Harangszó, 1935
1935-03-03 / 10. szám
1935 március 3. HARANOSZÓ 75. sorából kiemeljük D. Kapi Béla püspökét, aki az ezekben az években tartott püspöklátogatási offertóriumokat a maguk' egészében az Otthon építésére adományozta —, hogy az állami építkezési kölcsön, illetve államsegély elnyerése után meg lehetett kezdeni az építkezést. Az új Otthont Gerlóczy Gedeon budapesti műépítész tervei szerint Stráner Gyula soproni műépítész, építési vállalkozó építette fel. Az építkezés 1928. tavaszán kezdődött s 1929. őszén már be is lehetett költözni az új otthonba, amely a szükséges helyiségeken kívül, amelyek sorából különösen az ebédlőt és a könyvtári, illetve olvasói helyiségeket emeljük ki, 66 férőhelyet foglal magában. Az épület ünnepélyes fölavatása 1929. október 1.-én történt, amikor is dr. br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és D. Kapi Béla püspök mondották az alkalmi beszédet. Anyagiak hijján az első években a bennlakóknak csak lakást lehetett az Otthonban kapniok, az élelmezést pedig ebben az időben az evang. líceum tápintézetében nyerték. Változás ebben a tekintetben az 1932—33-ik tanév elején történt, amikor sikerült az Otthon konyháját s ebédlőjét megfelelően felszerelni s így ettől kezdve a bennlakók az Otthonban kapják teljes ellátásukat is. Meg kell említenünk, hogy a Teol. Otthon bennlakóinak számottevő része jelentékeny támogatásban is részesül, melyet az Otthon részben az egyetemes egyház segélyéből, nagyrészt azonban a gyülekezetek és egyes egyháztagok kegyes adományaiból tyd nyújtani. Vannak az intézetnek ingyenes, féldíjas és úgynevezett kedvezményes helyei, amelyeknek elnyeréséért a tanév végén megfelelő, de legalább „jó“ tanulmányi eredmény mellett lehet folyamodni. A Teol. Otthonban lakás, fűtés, világítás, teljes ellátásért évi 550P-t és 5 P külön illetéket kell fizetni, a kedvezményes helyek élvezői évi 400 pengőt fizetnek. A Teol. Otthon ügyeit Sopronban a Teol. Otthon-Bizottság intézi. A Bizottság tagjai között helyet foglal hivatalból a hittudományi kar mindenkori dékánja és prodékánja. Nem hagyhatjuk ftt végül megemlítés nélkül azt sem, hogy a Teol. Otthon épülete Sopron legegészségesebb negyedében, a híres Löver-negyedben épült egy 1600 négyszögöles telken, amelyet Sopron szabad királyi város adományozott az Otthon fölépítésére az evang. egyetemes egyháznak. Hogy áll evangélikus egyházunknak ez a szeretetintézménye, az a kegyelmes Isten gondviselő szeretetének egyik látható bizonyítéka. Öt kérjük azért, hogy áldja meg ezt az intézetünket a jövőben is az ő kegyelme szerint, hogy így betölthesse azt a hivatását, amelyet egyházunk lelkésznevelése körül betöltenie kell. Egyúttal azonban hálás szívvel emlékezünk meg itt is mindazokról, kik a Teol. Otthont meleg szeretettel támogatták és ma is támogatják s kérjük őket, hogy tartsák meg ezt az intézményünket továbbra is meleg szeretetük- ben. Dr Deák János, az Otthon igazgatója. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Miéri...? Egyházi lapjaink legutóbbi számaiban olvashattuk több egyházközségünk múlt évi kimutatását. A beszámolók között vannak örvendetesek is, de vannak elszomorítók is. Vannak kicsi szórványjéllegű s éppen ezért súlyos nehézségekkel viaskodó gyülekezeteink. amelyekben mégis gyönyörű gyarapodás tapasztalható s vannak soksok áldott lehetőséggel, kedvező adottsággal bíró gyülekezeteink, amelyekben mégis veszteséget kell elkönyvelnünk. Miért ? Vannak idegen valláséi tengerbe ékelt, szüntelen ostrommal küzdő sziget-gyülekezeteink, ahol mégis több a betérő, mint a tőlünk kitérő s vannak hatalmas gyülekezeteink, amelyekre büszkeséggel tekintünk s ahol mégis több a kitérő, mint a betérő. Miért P A reversálisok terén is sokszor több eredményt tudnak felmutatni a szórványgyülekezetek, mint a mammutgyülekezetek. Miért ? Tíz kilométernyire van egymástól két gyülekezet. Ugyanaz a faj, ugyanaz a foglalkozás, a vagyoni helyzet, ugyanazok az adottságok mindegyikben. Mégis az egyikben sokkal nagyobb az áldozatkészség, mint a másikban. Miért ? Érdekes képet mutat idevonatjeozólag a Missziói Lapok utolsó oldalán levő adománykimutatási rovat. Nagy gyülekezetek kis adományai szinte szégyenkezve bújnak él kis gyülekezetek nagy adományai mellett Miért ? Lehetne még folytatni. Ez a sok ,.miért“ szinte idegesen kiált a válasz után ..Miért?