Harangszó, 1935
1935-12-22 / 52. szám
2ö. évfoiyatíi. 1935- december 22. 52. szám rus Fül Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : Dunántúli Luther-Szövntség. Megjelsnik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ lOSb bon beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Post ácsok ksz&m la : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istent féljük és szeressük : szüleinket és urainkat meg ne vessük, se haragra ne ingereljük, hanem tiszteljük, becsüljük és szeressük őket, nekik szolgáljunk és engedelmeskedjünk. (A negyedik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR 11.. Pelfifi-tór 8. Elfi fizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Caoportos küldéssel lí)'/,-oa aodvezmény. AmerikAba egész évre 1 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Vannak, akiknek a karácsony semmi; vannak, akiknek futó hangulat; vannak, akiknek ajándékok adása-kapása. — Az evangélikus embernek a karácsony: Krisztus. A kegyelem fjozzánkfjaj olása, a megmentésünkre induló isteni szeretet testbeöltözése. — Örüljetek ! — „Menjünk el mind Bethlehemig . ..!“ Luk. 2. 15. ,És ... mondának a pásztor emberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig .. . !* H iába is tagadnék, igazi karácsonyuk elsősorban mégis csak azoknak az éjszakai álmukból felriadó Dethlehemi pásztoroknak volt Ugyan nem azért, mert éjszakának idején vakító fényesség vette őket körül. Nem is azért, mert fülük hallatára zendült fel az angyali ének. Hanem azért volt igazi karácsonyuk, mert mindeme jelenések után tudtak igy szólni egymáshoz : „Menjünk el mind Bethlehemig!“ A pásztorok most is úton vannak. Bejárják e szent ünnepen szomorú hazánkat, annak minden zegét-zugát. Fáradhatatlan léptekkel felkúsznak nagy városok emeletes házainak soksok lépcsőjén. Bekukkannak minden hegymögötti kis faluba, minden magára hagyott kis tanyába, s lakójának így kiáltanak hívogató hangon : „Jertek! Menjünk el mind Bethlehemig !“ Bizony, oda kell ma mennünk mindnyájunknak.Bethlehembe. Krisztussal találkozni. Oda kell igyekeznie a játékaival ma még gondtalanul játszó, de holnap már a bizonytalan jövendővel szembe néző kis gyermeknek is Oda, ahol Jézus szava hangzik: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket.“ Oda, Bethlehem felé kell igyekeznie az ezernyi-ezer gondterhelte, panaszkodó, szomorú embernek, akiket Jézus hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ...“ Oda, Bethlehem felé kell indulnia a temetők útjain céltalanul bolyongó sok-sok gyászolónak, mert csakis ott, annál a Jézusnál találnak tökéletes vigaszt, aki így szól hozzánk: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Oda, a Bethlehem felé vezető útra kell rálépnie minden elhagyottnak, árvának, egyedülálló szomorú özvegynek, hogy megkeresse rajta azt a Jézust, aki így biztatgat minket is: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok“. A hitetlen, kétkedő, önmagával meghasonlott ember is ragadja meg a pásztorok kezét. Induljon el velük Bethlehem felé, ahol elébe áll a megkínzott, megfeszített Jézus e szavakkal: „Hozd ide a te kezeidet és bocsássad az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő“. Bethlehem felé induljon el a bűnös, az elveszett ember is. Mert abból a jászolbölcsőből, onnan hangzik feléje az egyetlen örvendetes üzenet: „Azért jöttem, hogy megkeressem és megtartsam azt, ami elveszett". Testvér 1 Bárki légy ; bármi fájjon neked; bármi legyen hivatásod és bármilyen legyen helyzeted, ma ne menj külön úton. Hanem jer! fogjuk meg egymás kezét s a mai karácsonyi ünnepen menjünk el mind Bethlehemig. Jézussal találkozni. Dedinszky Gyula. Az Ige testté lett. Irta: Duszik Lajos. A karácsony tényét így fejezi ki, igy irja le a János evangéliuma. Az a világteremtő isteni szó, amely mikor megzendüi a mélységek felett, az élet lelke repülte be a végtelen mindenséget s szendergő világerők megmozdultak, hogy építsenek . . . az a világteremtő Ige — ime testté lett, emberré vált, hogy így megindítson egy uj fejezetet az emberiség történetében, emberré lett, hogy abban a kis világban, amely az egész teremtettség kincse : az emberszivben elvégezze az ujjáteremtés isteni munkáját. Csodálatos ez a mi értelmünk szemei előtt. Az evangélium ember-értékelése ebben az evangéliumi mondatban jelenik meg egész elbűvölő szépségeiben és magasztosságában; oly drága az embersziv Isten végtelen kincstárában, hogy emberré lett, mert így emelhette magához ; leszállóit érette, mint drága gyöngyért a tengeri búvár s a sötét mélység folyto- gató hatalmából kiemelte. A karácsony eszmekincsei közül ez a gondolat úgy ragyog elénk, mint a garmadába szórt kincsek közül a tisztafényü gyémánt. Voltak és vannak tudományos rendszerek, amelyek tanítják, hogy az élet nem egyéb, mint a tenger végtelen színén egy parányi vizcsöppnek megragyo- gása a napfényben : Felszínre vetődik egy vizcsöpp és rövid ragyogás után
