Harangszó, 1935
1935-02-24 / 9. szám
1935 február 24. HARANGSZÓ 67. így a tervezett szép imaterem felépítésére már nem volt fedezet. Az épület hátsó részén kétoldalt lévő csonka fal most is jelzi ezt a kiáltó hiányt. Ugyancsak nem jutott már fedezet a könyvtár- helyiség felszerelésére. A csonka fal figyelmeztető jel maradt arra, hogy jobb idők beálltával ne felejtsük el az elmaradt részt felépíteni, A hittudományi kar épülete nemcsak külsőleg szép, díszes középület, de belső beosztása szerint is pompásan megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket az egyetemi karépületével szemben jogosan támasztunk. így a hivatali helyiségeken kivül van egy nagy tanterme 150 ülőhellyel, továbbá két kisebb tanterme 60—60 személy befogadására és egy legkisebb tanterme 40 személy befogadására. — Van egy nagy tanácsterme, 11 tanári és magántanári dolgozószobája. Egy hatalmas emeletes könyvtári helyisége a szükséges hivatali és olvasó helyiségekkel, van orvosi szobája, vendégszobája, továbbá épületgondnoki és két altiszti lakása. Központi fűtéssel felszerelve. Az épület 1930. október 17.-én a Kormányzó Úr őfőméltóságának és dr. gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a m. kir. Erzsébet-tudományegyetem tanácsa, valamint az evang. egyetemes egyház részéről D. br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és nagy fényes ünneplő közönség jelenlétében lefolyt ünnepélyes egyetemi közgyűlés keretében nyert felavatást. Itt működik azóta is Isten segítségével az egyház és telező szigorlatot az alapvizsgálat után négy félév múlva, tehát legkorábban nyolc félév hallgatása és szabályszerű lezárása után. Dr. Deák János e. i dékán. Tiszta mozit! Ez a jelszó hallatszik egyre erőteljesebben külföld egynémely országában. Havonta 80 millió ember látogatja a mozikat s teszi ki magát a filmek jó vagy rossz hatásának. Ma már bebizonyított tény, hogy [ mily sok bűnre csábit a mozivászon. A pesti bankrablók is azt vallották, hogy moziban tanulták a ban- ditaságot Tehát igenis: Tiszta mozit! Azonban itt sem elég a törvény rendelkezése. A sziveknek és a lelkiismeretnek kell megmozdulni. — Mihelyt megbuknak az erkölcstelen filmek, mert a jóizlésü közönség nem hajlandó megnézni azokat, a filmgyárak mindjárt más darabokat hoznak. Gondolatok—igazságok. Minden jót, ami bennem van, Isten után anyámnak köszönök. * A soproni evangélikus hittudományi kar. haza felvirágoztatásának hűséges szolgálatában. A kar szabályzata szerint a fakultás hallgatói nyolc félévet tartoznak elvégezni, hogy jogosítva legyenek a lelké- szi képesítést megszerezni. Ez idő alatt egy vizsgálatot s egy kötelező szigorlatot tartoznak letenni, az elsőt, az alap- vizsgálatot a negyedik félév után, a kö— Szegény Apollóniusom! — folytatja Lucia. — A gazdádat már nem fogod látni. — Nem-e? Miért? — Mert a vadállatok bár nem tépték szét akkor az első alkalommal, de pár napja tüzes, izzó vasszékre ültették. Újból nem volt hajlandó mást vallani, mint azt, amit régen vallott: keresztyén vagyok! A tüzes szék összeégette, félholttá kínzott testét, de nem volt képes megölni. Karddal adta meg a kegyelemdöfést az egyik hóhér. A többi társaid is már javarészt kiszenvedtek, csupán páran maradtak még meg, közöttük a legtöbbet szenvedett szegény Blandine. öt még nem voltak képesek megölni: megostorozták párszor, meggyötörték a legkülönfélébb kínzószerszámokkal, de még erősebb, üdébb lett, mint az első kínzás után volt. A vadállatokról nem is szólva, azok csaknem félnek tőle. Azt mondja, hogy öt Krisztus védte eddig, hogy megszégyenítse a pogányhóhérokat, de nemsokáig fog már élni, követni óhajtja — úgymond — társait és Királyát. Apollonius letörli könnyeit, amelyeket szerencsétlen gazdája és társainak sorsa vont elő szemeiből, elgondolkozik, majd kijelenti: — Pedig ha Ő mondta, hogy látni fogom társaimat, akkor bárhogyan is, de látni fogom! Ö igazat mond mindig! Tényleg a dél elmúltával Apollónius készülődni kezd. Lucia hiába könyörög, hiába hivatkozik egészen be nem hegedt sebeire, Apollónius nem hallgat rá. Megtapogatja arca jobb felét, nézegeti kézsebeit. — Egészen egészséges vagyok, — úgymond, — ez a csekélység már igazán szót sem érdemel. Lucia, amikor látja, hogy öccsét nem képes lebeszélni, ő maga is készülődni kezd. — Én is veled megyek! — mondja öccsének. — Jó, legalább te is meggyőződhetsz, hogy Ő igazat mondott! Nemsokára beérkeztek együtt a borzalmak helyére: a körszínházba. Alig kaptak helyet. Végre nagynehezen a tizenötödik, tizenhatodik sorban szorítottak számukra helyet. A porondon éppen Attalus ült az izzó vasszéken. Az egész körszínházat betöltötte a pörkölt hús füstje, rettenetes szaga. Attalus nyugodt arccal, valóságos hősként ült a vörösen izzó széken, mintha az nem is tüzes szék lenne, hanem valamelyik barátja otthonának nyugalmat nyújtó karosszéke, ahol kényelembe helyezkedve elbeszélget az ember. Az ünneplők ezreihez fordul s latin nyelven tisztán, érthetően szól: — Azt állítjátok, hogy mi emberevők vagyunk, akik gyermekek testét és vérét fogyasztjuk? Nem vagyunk ember- evők, ti vagytok azok! Mi semmi rosszat nem cselekszünk! Zúgás, ordítozás volt a válasz. — Tépjétek ki a nyelvét! Tépjétek ki a nyelvét! Az izzó vasszék, sem az előtte elszenvedett kínzások nem voltak képesek megölni őt. Az egyik hóhér kardja végzett vele is. Blandine volt a soron. A vadállatok csak rángatták, dobálták, de nem tépték szét öt. Jólaktak azok már eléggé emberhússal. Mikor Blandinét az izzó vasszékre ültették/ Apollónius már nem a porondot és az azon történőket nézte. Mereven nézett a levegőbe. A porond fölött enyhe füst gomolygott, szállongott csendesen a széken égő mártírokról, valamint a kínzószerszámokat hevítő tűzhelyről. A gomolygó füstfelhőt nézte. A füst lassan mind tisztábban kivehető alakokká sűrűsödött. Apollónius arcán enyhe mosoly jelent meg. (Folytatjuk.)
