Harangszó, 1935

1935-03-10 / 11. szám

82

HARANGSZŐ

1935 március 10.

Az egyke-kérdés.

(Első közlemény.)

.Nézd, a kevély tölgy, melyet az északi Szélvész le nem doni, benne önö, Férgek erős gyökerit megorlik S egy gyönge széltől földre téríttetik!“

(Berzsenyi).

A magyar nemzet fájának gyökerén rágódó ilyen féreg az egyke is. Az erdő magános tölgyét nem érheti több vihar, mint amennyi orkán, megrázkódtatás zúdult ezer év folyamán a magyarra. Mohi, Mohács, Világos s legújabban Trianon: nemzeti nagylétünknek

egy-egy temetője mindegyik. De a sírból, melybe visz- szavonás, vagy hatalmi erő, idegen elnyomás sodorta népünket, mindannyiszor kikelt. S a nagy pusztulások után új erővel, megfeszített igyekezettel fogott hozzá az országépítéshez, a nemzetmentés nagy munkájához. A trianoni kereszt sem lehet állandó es végleges rajtunk. Hiszen „amit az erőszak el vesz egy nemzettől, még mindig visszaszerezhető; csak amiről a nemzet maga mond le, az veszett el rá nézve teljesen“. Az egyke a jövőről való lemondás szomorú jelensége, az eimakarás megtagadása. Ezért jajdulnak fel pusztításaira oly fájdalmasan a mélyebben látók. Ezért tekintik egyesek Trianonnál is nagyobb, súlyosabb átoknak azt nemzetünkön. Szavuk úgy hat sokszor, mint az éjszakai csendet megtörő, feirevert harangok kongása: ébredjetek, eszméljetek a veszedelemre;

Mint tudvalévő, újabban már a magyar kormány is foglalkozik az egyke-kérdéssel. Törvényjavaslat van készülőben, .mellyel az egyke rombolásának akarnak gátat vetni. Ideje is már; szinte azt mondhatjuk, a tizenkettedik órája. Mert ez a kór úgy bele ette magát a nemzet testébe s káros következményei oly nagyok: hogyha még tovább húzódik a segítség, az orvoslás,

félő, hogy késő lesz minden intézkedés. A tüdővész egyik legtöbb áldozatot követelő népbetegségünk, mely Nagy-Magyarországon évente 60—70.000 ember halálát okozta s amelybe Csonkamagyarországon is évente 20—24.000 ember pusztul bele. Vaunak azonban hazánkban vidékek, ahol az egyke pusztítása sokszorosan meghaladja a tüdővészét. S ha Heródes bethlehemi tömeges csecsemőmészárlásának a láttára Arany János gyönyörű költeménye szerint keserű panasszal zokogja Izrael ősanyja: „íme a szép tavasz kiesett az évből...“ (Ráchel siralma.): Hungáriának

nem kisebb joga s oka van a panaszra és jajra e modern Heródes könyörtelenségén.

Nem lehet, nem szabad tétlenül tovább nézni e nemzetölő veszedelmet. Egyeseknek és közösségeknek össze kell fogniok a megakadályozására. Fel kell tárni végzetesen szomorú következmenyeit s keresni, kutatni a bacillusait, hogy azok ismerete rávezethessen az orvoslás módjaira. Az egykekérdés nem maradhat mindvégig pusztán csak kérdésnek. Minden kérdésben van valami türelmetlen, nyugtalanító vonás, mely elcsende- sedését s megoldását a helyes feleletben nyeri. Magyar népünk, fajunk jövőjét és sorsát szívükön viselő jobbjainknak annyi nyugtalanságot okozó egyke-kérdésre is meg kell keresnünk s találnunk a feleletet. Sok szomorú s kínzó kérdés gyötörheti a lelket: Miért éppen én rajtam a kereszt? Miért kell annyit küzködnöm az élettel? Miért nem találok kereseti lehetőséget, elhelyezkedést? ... De egyik legégetőbb, legfájóbb és legsürgetőbb kérdés mindannyiunkra nézve ez a kérdés. A görög monda szerint az ókori Thébae kapujában lévő sfinx minden arra elmenönek egy kérdést adott fel, melyre aki megfeleni nem tudott, a halál fia volt. Ilyen sfinx-szerű kérdés az egyke-kérdés is: élet vagy halál függ tőle! És pedig nemcsak egyesekre, hanem az egész magyarságra. Kiss Samu.

