Harangszó, 1935
1935-12-15 / 51. szám
1935 december l5HARANGSZÓ 419. gyümölcsét. Hogy az ujtestámentomot eredeti nyelven olvashassa, megtanul görögül, a zsoltárok kedvéért megtanul héberül. A lipcsei vita egyik résztvevője megjegyzi, hogy Luther szinte kívülről tudta a bibliát. Bibliaolvasása nem a fejezeteken való felületes átrohanás, hanem elmélyedő tanulmányozás, amelyet lapszéljegyzetekkel kísér. Másokat is bibliaolvasásra buzdít. 1517 szeptember 4.-én 97 tételt ad ki, amelyekben azt sürgeti, hogy az iskolai nevelés középpontja a régi haszontalan bölcselkedés helyett a Szentírás legyen. Luther megértette a bibliát. Valaki azt mondotta róla, hogy az ókor óta ö volt az első, aki igazán megértette Pál apostolt. Nem azért értette meg, mert kinyitotta az agyát, hanem mert kinyitotta a szívét. A biblia fenséges igazságainak csodabirodalmában nem a saját értelmi képességével, hanem a Szendétekkel vezettette magát. Vallotta, hogy az ige megértésére nem a nyelvtan, nem az okoskodás, hanem egyedül az Isten Szentlelke vezethet el. Isten Szentlelke, ha kérjük és engedjük, mindenkivel közöl annyit az igéből, amennyire néki szüksége van, mert, mint egy régi egyházi atya mondotta: ,,a szentírás olyan tó. amelyet a bárányka is meglábalhat, de amelybe az elefánt is elmerülhet“. Luther átélte a bibliát. Luther nem emberi bölcsesé- get. mégcsak nem is erkölcsi szabályokat keresett a bibliában. Ez esetben — mint maga mondja — szentírás helyett jogi könyveket vett volna kezébe. amelyek tele vannak világi bölcseséggel, vagy Cicero könyveit tanulmányozta volna, amelyek tele vannak az erény magasztalásáva! és a kötelességek ékesszavú körülírásával. Luther az Isten kijelentését és az Isten akaratát kereste a szentírásban. Az igét élete zsinórmértékévé téve, Istennek benne meglátott akaratát teljes engedelmességgel élte. Ezért lett számára a biblia élmény s az ige megtapasztalt igazság. Ezért tudta meglátni olyan csodálatos tisztasággal az Isten bűnt elitélő és megostorozó törvényét s utána a mennyei Atya Krisztusban hozzánk hajoló, bűntörlő, megváltó kegyelmét. Ezért lett számára az ige vigasztaló erő, boldog megbékéltetés, mert magát a teset öltött Igét, a személyes élő Krisztust tapasztalta meg benne s ezért lett számára a biblia sziklaszilárd meggyőződés, amelyből lealkudni, tőle csak hajszálnyira is eltántorodni soha nem volt hajlandó. Luther magyarázta a bibliát. 29 éves korában, 1512-ben a szentírás doktora lett, aki ettől fogva hivatásszerűen magyarázta az egyetemi hallgatóknak Isten igéjét. Szakít a szentírás magyarázatának régi iskolás irányzatával, amely a saját bölcseségét igyekezett belemagyarázni a bibliába. Luther nagyon helyesen azt vallotta, hogy nem aZ egyház határozza meg, mit taníthat a biblia, hanem a biblia határozza meg, hogy mit kell az egyháznak tanítania. A biblia egyes könyveiről irt magyarázatait, amelyek közül a zsoltárokról, a római, galíciai és zsidókhoz írott levél magyarázata a leghíresebb, az Isten igéje előtt való feltétlen meghajolás, a biblia igazi lelkének határozott megszólaltatása és mélységes megragadó erő jellemzi. Ma is nagy lelki haszonnal olvasható valamennyi, söit éppen napjainkban fordul oda ismét fokozottabb mértékben a tudományos teológiai kutatás Luther bibliamagyarázataihoz egyházunk falain kívül is. Luther prédikálta a bibliát. Luther legrégibb reánkmaradt prédikációja 1515-ből való húsvéti igehirdetés. De már előbb is prédikált a fából