Harangszó, 1936
1936-04-12 / 16. szám
126 1936 április 12 előtt részesült áldásban, 3 esetben a mi javunkra kötött reverzálissal. Mind a tanítóképzőben, hol 7—8 ev. tanuló mindig akad, mind a többi iskolában (gimn., polg. fiú, leányisk., iparostanonc-, elemi isk.) megindult a rendszeres hitoktatás. Az istentiszteleteken átlag 80 ember vesz részt, de gyakran 120-nál is többen vannak jelen. Elmondható tehát, hogy eleven evangélikus hitélet folyik Jászberényben, melyet csupán egy körülmény zavart eddig igen erősen: az istentiszteleti hely hiánya, illetve meg nem felelő volta. Ezidő- szerint két év óta kultuszminiszteri engedéllyel az egyik állami elemi iskola tanácstermében tartattak az istentiszteletek. A termet istentiszteleti célokra szépen be is rendezték, harmoniumot, oltárt, szószéket, székeket szereztek be a buzgó hittestéérek kb. 1700 P költséggel. A tanácsteremre azonban gyakran van szüksége az iskolának s azért a jászberényi hittestvérek kezdettől fogva vágyódtak saját helyiség után, ahol istentiszteleteiket zavartalanul végezhetik. Arra gondolni sem mertek, hogy templomot építsenek. Egy gyülekezeti ház építése azonban, melyben istentiszteleteket, bibliaórákat, összejöveteleket, hittanórákat tartanának, múlhatatlanul szükségessé vált. Mivel a mostoha körülmények miatt már az is kockán forgott, ami eddig lelkileg megépült, a hittestvérek számot vetettek, ki mennyit tudna gyülekezeti házra áldozni. A megajánlások várakozáson felüliek lettek. A környék egyik orvosa pl. egyhavi fizetését ajánlotta fel. Senki sem maradt el buzgóság tekintetében. így a vezetőség elérkezettnek látta az időt, hogy Jászberény megyei város polgármesteréhez forduljon s a várostól telket kérjen az építkezés céijára. A 30.000 lakosú, csaknem tiszta római katolikus város nemes, hazafias érzületéről tanúskodik, hogy egyik kis ligetéből 150 négyszögölet ajándékozott a lelkes kis egyháznak. így a vasárnapi közgyűlés már a közeli megvalósulás reményével határozhatta el az építkezést annál is inkább, mivel a szolnoki egyházközség ugyanaznapi közgyűlése Alexander Imre alispán, egyház- felügyelő buzgó vezetése alatt kimondotta, hogy D. Geduly Henrik huszonötéves püspöki évfordulója felett érzett örömének akképen ad méltó kifejezést, hogy az alkotásokban gazdag huszonötévi püspöki szolgálatra való gondolással a maga részéről a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti a létéért hősiesen és diadalmasan küzdő fiókegyházközséget a fontos építkezésben. így minden remény megvan arra, hogy ősszel lesz már hajléka Isten igéjének Jászberényben. A ház, mely mellett majd a templom fog felépülni valamikor. „Jászsági Evangélikus Ház“ nevet viseli, azért, mivel remélhető, hogy a szétszórtan élő többi jászsági evangélikus is, mint részben eddig, ezután még- inkább odatartozónak érzi magát. Áldozatkészségben a jászberényi hittestvérek elmentek a legutolsó pontig. Az építkezés anyagi feltételei azonban — sajnos — csak részben állnak rendelkezésére. De szent lelkesedéssel mégis belefognak a nagy munkába. Hiszik u. i., hogy Isten ezután is velük lesz. De hiszik azt is, hogy magyar evangélikus egyházunk szervezeti hatóságai, jótékony intézményei és egyes tagjai szintén lelkesedéssel támogatják őket az ev. magyarság egyik legveszedelmesebb pusztaságának a megszüntetése érdekében kifejtett küzdelmükben. Dr. theol. Vető Lajos. OLVASSUK A BIBLIÁT. Márk evangélioma. 14. Április 13. A hallgató Jézus. Márk 15, 1—5. „Jézus pedig semmit sem felele.“ Éppen ez az ö legsúlyosabb ítélete a tehetetlen Pilátusra vonatkozólag. Az Úr Jézus vádolása, korholása lehet nagyon kellemetlen, de a legsúlyosabb az, mikor Jézus elhallgat. Mikor már feddése sincs számunkra. Légy hálás, ha dorgál az Úr. Ha számonkérő szóval nyugtalanítja a lelkiismeretedet. Azt mutatja ez, hogy szeret, törődik veled s meg akar menteni. Ahol már ő is elhallgat, ott nincs segítség. Április 14. Jézus vagy Barabbás. Márk 15, 6—15. Szörnyűségesebb választás nem történt ennél, mióta a világ fennáll. Egyik oldalon egy sötétarcú gonosztévő, Barabbás, kinek embervértöl szeny- nyes a keze, a másik oldalon az Isten Fia, ki odaszentelte másokért az életét. S a gyűlölettől elvakult tömeg Barab- bást