Harangszó, 1935
Kis harangszó
II. évfolyam 1935. október 20. 18. siám. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I EVANGÉLIKUS Győr. Petőfi-ter 2. „ Posiatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UYtKMtK LA r Megjelenik a tanév alatt kéthetenként. Előfizetési ára égisz évre 80 fillér. „Mindenben hálát adjatok ...“ I. Thess 5 : 18. Élt egyszer nagyon régen egy- istenfélő, hívő férfi, akit Isten gazdagon megáldott minden jóval; egészséges, jó gyermekei voltak; földje, jószága volt bőven. Jób — mert, így hívták ezt a férfit — engedelmes gyermeke vqlt Istennek; hitt és hálával dicsőítette az Urat. Történt aztán, hogy Isten próbára tette Jóbot: mindent elvett tőle. Vagyona elveszett, gyermekei meghaltak, testét borzasztó betegség csúfította el, úgy, hogy eddigi barátai is elhagyták. És Jób ebben a kimondhatatlan nyomorúságban, szegénységben is azt tette, amit azelőtt: áldotta az Istent. íjób l:2l/b.). Azután sokkal később élt egy másik férfi, aki előkelő családból származott, szülei taníttatták és okosságáért nagy tekintély s magas állás lehetett volna osztályrésze, de ő megismerte Krisztust, elhagyott mindent érte, hogy szolgáljon neki. Sok nyomorúság, kínzás, börtön, szenvedés jutott osztályrészül neki, de ö boldogan vállalt mindent az Űrért és hálát adott a kereszthordozás idején is a meny- nyei Atyának. Bizonyára tudod te is, ki volt ez az ember! Amikor előkelő úr volt, Saulnak hívták, amikor Krisztus követője lett, Pál apostolnak nevezték. Hallottam egyszer egy gyermekről, akinek édesanyja szegény özvegyasszony volt és keserves munkával tartotta fenn három kis gyermekét; ez az asszony egy reggelen az utolsó karéj kenyeret adta legnagyobb lánykájának, hogy osszák el szépen egymás között, míg ő mosni megy. A kisebbek meg is ették ebédre a sovány falatot, de Ilonka, — ő volt a legnagyobb, — bár nagyon éhes volt, mégis félretette a magáét. Estefelé aztán egy még náluk is szegényebb fiúcska zörgetett be hozzájuk és Isten nevében enni kért. Ilonka boldogan adta oda a maga kenyérdarabját és éhesen bár, de örvendezve adott hálát Istennek, hogy segíteni tudott valakin. A mennyei Atya azonban gondoskodott az ő hálás gyermekéről, mert édesanyjuk nemcsak a munkabérét hozta haza aznap este, hanem kosara tele volt kenyérrel, liszttel, zsírral, amit a jószívű néni adott még a pénzen kívül a szorgalmas mosónénak. Mikor Ilonka elmondta
