Harangszó, 1935
1935-03-10 / 11. szám
1935 március 10. HARANOSZÓ 83. Mi vagyunk a legnagyobb protestáns egyház. A föld kerekségén 81 millió evangélikus keresztyén él. Fejük fölött sohasem nyugszik le a nap. Ha egymás kezét megfogva vonalba fejlődnének, húzszor tudnák körülölelni a földet. — Lám nem is vagyunk mi olyan kevesen! Küzdelmeink. Az evangélikus keresztyénségnek vannak olyan küzdelmei, amelyek küzdelmet jelentenek az egész emberiségre nézve. Csak egyet említünk meg s ez a gazdasági válság. Mennyi áldott tervet marasztott bimbójában, vagy fagyasztott le egészen az anyagi válság zimankója. Hány fontos posztról kellett visszahúzódni a gazdasági nyomorúság miatt. Hol volna a mi hazai és világegyházunk, ha keservesen összekuporgatott evangélikus egyházi tőkék tönkre nem mentek volna. — Az evangélikus keresztyénségnek van olyan küzdelme, amely valamennyi vallásra nézve küzdelmet jelent. Ez a kommunizmus elleni küzdelem. Az oroszországi megölt papok között ott vannak a mj papjaink is, a becsukott templomok között ott vannak a mi templomaink is, a har- bini menekültek között ott voltak a mi hitünk cselédei is. A leningrádi evangélikus teológiai főiskolát csak az evangélikus világegyház összefogó segedelmével lehet fenntartani. — Az evangélikus keresztyénségnek van olyan küzdelme, amely küzdelmet jelent az egész keresz- tyénségre nézve. És ez az iszlám, a mohamedán vallás elleni küzdelem. A mohamedán v a 11 á s ú népek körében ma mindenütt belső megizmosodás jelei mutatkoznak. A gőgös és öntudatában megerősödött iszlám sok helyen kegyetlenül szorongatja missziói állomásainkat. Meg vagyok győződve arról, hogy a mohamedán pogányság egy-két évtizeden belül útnak fogja indítani misszionáriusait a keresztyén népek közé. Jó lesz erre felkészülnünk. — Az evangélikus keresztyénségnek van olyan küzdelme, aijiely küzdelmet jelent .az egész protestántizmusra nézve. És ez a római katolikus egyházzal való küzdelem. A római egyház az utóbbi időkben óriási veszteséget szenvedett a világ különböző pontjain. Az első nagy veszteség Franciaországban érte, ahol először mondták ki az egyház és állam szétválasztását. A második veszteség Kanadában érte, ahol templomokat romboltak le s volt esztendő, amikor 50.000 ember tért ki a római katolikus egyházból. Óriási veszteség érte Rómát Spanyolországban is, amely pedig a világ legkatolikusabb állama lévén, mindig uszályhordozója volt’ a pápának s amely néhány éve mégis lerázta magáról Róma befolyását. Nagy veszteség érte a római katolikus egyházat Mexikóban is, ahol napjainkban is folyik a vallásüldözés. (Lehetetlen észre nem venni azt a jellemző tünetet, hogy Róma ellen éppen azok az országok lázadtak fel, amelyek századokon át kizárólagos befolyása alatt állottak s ameyeket kedvére nevelhetett.) Róma ezekért a veszteségekért új hódítási törekvésekben igyekezett kárpótlást keresni. Megindul a kíméletlen támadás a protestáns egyházak ellen. A harc első lépése az az új pápai törvénykönyv, amelv 1918 óta nálunk is oly sok baj okozója a vegyes házasságok terén. Róma támadásából nem hiányzik a harci ügyesség. Mindenütt alkalmazkodik. Van ország, ahol a zsidókkal és szociálistákkal szövetkezik, holott másutt támadja őket. A római katolikus többségű országokban tagadja a vallásszabadságot, evangélikus többségű országokban a vallásszabadság egyenlőséget hangoztatja. Róma támadásában nem hiányzik a megfélemlítés sem. Két éve a Luther-jubileum alkalmával azt írták a római katolikus lapok, hogy at evangélikus egyház jubiláló öröme nem egyéb halálhörgésnél. El lehet képzelni, mennyire leveröleg hat ilyesmi mondjuk egy szórványevangélikusra! Róma támadásából nem hiányzik a félrevezetés sem. 1933 elején azt írta Tóth Tihamér római katolikus egyetemi tanár, hogy a protestáns angolok századokon át elnyomták a római katolikus Íreket. Mikor az angol egyházi és világi kiválóságoktól megkért cáfolatot megA miskolci Jogakadémla Ideiglenes helyisége. törő eszméjét. Csakhamar szózatot intéztek a Felvidék protestánsaihoz, melyben hirdették, hogy akadémiát kívánnák felállítani akadémiai egyetemi zaj és nagyobb költség nélkül. 1665. augusztus 15.-én és 20.-án magáévá teszi az eszmét az Őt sz. kir. város szuperintenden- ciájának Eperjesen tartott közgyűlése és egy nagyszabású hatalmas Kollegium Iskoláink. felépítését határozta el. A nemes ügyet csakhamar lelkesedéssel karolták fel a Felvidék protestánsai. A szepesi városok lelkesen csatlakoztak a tervhez. Még ez évben, november 18.-án Kassán foglalkoznak e kérdéssel a felsöma- gyarországi evangélikus rendek és tekintettel arra, hogy a gyűlésen a szab. kir. városok, a felsömagyarországi bányavárosok és a 13 szepesi város képviselőin kívül a protestáns főurak szine-java is képviseltetve volt, a főiskola felállítását már annyira biztosra vették, hogy megszervezték annak pártfogását is. A reformátusok ugyanakkor tartottak Kassán gyűlést és a leg- hathatósabban biztosították közreműködésüket az eperjesi ev. Kollégium felállításánál. Nagy lendülettel indult meg a gyűjtés, hogy a főiskola nagyszabású épületének költségei elö- teremtessenek. Wittnyédi István egyedül 6000 forintot és a Keczer- család 10 000 forintot ajánlott fel az épület költA miskolci jogakadémia. A tiszai egyházkerület eperjesi ősi Kollégiumának egyik megmentett főiskolája a Miskolcon új otthonra talált jogakadémia, a- mely a magyarhoni egyetemes ev. egyháznak egyetlen felsőfokú tanintézete, az 1531-ben, tehát négyszáz évvel ezelőtt alapított eperjesi ev. latin iskolából sarjadt ki. 1665-ben Bayer János, az eperjesi ev. latiniskolának rektora vetette fel először az eszmét, hogy Eperjesen felsőfokú iskolát kell fellállítaui, amelyben teológiai, bölcseleti és’ jogi tudományok is adassanak elő. Eszméjét közölte Sartorius János esperessel és Weber Jánossal, Eperjes város föbírájával. Mindketten lelkesen felkarolták a főiskola felállításának nagyra-