készült kolostori kápolnában, majd később midőn hallgatósága egyre nőtt. a wittenbergi városi templomban. Utolsó prédikációját halála előtt három nappal tartotta az eislebeni András-templomban. A róla ismeretes legrégibb kép, egy 1519-ben, éppen égy prédi- kációs könyve címlapján megjelent fametszet már prédikáló helyzetben ábrázolja Luther s a porai is ott nyugosznak a wittenbergi vártemplom szószéke alatt, mintegy ezzel is azt jelképezve, hogy aki ott várja a feltámadást, annak egyik legfőbb életszolgálata szószékkel kapcsolatos. Egész életében szüntelenül prédikált, sokszor napjában többször is. A bibliát odahelyezte a szószékre, hadd legyen az istentisztelet központja, odahelyezte az iskolába, hadd legyen a nevelés főeszköze, az oktatás főtárgya, odahelyezte a családba, hadd legyen a háznép otthoni áhítatának mindennapi eszköze. Házi használatra szánta azt a posz- tilla-könyvet is, amelyben az egyházi esztendő kirendelt szentLuther wartburgi szobája, ahol az ujtestámentomot [ordította. Könyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta: id. Endreffy János. 7 3. JELENET. Kálmán, Eufémia. EUFÉMIA: Felség, én nem akarok a templomba menni. A vadászlakot szeretném megtekinteni a dömsödi erdőben. KÁLMÁN: Neked a templomban velem együtt jelen kell lenned. EUFÉMIA: De én görög-keleti vallású vagyok még, a ti vallástokhoz még hozzá nem szoktam, a ti szertartástok engem hidegen hagy. KÁLMÁN: Vallásos szívet minden szép templomi zsolozsma áhítatra hangol, de te nem vagy vallásos. EUFÉMIA: Nem lesz a templomban az én papom. KÁLMÁN: De ott lesz az Isten, csak őt lássad lelki szemeiddel. (Elmennek.) 4. JELENET. János nádor, István testőr. (Egyszerre jönnek.) JÁNOS NÁDOR: Tegnap este az utcán egy ismeretlen ember lépett hozzám és a fülembe súgta: vigyázz a királyra! Megdöbbentem. Micsoda? Veszély fenyegetné a király életét? Itt ezen a templomszentelési ünnepen? A király és testvére kibékülésének nagy örömnapján? Lehetetlen, hogy Álmos emberei közül kerüljön ki az az elvetemedett merénylő, akit Álmos maga a legszigorúbban büntetne. De ha mégis... ha mégis... (A terem hátsó falánál megállnak, a nádor a falra mutat.) Nem látsz itt ezen a falon semmit? ISTVÁN TESTŐR: Nem látok. 1ÁNOS NÁDOR: Keress meg fent egy gombot rajta. ISTVÁN TFSTOR: Nem találom. JÁNOS NÁDOR: Itt a parányi gomb a szögletben. (Mutatja.) Nézd, három nyomásra történik valami. (A harmadik nvomásra kipattant egy titkos fali ajtó és egy kis üres szűk fülke tárult fel.) Ide rejtőzzél rögtön és hallgass ki mindent, aki itt megszólal. Ha valami gvanusat veszel észre, azonnal jelentsd nekem és a királynak. (István testőr a fülkébe lép, az ajtó bezárul mögötte.) JÁNOS NÁDOR: Ezt meg kellett tenni. (El.) 5. JELENET. Álmos, Predszlava, Úros, Vatha, Péter. ÁLMOS (jön, maga elé mondja): Teljesen gyanútlan. PREDSZLAVA (jön, jobbra-balra néz, susogva): Jönnek. ÚROS (óvatosan lép): Mindjárt együtt leszünk. PREDSZLAVA (kimegy-bejön): Nem kell semmitől sem tartani. (Vatha és Péter egyszerre jönnek, bezárják maguk után az ajtót, pár percig nem szólnak egy szót sem.) VATHA: Cselekedni! PÉTER: Cselekedni! ÁLMOS: Azt mondja, hogy nem a szíve indításából, hanem csak a tanácsosai kívánságára békiil meg velem. így hát megbízhatatlan. Múltkori beszélgetésünk alkalmával olyan kegyetlen mondásokat vágott a szemembe, hogy sajnálom, hogy akkor ott nyomban keresztül nem szúrtam. Üe most megfizetek neki mindenért. PREDSZLAVA: Elpusztítjuk.
