Harangszó, 1935
1935-02-17 / 8. szám
XXVI. évfolyam. 1935. február 17. 8. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos : Dunántuii Luther-Szövetsóg. Az Országos Lnlhei- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mellekiat tanév alatt kéthatenkónt a KIS HARANQSZÓ. Postacsokkszáinla : 30.52«». Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész ós tanító. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására nézve. Ellenben nem szükséges, hogy mindenütt hasonló szokások, vagy emberektől rendelt szertartások legyenek; amint Pál mondotta: egy a hit, egy a kvresztség, egy az Isten. Ágostai Hitvallás VII. cikkely. k »Haranfssó* ■ser keaztö-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Ismerd meg magadat! „Próbálja meg azért az ember magát. I. Kor. 11, 28. H ogyan? hát erre kérni kell valakit? Igen! Az emberek ugyanis nem ismerik magukat. Jobban ismerjük a szomszédunkat, mint önmagunkat. Az óceánok mélyeinek nincs annyi titka, mint a szivünknek s a csillagos ég végtelen távlatait könnyebb kikutatni, mint a lelkünk rejtélyes erdejét. Pedig nagyon fontos, hogy az ember megpróbálja, azaz megismerje magát. Aki megismerte magát, az más szemmel néz önmagára. Többé nincs kedve dicsekedni. Szerte foszlik minden büszkélkedni-valója. Érzi, hogy neki csak egyhez van joga: szégyenkezni. Beképzelt ember, ha te egyszer önmegismerő szemmel magadba néznél s látnád, minő szörnyetegek kavarognak, ágaskodnak ottan — összetörne minden gőgöd. Aki megismerte magát, más szemmel néz embertársaira is. Eddig azokban keresett minden hibát, ezentúl egyre többször önmagát ülteti a vádlottak padjára. Eddig kiálha- tatlanoknak nevezte az embereket, akikkel nem lehet kijönni, ezentúl meglátja, hogy legtöbbször őbenne a hiba. Eddig egy-kettőre pálcát tört mások felett, ezentúl sokkal megbocsátóbb, mert érzi, hogy ő is bocsánatra szorul. Aki megismerte magát, más szemmel néz az Istenre is. Maga eltörpül s megnő előtte az Isten. Eddig a saját érdemének, erejének tulajdonított mindent, most látja, hogy amit kapott, az mind kegyelem. Szivében megnő az alázat és a hála. Magából kiábrándult s Istentől vár mindent. Lám, milyen fontos az önismeret. Próbálja meg azért az ember magát. Te is! — Ma !! Sorozás. Tartsunk egy kis seregszemlét. Különféle lelkiarculatu evangélikust találunk sorainkban. íme egynéhány. A közönyös evangélikus. Sajnos, még ma is bőven van belőle. Reng- ropog körülöttünk a világ. A pusztulás sötét vizein egyházunk az a hű árvízi hajós, aki ment, szabadít s fuldokló lelkeket átvisz a túlsó partra Istenhez. Hát nem borzasztó, hogy mégis vannak akik alusznak? Vészesre fordult idők tanulságát fülük mellett eleresztve pusztulni engedik lelkűket s megvetik az Anyaszentegyház aggódó szeretetét. Közönyös emberek: alig különbek sőt talán veszedelmesebbek, mint akik nyílt hitetlenséggel fordulnak szembe az egyházzal. A képmutató evangélikus. Kenetesen lépdel a templomba, arcán műáhítat, tekintete kegyeskedő szemforgatás. Ajkán az Isten neve, de a szíve üres. Viselkedése csepeg a malaszttól, de a lelke gőgben megkövült szikla. Dicséretet vár, pedig megvetésre méltó. Veszedelmes és útálatos utóda a farizeusoknak. A közgyűlési evangélikus. Ezt a fajtát az jellemzi, hogy többször látja a közgyűlési teremnek, mim a templomnak belsejét. Jobban érdekli a költségvetés, mint az egyház lelki programmja. Lelkész- és tanítóválasztásnál talán övé a leghangosabb szó, de a megválasztott egyházi tisztviselők igeszolgálataival nem él. Jól ismeri az egyház külső jogi szervezetét, de a hívek lelki közösségén kívül él. Lehet, hogy presbiter, mégis haszontalan gyermeke az evangélikus egyháznak. A mellverő evangélikus, Jól emlékszik egyházunk dicső múltjára, de az egyház jövőjéért újját se mozdítja. Büszke a dicső ősökre, de méltatlan utódja azoknak. Mellét veri, mikor a gályarabokról van szó, de hiányzik belőle a gályarabok lelke. Ha sérelem éri hitünket, egyházunkat, domborúra dül- leszti mellét s vitába száll. Hadakozik, visszavág, nem enged: megvédi egyháza igazát. De mindez csak külső máz, neveltetésnek, szokásnak maradványa rajta, a lelke — „úgy lehet — egészen pogány. Öntudatos protestáns, de nem jó evangélikus. A hivő evangélikus. Semmit nem fitogtat, de annál többet cselekszik. Nem hangoskodik, de a szolgálatban előljár. Rendes látogatója az Isten házának s otthon is felhangzik nála az ige, meg az ének. Van imádkozó, Istennel társalkodó, kegyelemből táplálkozó lelki élete. Az élete áldás és példa. Magvetés, amelyből kivirágzik egyházunk szebb jövendője. Ami a száján, az a szívében, ami a szívében, az az életében. — Lehetne még folytatni. De ez az öt csoport is elég, hogy megtaláld benne magadat! Bicske. A fenti név Fejérvármegye északi részének egyik rohamosan fejlődő nagyközségét jelöli. Fejlődését nagyban elősegíti az a körülmény, hogy a Budapestre vezető vasúti fővonal mellett fekszik, hogy nagy vidékei rendelkezik, hogy heti piacait legalább 20—30 község látogatja, hogy közel esik hozzá a főváros is, Tatabánya is, amelyek nagyban előmozdítják mindenféle terménynek érté- keístését. A legutóbb feloszlott egyik nagy uradalomból nem kevesebb mint 900 házhelyet parcelláztak ki, melyek ha beépülnek, a bicskei házak majdnem
