Harangszó, 1935

Kis harangszó

68. oldal.

KIS HARANGSZÓ

1935. október 6.

Pali Melanehtonról felel: ,,Melanchton nagybátyja ösztönzésére vette fel a görög nevet. Családi neve Schwarz erd volt. Magyarul azt jelenti Fekete erd ö“. *

Évi mindjárt magyarázza is a lecke egyes szavait és „ne legyetek képmutatók“ helyett így felel: „ne mutassatok nagy képet“.

*

Ottó az énekverset mondja nagy lendülettel: „Dicsőíilt helyeken, Ott hol virágzik az Éden, Akik vígadoztok az Istennek közelében, Az Ür nevét a magasságban, Szent és ártatlan boldogságban Vigasztaljátok magasságban“. (Magasztaljátok vigasságban helyett.)

»••FEJTÖRŐ«*«

Eredményhirdetés. A K. H. 15. számában közölt szélmalom-rejtvény helyes megfejtése: Az idő változik és vele

mi is változunk. A bibliai kérdésre a helves felelet: 118. zsoltár 25. verse. —

Beérkezett 40 megfejtés. A két könyvecskét Maczkó Mária Tab és Szilvási Irma Farád, a bibliai képet Horváth János Lulla, a Luther-rózsát Madár Matild Győrszemere nyerték.

1. Pótlórejtvény.

argita

rád

solna

rvavár

és

agyenyed

ranyosmarót

— olozsvár

— esica

— rdély

— yitra

— éva

— nökő

— ajta

— perjes

— orda

— aborc

— rdőd

— agyvárad

— rraény

— atorca

E megszállt területi város, hegy és víz-nevek első betűi hazafias énekünk első két szavát adják.

2. Magyar kérdés.

Kik voltak az aradi vértanúk? Mindegyiknek a teljes nevét írjátok meg.

A két rejtvény megfejtői között néhány szép városképet, egy könyvet, szép nemzeti szinü szalagot és egy új- testámentumot sorsolunk ki.

Beküldési határidő: október 21.

sziszegéssel és gágogással futottak-röp- pentek szét.

Kesergett is Piroska, hogy most nem érdemli ki öreganyja ajándékát. Mi tevő legyen? Reggel épen azért imádkozott, hogy óvja meg Isten minden bajtól, gondolta, nem bizhat most sem másban, mint Isten gondviselésében. Úgy is lett. Ki adta vájjon a különben oktalan állatba a szeretetet, meg azt, hogy gazdájukra ismerjenek? Csak elkezdte, hogy: buri, buri, lili, lili és máris ott voltak ismét körülötte. Magyarázta nekik, talán meg is értették a szavát:

— Miért ijedtetek meg, ej-ej, hát nem vigyázok én rátok, és mindnyájunkra nem gondol-e a jó Isten? — A libák meg mintha csak tudták volna miről van szó, tovább mentek a patak felé.

Ez a nap — úgy látszik — Piroskának a libapásztori vizsganapja volt, mert hazaindulásnál meg a libák tették próbára. Egész délelőtt nem volt velük baj. Nyugodtan olvashatott. Csak néha-néha kellett ráfigyelni áfiataira. A bibliából épen a János evangélioma 10. része 11— 15. verseit olvasta a jó pásztorról. A rakoncátlan libákról mindjárt eszébe jutott, hogy mennyi szeretet kellett Jézusba bűneink elhordozására és a mi jóútra térítésünkhöz.

Piroska libái nem akartak hazamenni, mikor eljött az ideje. Az egyik fiatal mindenáron fürdeni akart még a patakban. Alkudozott:

— Hadd ússzak még egyszer le addig a kiálló szikláig, majd mindjárt visz- szajövök.

— Te csúnya, szófogadatlan libus- kám, — kiáltott rá Piroska — jössz mindjárt ide.

Fel-felnézegetett a vízből, de nem volt benne a jóra hajlandóság, csak úszott tovább. Piroska kénytelen volt ágat törni és azzal hajtotta ki a vízből. A többiek is nagy szárnycsattogtatás és sziszegés közben indultak csak útra. Végül is Piroska győzött.

Otthon boldogan állapította meg öreganyja, mikor elmondta Piroska az ö viszontagságos libapásztorságát:

— Megállottád a vizsgát!

(Folytatjuk.)

A Dunántúli Luther Szövetség lapja. Főszerkesztő : Túróczy Zoltán. Felelős szerkesztő és kiadó: Ittzés Mihály.

iiaros8-nyuuida : Uzsaly és Koncz, Győr.