Harangszó, 1935

1935-03-24 / 13. szám

26. évfolyam. 1935. március 24; 13. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Ounántúii Luther-Szövetség. Az Országon Luther- 4 Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mállóidat tanóv alatt kéthatankónt a KIS HARAÜŰSZÓ. Po8tac8ekkBzámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A megtérésről azt tanítjuk, hogy azok akik a keresztség után bünbeestek, bármikor részesülhetnek bünbocsánatban, amikor megtérnek és az egyház az ilyeneket, akik bűnbánóira térnek, feloldozás­ban részesíteni tartozik. Ágostai hitvallás XII. cikkely k Har&nfflió ■serkeaitő-kiadóhlvalala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Képviselő-választás. I. Tim. 2. 5... . egy a köz­benjáró Isten és emberek kö­zött, az ember Krisztus lézus. Olyan ma ez a kis csonka orszá­gunk, mint a felfordult méhkas. Lótnak-futnak az emberek, sorom­póba állnak a kortesautók, hangos plakátok kiabálják, hogy képviselő- választás van. A képviselőválasztás mindig megmozgatta a magyar né­pet. A képviselő személyén nagyon sok fordul meg, mert összekötő ka­pocs a nép és kormányfő között. Az Úr Jézus Krisztus is azért jött, hogy Isten, a mennyei király előtt képviselője legyen a bűnétől agyongyötört embernek. Azért jött, hogy összhangot teremtsen az em­ber kívánsága és Isten akarata kö­zött. Azért jött, hogy a biinkárhozat borzalmától megrémült embernek megmutassa Isten kegyelmének szent Fia vérével Írott királyi leve­lét. Ez a mandátum. Kedves Evangélikus Testvérem, aki talán lázasan olvasod most az újságokat, aki talán mandátum után rohansz, aki talán beleveted magad a választás izgalmaiba, vá­lasztottál-e már a lelked számára igazi képviselőt, megérezted-e, hogy csak Jézus a mi közbenjárónk Istennél? A földi képviselők sokat ígérnek, de rendszerint ígérettel fizetnek. A mi Megváltónk már lefizette helyet­tünk a legdrágábbat, a mi üdvös­ségünknek váltságdíját. Benne bíz­hatunk! A képviselőválasztás sokszor el­lenségekké teszi a testvéreket s a legjobb barátok közé éket ver az a kicsinyeskedés, hogy más véle­ményét nem akarják tiszteletben tartani. Krisztus testvérekké tudja tenni az ellenségeket is s baráti szeretet­tel kapcsolja össze az igaz szíveket akkor is, ha más politikai nézetért harcolnak. Milyen más lenne ennek az or­szágnak sorsa, ha mindnyájan azt választanánk főképviselőnknek, aki­ről azt mondja a biblia : Ő a mi közbenjárónk! 1747-ben Potsdamban, Nagy Fri­gyes porosz király udvarában, nem mindennapi esemény történt. Előkelő társaság gyülekezett össze a zenekedvelő király hívására. Zen­gett az újfajta zongora s a király már kezében tartotta kedvenc fu­voláját. Egyszerre csak szolga lép a te­rembe, majd utána a szertartás­mester siet a királyhoz s alázatos hódolattal halkan súg néki valamit. A király felugrik a zongora mellől s örömtől ragyogó arccal felkiált: — Jöjjön utiruhájában, úgy, amint van! Egy pillanatot sem akarok el­veszítem ! A szertartásmester távozik. A ki­rály pedig így szól előkelő ven­dégeihez : — Hölgyeim, Uraim, megérke­zett a zenekirály! Bach János Se­bestyén lép elénk! A következő pillanatban megáll a terem szárnyas ajtaja előtt egy öregedő férfi. Fehér paróka omlik vállára. Boltozatos homloka alól mélytüzű fekete szemek világítanak. Borotvált kerek arcán szelídség és erő, fájdalom és vidámság találkoz­nak. Szabályszerűen előrelép egyet, kettőt, hármat s minden lépése után mélyen meghajol. 11. Frigyes gyorsan eléje siet s feléje nyújtja kezét. A következő pillanatban két király keze találko­Milyen más jövendője lenne en­nek a halálraszánt magyar népnek, ha nemcsak a képviselőválasztás mozgatna itt meg tö'megeket, ha­nem megmozdulnának a bűnbi­lincsbe vert lélekszárnyak s fel­emelnének mindnyájunkat-Isten or­szága felé! Bácsi Sándor. zik meleg szorításban. Nagy Fri- «gyesnek, Európa térképrajzolójának ja keze és Bach János Sebestyén­nek, az evangélikus egyház leg­nagyobb zeneköltőjének, az orgona­királynak a keze. Bach János Sebestyén jubiláris ünnepségét ünnepeljük ezekben a napokban. 1935. március 21.-én volt születésének 250.-ik évfordulója. Eisenachban született, régi, evan­gélikus, orgonista családból. Vala­melyik őse övéivel együtt Pozsony­ból menekült Thüringiaba, mert inkább elhagyták békés családi tűz­helyüket, semmint hogy evangé­likus hitüket megtagadták volna. Ilyen családból származik az evan­gélikus orgonakirály, kit nagy Fri­gyes méltán nevezett zenekirálynak. Korai árvaság után nehéz élet­sorsba sodródik a fiatal Bach. Bátyja házában kap otthont. Zenei oktatá­sának első elemeit is itt nyeri, de hiú bátyja inkább önmagát nyújtja néki, semmint a zenei művészetet, A művészet után szomjuhozó fiatal Bach éjszaka belopódzik bátyja szo­bájába s kilopja szekrényéből érté­kes zongoradarabokat tartalmazó gyűjteményét Lobogó mécslángjá­nál hajnalig másolgatja a kottákat hetében, hónapokon át, hogy tanul­jon, gyönyörködjék s belemerüljön igazi művészek alkotásába. Bátyja rájön a turpiságra. Darabokra tépi Az orgonakirály. Irta : D. Kapl Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents