aki az eseményekből józanul olvasni tud, az lépten-nyomon felismeri az orosz-szovjet igazi arcát is. A kommunizmus szereti magát a népek felszabadítójának nevezni. Ez azonban nem egyéb, mint hazúg álarc, amely mögött a legféktelenebb elnyomás húzódik meg. Szovjet- oroszország a legszörnyübb véres terror hazája. Egy nagy börtön, ahol lélekzetet is csak félve lehet venni. Több millióra rúg azoknak a szerencsétlen áldozatoknak száma, akiket a szovjet kivégeztetett. A kivégzéseket a leghallatlanabb kínzások kíséretében hajtották végre. Volt például olyan kivégzés, mikor az elítéltet odaállították egy cölöp mellé, hasát kivágva, belét odaszegezték a cölöpre s azután addig korbácsolták körbe a szerencsétlent, míg a bele egészen rá- tekeredett az oszlopra. Sokszor végeztek ki tömegesen gyermekeket is. Vallási szabadságról pedig éppen nem lehet szó. Vad kíméletlenséggel irtják a nép vallásos érzését. A templomokat egymás után alakítják át mozikká, múzeumokká, raktárakká. A papokat ezerszámra emésztették el. Az iskolákban a legszigorúbban tilos minden vallásoktatás. Az istentiszteleti életet lehetetlenné teszik. Az egyik népbizos mondotta nemrégiben: „Bajonettot minden Istennek. Akár Jehova, akár Krisztus, akár Allah a neve“. Pár vonással jellemezve, íme így fest Szovjetoroszországban a polgári, politikai és vallási szabadság! A felszabadult csőcselék elnyomó zsarnoki vad uralma az! . a Kommunizmus szereti magát a béke hívének feltüntetni. Ez is hazug álarc, amely mögött a legvadabb háborús uszítás szemérmetlen- kedik. Egyetlen ország sincs ma úgy felfegyverkezve, mint a szovjet. A vörös hadsereg állandó háborús készültségben van. S ha valahol a világon háborús hírek kapnak szárnyra, a szovjetlapokban azonnal megjelenik az öregbetüs felszólítás: Készüljetek, lehet, hogy ez a harc lesz az utolsó, — a mienk. A szovjet ügynökei mindenütt ottbujkálnak s szítják a békétlenség, az osztálygyülölet lángját. 1925 áprilisban bomba robbant a szófiai székesegyházban. Kommunisták müve volt. 1927 júliusában felgyújtották a bécsi igazságügyi palotát. Kommunisták müve volt. 1933 februárjában felgyújtották Berlinben a német országházat. Kommunisták müve volt. 1917-ben Oroszországban, 1919-ben Németországban és Magyarországon, 1920-ban Ruhr- vidéken, 1921-ben, l923-ban megint Németországban, 1924-ben Révaiban, 1926- ban és 1927-ben Kínában, 1934-ben Spanyolországban, 1935-ben Kubában és a Filippi szigeteken tört ki pusztító forradalom. Valamennyi a kommunista uszítás eredménye volt. A szovjet mindenütt arra törekszik, hogy zavart, zendülést támasszon, mert igy igyekszik terjeszteni a maga sötét eszméit. Az orosz kommunizmus szeret dicsekedni azzal a jóléttel, amelyet Oroszországban teremtett. Itt a harmadik álarc, amely mögött a szerencsétlen orosz nép állandó é h i n s ég e ásít. Szovjetoroszország ma tele van nyomorgóval. Apátlan-anyátlan, hajléktalan gyermekek falkaszám kóborognak az utcákon. Egy szovjet állami hivatalnok, Oganovszky, maga mondja, hogy 1921— 1922-ben 5,á 0.000 orosz halt éhen. A kenterböri angol érsek egyik felsőházi beszédében 6 millió orosz éhhaláláról beszélt. íme a szovjet-,,jólét“! Szovjetoroszországban csak azoknál tobzódik a jólét, akik a hatalmat bitorolják. A népbiztos elvtársak nagyobb pompát fejtenek ki, mint annak idején a nagyhercegek. De maga az Isten-adta szegény nép többet nyomorog, mint a régi cári országban. Az