Harangszó, 1935

Kis harangszó

▼

1935. október 6. KIS HARANGSZÓ

67. oldal.

nem lehet sem hazudni, sem ravaszul kitérni a kérdése elöl, mert ö rögtön észreveszi a csalafintaságot.

Okt. 13. Márk 12:1—2. Isten néha magadra hagy, de csak azért, hogy megtudja: híí vagy-e Hozzá.

Okt. 14. Márk 12:3—5. Lelkipásztorodat, a tanító bácsit és nénit is Isten küldötte hozzád. Ugye, nem haragszol reájuk?

Okt. 15. Márk 12:6—9. Isten a legdrágább kincsét: az egyszülött Fiát is elküldötte hozzád, hogy javulj meg. Hallgass Reá és légy Neki engedelmes.

Okt. 16. Márk 12:9—11. Ha szembe- szállsz Istennel, akkor elveszi azt is, amit eddig adott.

Okt. 17. Márk 12:12. Nagy tömeg védte Jézust. Megvéded-e te is Őt a rossz gyermekek csúfolódásaival szemben?

Okt. 18. Márk 12:13. Sokan fondor- kodnak Jézus ellen. Ne higyj ezeknek.

Okt. 19. Márk 12:14. Jézus nem pár- toskodik, nem személyeskedik. Légy te is igazságos.

Okt. 20. Márk 12:15—17. Légy engedelmes feljebbvalóidnak, de legfőképpen Istennek. Koren Emil bácsi.

Ma, október 6.-án necsak ünnepeljetek gyerekek, mert október 6.-a minden esztendőben mindenetek, magatok feláldozására tanít benneteket. Mondjunk le mindenről, ami nem munkálja a magyar feltámadást.

Kisfaludi elemi iskolások és a győri vasárnapiiskolás fiúk bélyeggyűjtését és küldeményét és a győriek kiilmisszióra adott 3.— P-jét köszönjük szépen. Reméljük ezzel megnyílik újból azoknak a szívből jövő adományoknak a menete, amivel talán az év végére újabb árvát vállalhatunk valahol a pogányok között. — B. I. Alszopor. Köszönöm beszámolódat. Isten áldja meg a ti adományaitokat is. — P. K. Meszlen. Bárcsak minél többen olvasták volna a nyáron is a bibliát. Várjuk máskor is soraidat. — B. Z. és V. Tét. Örültem, mikor megláttam, hogy Tétről is jött levél. Téten sok evang. gyerek van. Hívjátok össze azokat, akik vállalkoznak a misszió szép feladatára. Máskor is gyüjtsetek bélyeget. Jó minden postabélyeg.

tanulta, hogy hogyan lehet szép, jó, ér- I tékes baromfit tenyészteni. Piroska is beletanult ebbe, megkedvelte ezt a munkát és minden szabad idejében segített öreganyjának. Még bért is kapott munkájáért. Minden kinntalált tojást meg- | kapott. A rendetlen tyúkok bizony nem mindig gondoltak gazdaasszonyukra.

Piroska kutatta végig az udvar zugait a tojásokért. Volt néha így Piroskának is kis vagyona Máskor meg a libákat hajtotta ki a viz partjára.

Azon a ködös szeptemberi reggelen, amelyikről ez a történet szól, ismét liba- pásztorság várt Piroskára. Iskolába nem kellett menniök, mert még nem kezdődött meg a tanítás.

Alighogy elcsendesedett a harangszó, hamarosan megélénkült a falu. A |

köd is oszladozni kezdett és a nap mindig jobban párologtatta a ködös, harmatos földet, réteket és melegítette a napos oldalt keresők hátát.

Piroska sietve készülődött. Bármenynyire is szerette a munkát és örült, ha minél előbb szaladhatott kedves állataihoz, el nem mulasztotta volna a reggeli imádkozást. Most kis bibliáját, meg egy szép me- scskönyvet fogott a hóna alá s úgy indult ki libáival a legelőre. Most néni volt ám könnyű dolga. Alig léptek ki az utcára, a szomszédék Bodrija mintha csak külön libapecsenyére fájt volna a foga, vagy talán csupa veszekedő jókedvében, nagy ugatás közben épen Piroska libanyájának rontott.

— Bodri, Bodri — kiáltozott rá Piroska. Hiába volt minden. A libák nagy