Egyházunk a nagyvilágban.

Irta : Szabó József.

Statisztikánk.

Egyházunk hazája a nagyvilág. Az evangélikus keresztyénség áttörte a földrajzi határokat. Izlandtól Ujzélandig, Szibéria északi sarkától Brazília déli csücskéig az öt világrésznek alig van országa, ahol ne volna evangélikus keresztyénség. Ázsia minden számottevőbb országában vannak evangélikusok. Hogy csak a nagyobbakat említsem: Indiában 300.000, Kínában 52000, Japánban 50.000 evangélikus él. Ez utóbbi helyen van fejlett vallásos irodalmuk, főiskolájuk, szeretetintézményeik. Ausztráliában körülbelül 100.000 evangélikus él. Afrika középső és déli részén szintén szép számmal élnek hittestvéreink. Amerikának sincs ma már egyetlen állama, ahol ne volnának evangélikusok. Észak-Amerikában 15 millió evangélikus él. Vannak hatalmas egyházi lapjaik, számos főiskolájuk, Baltimore- ban és Filadelfiában diakonissza anyaházuk s egyéb szeretetintézményiik. A legtöbb evangélikus természetesen Európában él. (60 millió.) Itt számos evangélikus többségű országot találunk. Ilyen a reformáció szülőhazája, Németország, amelynek nagytöbbsége evangélikus, Iz- land-szigete (99*% evangélikus), Finnország (98% evangélikus, az egész országban mindössze 600 római katolikus él), Norvégia (98% evangélikus), Svédország (97% evangélikus), Dánia (92% evangélikus), Észtország (79% evangélikus), Lettország (57% evangélikus). Európának mindössze két helyen nincs evangélikus keresztyénség: Portugáliában és a Balkánon, de van annál több tudatlanság és sötétség.

Érdekes megfigyelni, hogy az evangélikus keresztyénség elhelyezkedése Európában egy hegyesszögű háromszöget mutat. Egyházunk úgy hasít bele Európa testébe, mint az ék a fatönkbe. A háromszög egyik szára fent kezdődik Iz- land szigetén, a másik keleten, a lappok földjén. Dél felé haladva aztán egyre szükül a háromszög, míg végül itt magyar földön van az ék csúcsa. Tőlünk nyugatra kezdődik a római katolikus tenger, keletre a görögkeleti vallásúak tömege, délre pedig iszlám konok sziklafala. Ebben a sajátságos helyzetben adva van hazai egyházunk sok szenvedésének a titka. Óriási ellentétes erők szorítottak minket ezen a földön. Fahasításkor az éknek is a hegye szenved legtöbbet. De adva van ebben a helyzetben egyházunk Istentől kapott misz- sziója is. Mi vagyunk az európai evan- gélikusság legdélibb fáklyahordozói, az ék hegye, amelynek fúródni kell előre.

Az evangélikus keresztyénség áttörte a faji'határokat is. A fajelmélet

bizonyos képviselői azt állították, hogy minden vallás csak egy bizonyos fajta nép lelki alkatának való. Rámutatnak arra, hogy a görögkeleti vallás inkább a szláv fajú népek között, a római katolikus vallás inkább a latin fajú népek között a mohamedán vallás a sémi és mongol fajú népek között a protestáns vallás pedig a germán fajú népek között terjedt el. Ha ez volna is a teljes igazság, akkor se volna okunk a szégyenkezésre, hiszen a világ éppen a germán fajtának köszönhet legtöbbet, németnek, angolnak, skandinávnak. Ám az igazság az, hogy vallásunk áttörte a faji határokat is Kina és Japán mongoljai között is találunk evangélikusokat. Franciaországban több százezer evangélikus él, pedig latin fajú nép; a tótok legnagyobbrészt evangélikusok, pedig szlávok, sőt a Kaspi-tenger melletti Bakuban van egy 50U lelkes örmény-evangélikus gyülekezet is. A finnek a finn-ugor ■fajtához tartoznak, mégis tiszta evangélikusok.

Az evangélikus keresztyénség áttörte a nyelvi határokat is. Az evangélikus egyházban ismétlődött meg legcsodálatosabban a pünkösdi nyelvcsoda: majdnem minden nyelven dicsérjük az Urat. Luther diadalénekét, az Erős vá- runk-at 171 féle nyelven zengik szerte ezen a világon. A biblia után legtöbb nyelvre lefordított könyvek s'orában első helyen áll Luther Kiskátéja.