Harangszó, 1935

Kis harangszó

66. oldal. KIS HARANGSZÓ 1935. október 6. fogja tanulni, hogy milyen csodála­tos öröm és boldogság az imádko­zás. Már maga az a nagy gyermeki bizalom is békességet és nyugal­mat ad a szívünkbe, hátha még megtapasztalhatjuk, hogy a jó Isten felel is az imádságainkra. Csak az­tán el ne feledkezzetek a hálaadás­ról! De erről majd a következő al­kalommal fogtok olvashatni, un néni. KÖNY VKERESKEDÖNÉL. Bácsi kérem adjon nékem Magyar gyártmányú radírt S tíz fillérért tiszta fehér Magyar gyártmányú papirt. Piros, fehér, zöld ceruzát Is tegyen ám melléje, No meg egy kis földgömböt is Kérek a tetejébe. A papírra felrajzolom Szép hazámat úgy mint volt, A radírral eltüntetem A földgömbröl Trianont! Remete Lajos, Sárvár. KICSINYEK BIBLIÁJA Márk evangélioma. Okt. 7. Márk 11:20—22. Amit Jézus mond, az föltétien be is következik. Ne kételkedj hát az ő szavában. Okt. 8. Márk 11:23—24. Csak akkor hallgatja meg Isten az imádságodat, ha hiszed, hogy megadja, amit kérsz. Reggeltől estig. (Falusi Kislány lörlénete). 1. A kis libapásztor. Az őszi ködben egészen átváltozott a kis templom harang-kondulása. Mintha megszomorodott volna. A nyáron piros hajnal-hasadáskor csak úgy zengett- zúgott végig a völgyön. Hangja felha­tott a hegyekre, erdőkbe és azok mint harsogó ébresztőt verték vissza a völgy­ben szendergő falucskára. Olyan korán serkent fel mindenki. Most meg, az ereje nem szűnt ugyan, de mégis mintha fá­radtabban hangzana, búsan kondul bele a ködfoszlányos őszi reggelbe. Piroska megszokta a korán kelést s ha teste visszakívánkozott is az ágyba, leikébe belekondult a kisharang hangja s akkor már nem volt addig nyugta, míg neki nem foghatott aznapi munkájának. Az ősz búsúlása is hatott reá, de akkor meg eszébe jutott öreganyja, aki a szomszéd házban már bizonyára sürgö- lödik-forgolódik a munkája körül. Hiába Okt. 9. Márk 11:25—26. Ha össze­vesztél pajtásoddal és haragban vagy vele, nem imádkozhatsz igazán. Békiilj hát ki minél előbb. Okt. 10. Márk 11:27—28. Jézus ha­talmának láttán még az ellenségei is megdöbbentek. Bízhatsz Őbenne. Okt. 11. Márk 11:29. Jézus minden kérdésedre megfelel, de előbb Ö kérdez s neked nagyon őszintének kell lenned Hozzá. Okt. 12. Márk 11:30—33. Jézusnak féltik, intik, aggódnak érte, hogy agyon­dolgozza magát, ö csak a régi. Meg- öszült már. Öreges, ráncos arcán, resz­kető kezén már az ő ősze is megmutatta az elmúlás jeleit. Piroska is szinte hiába akar segíteni neki. Ő csak tiltakozik: — Hagyd csak, kis unokám, találsz te magadnak is elég dolgot. No és mit csinálok én akkor, ha mindent kivesztek a kezemből? Én akkor már nem tudok élni. Eszébe is jutott Piroskának öregany­ja betegsége. Mennyit szenvedett, só­hajtozott szegény. Megkérdezték akkor tőle: — Mi baja van? — Óh kedveseim, hát nem elég baj az, hogy tétlenül kell itt ülnöm. Olvas­ni a szemem miatt nem tudok, mozogni meg a beteg testem miatt. Isten megkönyörült rajta. Hamaro­san újból ott forgolódhatott a rokkája mellett, meg a gyönyörű baromfi ud­varban is. A faluban szép tyúkjainak, li­báinak csodájára jártak. Valami könyv­ből olvasta, meg azután az uradalomban

Next

/
Thumbnails
Contents