Harangszó, 1935
Kis harangszó
38. oldal. KIS HARANOSZÓ 1935. május 5. rek volt. Halászattal foglalkozott testvérével együtt. A fontos, hogy a szívünk legyen kész Jézust követni! Mert Jézus hív és vezet minket. Tehát, hogy másokat Jézushoz vezethessünk, először magunknak kell Jézust megismerni, Vele lenni. Jézussal mi együtt lehetünk mindig. Szavát hallhatjuk a bibliából, mi is szólhatunk Hozzá az imádságban. Van-e, kis testvérem, bibliád? Szoktál-e imádkozni? Jézus maga készít alkalmakat a vele való találkozásra. Higyjél csak abban, hogy Ő csudákat tehet veled. Ő képesít arra, hogy misszionáljál! Lukács István tiszt. b. SZERESD Szeresd a bibliát és ne féltsd lelkedet, Mert ha ezt szereted — boldog lesz életed. Minden bellijében drága kincset találsz. Így lesz belőled is — egy uj emberhalász. Szeresd a bibliát — az egyetlen könyvet: Ami csak békét ád, soha fájó könnyet, A BIBLIÁT. Olvasd a bibliát szent lelki örömmel, Szorítsd a kebledre s tőle sohse válj el. Szeresd a bibliát — hallgasd lézus szavát, Hozzád szól belőle, a legdrágább barát: Lelked fény ablakán — lágyan kopogtat Ő: — Szeresd a bibliát, kér az Üdvözítő. Stoll néni. A fekete Négy pár értelmesen csillogó zöld szem tekintett egymásra. Négy koromfekete cica tanácskozott. Az egyik mesélt: —• Szerencsésen, óvatosan becsusz- szantam a konyhába. Bodri aludt. Zsupsz, gyorsan felugrottam az asztal tetejére s hamar szájamba kaptam a jó e cicák. nagy darab piros emberi ételt. Elillantam volna, de az ügyetlen Bodri lármát csinált, repült utánam egy nagy darab kő is, de én mulatva-repülve tűntem tovább. — S mért nem hoztál ide belőle? — kérdezték mérgesen a többiek. — Mert ma nekem sikerült, holnap Biki-bú. írja: Farkas Zoltán bácsi. 8 Töprengett egy darabig, aztán felállt. Lesz, ami lesz. Odaállt a falhoz, belecsúsztatta a hosszú kést, oldalra fordította s hatalmas erővel megrántotta. Erős reccsenéssel vágta át a nádat. Most aztán villámgyorsan működött tovább. Alább is belevágta, megrántotta, behúzott fejjel, teljes erejével neki a falnak s már kint is volt a szabadban. De addigra már a törzsfőnök hangja is ott recseg pár méternyire tőle: „Fogjátok meg!“ Biki-bú cik-cakosan rohan a kunyhók között. A főnök kunyhója mellett megszólal a riasztó dob: Bomm- bomm-ja. Mindenütt riadt, álmos arcok jelennek meg a kunyhók ajtajában, de mire észbe kapnak, Biki-bú már árkon- bokron túl jár. Az üldöző csapat ennek ellenére boszorkányos gyorsan megszerveszkedett. Alig ért ki a faluból, már ott diibörgött eszeveszett lármával mögötte. Kint a sík téren ugyan elmaradtak kissé, mert senki se versenyezhetett Biki-bú gyors lábával akkor sem, amikor az elsőségért futott, hát most, amikor az életéért futott. Jobbra igyekezett Biki-bú. Abban az irányban, körülbelül fél óra alatt eléri az őserdőt. Már látta is hatalmas sötét testét. Az út mind bozótosabb járhatatlanabb lett. Egyszerre bent volt az őserdőben. A kést még most is ott szorongatta a markában. Hej, de jó hasznát is vette ennek most! Mert nem könnyű dolog ám az őserdőben előbbre jutni. Nincsenek abban jó széles, kitaposott utak, hogy akár még kocsin vagy autón is körösztül hajthat az ember. Hogyis ne! Hogy egy lépést tehessen az ember,