orosz kommunizmus szereti magát a munkásság barátjának, a dolgozók társadalmának feltüntetni. Hazug álarc ez is, mert — ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk — az orosz szovjet nagyrészt a zsidók uralma. Maga a kommunizmus elmélete is egy zsidónak, Marxnak eredeti nevén Mardochainak (egy zsidó rabbi fia) műve volt. A szociáldemokráciát is egy zsidó, Lassalc Ferdinánd, eredeti nevén Wolfson találta ki. Az orosz külügyi népbiztos, Litvinow, eredeti nevén Wallach-Meer, szintén zsidó. A magyarországi gyászosemlékü kommunizmus hírhedt vezére, Kun Béla, aki ma Oroszországban működik (nemrégiben járt Spanyolországban izgató körúton), szintén zsidó. Igazi neve Kohn Áron volt. Az orosz szovjet legmagasabbran- gú vezérei között 20 a zsidó és csak 17 a másfajú. A lengyel rendőrség multévi jelentésében kimutatja, hogy a kommunista izgatás miatt letartóztatottak 98 százaléka zsidó vol. íme a kommunizmus „n é p"-boldogitói. A szovjet-képmutatásnak egyik kirívó példája volt, mikor 1935 március 28.- án Litvinow külügyi népbiztos Moszkvában felköszöntöt mondott György angol királyra, utána pedig elkezdte az angol király-himnuszt: „isten tartsd meg a király t“. Holott másutt Litvinow vérszopóknak, zsarnokoknak, a nép elnyomóinak nevezte a királyokat s a feJköszöntött angol király unokatestvére volt az utolsó orosz cárnak, akit éppen Litvinow jóbarátja, a zsidó Jakob öleteít meg családjával együtt. Óvakodjunk az álarcba bujtatott képmutató kommunizmustól. Mosolyog az ábrázata, pedig orgyilkos tört szorongat a kaftánja alatt. Ígér, holott pusztítani és kirabolni akar. El akarja venni lstennün- ket. hazánkat, barázdánkat. Hamis próféták! Gyümölcseikről lehet megismerni őket! Sz. J. „Jászsági Evangélikus Ház“. 1936 március 29.-e nevezetes napja a jászberényi evangélikus fiókegyházközség történetének. Ezen a napon mondotta ki u. i. úgy a szolnoki anyaegyházközségi, mint a jászberényi közgyűlés a fontos határozatot, mely szerint még a tavasz folyamán hozzálátnak a Jászsági Evangélikus Ház felépítéséhez. A hír az evangélikus egyház egyeteme szempontjából majdnem teljesen jelentéktelennek látszik, de rögtön nem az, ha figyelembe vesszük azt a helyzetet, melyben nemcsak a jászberényi, hanem az egész jászsági szórványhittest- vérek eddig éltek. Jászság. Eddig ez a név az evangélikus, sőt a magyar protestáns egyháztörténetben sem igen fordul elő. Idevágó földrajzi ismereteink felfrissítése céljából hadd említsük meg tehát, hogy a Jászság az ország egyik legnagyobb megyéjének, Jász-Nagykun-Szolnok megyének a tekintélyes része. A Zagyva folyó két partján, a Tiszától jobbra terül el. Lélekszámú 88.220, területe 178.800 kát. hold. A lakosság csaknem 99 százalékban róm. katolikus, az egész területen mindössze 236 evangélikus él, közülük 122 Jászberényben, aminek a magyarázata azonban bizonyára az lehet, hogy a római katolikus lakosság a beköltöző evangélikusok második nemzedékét feltétlenül beolvasztotta. A Jászság tehát egyházunk szempontjából hasonlított ahoz a legveszélyesebb harctéri ponthoz, ahol minden odakerült hittesívért elvesz tettünk. A helyzet akkor változott meg lényegesen, amikor — most nagypénteken lesz három éve ■— a jászberényi evangélikusok fiókegyházzá alakultak. Ettől fogva istentiszteletek tartattak, úrvacsora, konfirmáció volt, 8 gyermeket kereszteltek s az azóta ott megkötött 5 vegyes házasságból 4 evangé.ikus , oltár