választja, Krisztusra pedig őrüli dtihvel „feszítsd meg“-et kiált. Milyen mélyre is tud sülyedni az ember. Hányszor ismétlődött már meg a te életedben is ez a szörnyű választás? Amikor bűnös, szennyes dolgok után nyúlsz, Őt pedig elejted, ellököd. Április 15. A gyenge Pilátus Márk 15, 9—15. Pilátus jól tudta, hogy Jézus ártatlan. Hogy csak „irigységből adták őt kézbe a főpapok“. Igyekszik is megmenteni. De nem mer bátran fellépni a világosan meglátott igazság mellett. Az egyéni érdek féltése végül is felülkerekedett benne. Pilátus fajtája nem halt ki. A keresztyének között is sok az ilyen megtorpanó, gyáva lélek, aki földi érdeke kedvéért megalkuszik a lelkiismeretével. Világosan látja, hogy Jézus mellé kellene állnia, de nem meri megtenni, mert hátha kára származik belőle. Nem vagy-e Pilátus lelki utóda? Április 16. Krisztus meggyaláztatása. Márk 15, 16—19. Alantas lelkű, durva szolgák kezébe kerül a világ Ura. Ki- maskarázzák, ütik-verik, gyalázzák és megköpdösik azt, aki elé őszinte hódolattal kellett volna leborulniok. Milyen kegyelmes is az Isten! Még ezt a szörnyűséget is megengedte, csakhogy meggyőzze az embert az Ő szeretetéről. De milyen hatalmas is az Isten! Amit az embertelen katonák gyalázatul raktak rá, azt tette Ő a Krisztus legcsodálatosabb díszévé. A töviskoronát és a többit. Április 17. Cirénei Simon. Márk. 15, 20, 21. Hogy érezhette magát ez az ember, mikor vállára nyomták a leroskadó Krisztus keresztjét? Bizonnyal minden vére arcába szökött a szégyenérzettöl. örök időre meg van bélyegezve az egész családja. Holott ez lett élete fődicsösé- ge. A nevét sem tudnánk, ha nem vitte volna a Krisztus keresztjét. A keresztet ne kényszeredetten, hanem engedelmes készséggel hordozd. Krisztus hívét nem érheti nagyobb kitüntetés, mint mikor részt kap az ő Ura keresztjéből! Április 18. Emberek a kereszt körül. Márk 15, 22—41. Volt aki kalapáccsal verte a szegeket. .Volt, aki fekete nyelvvel csufondároskodott felette. Volt, aki szidalmazta. Volt, aki még ott a halál pillanatában is vádolta. Voltak, akik ügyet sem vetettek rá. Voltak — ha kevesen is — akik szolgáltak néki. S volt — fia csak egy félek is — aki megtért ott a kereszt tövén. Aki a kinyílt szemű megtért ember bizonyságtevésével mondta: „Bizony, ez az ember Isten fia vala“. Milyen lélekkel állsz te a kereszt alatt? Április 19. Jézus temetése Mark 15, 42—47. Arimátiai József megadta Jézusnak a végtisztességet. Gondosan elkészített, tulajdon sírjába temettette. Nagy dolog volt ez. Arimátiai József kegyele- tes dolgot művelt. De hol volt ez az előkelő, tanácsbeli ember akkor, amikor felemelt szava még megmenthette volna Jézust. Akkor valahol a háttérben húzódott meg Arimátiai József. Későn lép a porondra. Amikor már csak temetni tehet. Holott Jézus nem kriptakulcsot, hanem a szívünk kulcsát kéri. KARCOLATOK. Köszönjük ! A „Jézus Szive Szövetség‘ nevű római katolikus egyesület egyik uj kiadványában olvassuk a következőket : „Missziós szándék : A luífjoránusoK megtérése. Luther és követői szomorú esetéből láthatjuk„ mily nagy veszedelem a hit elvesztése Az egész világon 65 millió lutheránus van, ebből 42 millió németországi. Európa többi országaiban 21 millió> Amerikában 4 millió van. Jézus Szive, hogy az összes luihi ránusok visszatérjenek, kérünk Teged, hallgass meg minket!a A hit elvesztése valóban „nagy veszedelem“. De mi a reformációban éppen visszakaptuk elvesztett hitünket. Azt, amelyet nem ember tákol össze, hanem az Isten ajándékoz. Egyébként köszönjük az értünk való imádságot. Mi is naponként azért imádkozunk, hogy a lutheránusok megtérjenek. Újra, meg újra, naponként — de Istenhez. HETI KRÓNIKA. A külügyi bizottságok elismeréssel adóztak a kormánynak a római eredményekért. — Hatalmas összegekkel fog hozzá a kormány az Alföld kérdéseinek megoldásához. — Ötvenezercsehkoronát hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára egy Pozsonyi ember. — Ausztriában helyreállították a véd- kötelezettséget. Érdekes, hogy az oláh és cseh sajtó az osztrák védkötelezettség helyreállítása miatt bennünket, magyarokat fenyeget a legszigorúbb megtorlásokkal, mert a magyarok fegyverkezésétől fél. — Áthelyezték a bécsi cseh követet és állását