“ Talán azért, mert laza köztünk a fegyelem, mert közömbösek vagyunk, mert túlságosan szabadfelfogásúak vagyunk, vagy mert önkormányzati jogunkat úgy értelmezzük, hogy mindent tehetünk, ami nekünk tetszik, nem pedig úgy, hogy azt tehetjük, ami Istennek tetszik ? ! Vizsgálja meg magát mindenki! Vezető és egyszerű hívő nézzen a léikébe s adjon számot Istennek és saját lelkiismeretének arról, vájjon megtette-e az oltár előtt esküvel vállalt minden kötelességét ? Ez az őszinte önvizsgálat sok „m iért“-re adna feleletet és sok szomorú gyülekezeti jelentést javíthatna meg a jövő esztendőre. ,.Vigyázzatok . . . legyetek erősek!“ M. M. ny. ezredes. Ib. egy házfelügyelő. Reverzálís-íajták. Büszke voltam az egyik evang. ifjúra s többször hivatkoztam is rá híveim előtt. Egyszer felkeresett és bejelentette, hogy házasságra kíván lépni és házasságkötése alkalmából reverzálist hoz egyházunk javára. Büszkeségemet indokolom azzal, hogy nagyközségünkben híveink száma a község lakosaihoz viszonyítva százalékban kifejezve: alig 2.8%-ot alkot. Házassága alkalmából még egy kis szívességre is kért: menyasszonya idegen állampolgár és az anyakönyvi hivatal akadályokat támaszt a házasság megkötésénél. Természetesen felmentem a községházára. Az akadály nem bizonyult valami nehéznek s az ifjak rövidesen házasságra léptek. Büszkeségem idővel lelohadt. Az éremnek csupán az egyik felét ismertem, a másik felét csak utóbb volt alkalmam megismerni. A fiú t. i. előbb a másik egyháznak lelkészét kereste fel, akit elég tehetős szavának ítélt az ő ügyében, hiszen 90%-ban a község lakossága azt a vallást követi — s ott előadta kérelmét: reverzálist hajlandó adni az illető vallás részére, ha az illető egyház lelkésze a házassági akadályt elhárítja. Az idegen lelkész ígérgette, de hetekig nem tett egy árva lépést sem az akadályok el- gördítése ügvében. így került hozzám az én evangélikus vallásé fiatalemberem és szerzett reverzálist a javunkra. Re- verzálisa nem meggyőződésből, hanem egyéni érdekből fakadt: érdek-reve r z á 1 i s. * Egy javakorabeli nő járogatott lelké- szi hivatalomba, Szintén házassági ügyben. Bizonyos állampolgársági akadályokat kellett elintézni a minisztériumban. Megmozgattam az ügy érdekében egyházi nagyjainkat s hosszú hetek múlva az akadály elgördült a házasság elől. A jó lélek, a legnagyobb meglepetésemre, reverzálist adott a kárunkra. Amikor később szemére vetettem az ügyet, mosolyogva mondta: „Követelték tőlem a reverzálist odaadtam. De mindegy, hiszen egy korábbi betegségem miatt gyermekeim úgv sem lesznek!“ Ezt a reverzális-fajtát nevezhetjük: mindegy-reverzálisnak. — Sajnos, ez a fajú reverzális-adás, ha nem is éppen egészségi okok miatt, elég gyakori. * Egy buzgónak látszó, érettségizett fiatalember került a községünkbe. Az istentiszteletekre szorgalmasan eljárt. Istentisztelet után beszélgetésbe elegyedtünk s ajkairól valósággal ömlött az egyházszeretet szóáradata. Tekintettel, hogy gyakran, csaknem minden vasárnap járt istentiszteletünkre, jó evangélikusnak tartottam. Megismerkedett egy másvallású leánnyal. A szálak szövődtek. Beszélgetés közben rátértem a re- verzális kérdésre: „Öh kérem, — fakadt ki az én fiatalemberem, — hogyan tételezhet fel rólam olyasmit nagytiszteletű úr, hogy én egyházam kárára reverzálist adnék!? Sőt reverzálist hozok egyházam részére“. Később azonban bajok merültek fel: a leány hallani sem akart arról, hogy mégcsak reverzális megkötése nélkiii is ,,eretnek“-oltár előtt kössön házasságot. Tanácsokat adtam én is, az esperesünk is, a fiú tovább is lángolt evangélikus vallásáért, szavakban. A valóságban pedig reverzálist adott kárunkra. Esküvőjére azonban levélben meghívott! — Amikor átgondoltam a szavaiban lángoló ifjú történetét, eszembe jutott K. u. 155-ben annak a Kvintus nevű frigiai ifjúnak a története, aki mozgalmat indított az üldözések korában, hogy többen jelentsék fel magukat a pogány hatóságnál, hogy Krisztusért martírságot szenvedhessenek. Tizenkét ifjú meg is tette ezt, a nevezett Kvintussal élükön. Elfogták; vadállatok elé hurcolták. Amikor Kvintus meghallotta a vadállatok bömbölését,
