Harangszó, 1935
1935-02-03 / 6. szám
1935 február 3 HARANGSZÓ 43. másában önmagára ismert s vállalta az őriző szerepét. Azért cselekedett és imádkozott olyan sokat az egységért, békességért. Ahova őt bebocsátották, szivekbe és hajlékokba, ott megjuhászodtak a rókák., kezes báránnyá szelídültek az oroszlánok s lehiggadtak a párducindulatok. Mit tettél te azért, hogy a próféta álma közelebbjusson a megvalósuláshoz? Nem tanyáznak-e benned gonosz fenevadak, amelyek minduntalan felfalják lelked jobbik felének báránykáit? Akartad-e, engedted-e, hogy Krisztus legyen az Úr életedben? Nincs-e valaki, akivel szemben a róka, oroszlán és párduc rút szerepét folytatod? Miért nem imádkozol azért, hogy a Krisztus békítő, szelídítő, ujjászülö hatalma érvényesüljön indulataid felett? Ézsaiás próféta álmot álmodott. Krisztus azért jött, hogy azt valóra váltsa. Jaj neked, ha megakadályozod! Celkésxember és kereskedő között folyt le az alábbi párbeszéd: Kereskedő: Semmi bajom se volna, ha minden adósom megfizetné a tartozását. Lelkész: Olyan régen láttam már barátom a templomban, miért ? Kereskedő: Elfoglalt ember vagyok, meg aztán, őszintén szólva, nem is látom valami sok értelmét. Lelkész: Nem szeretek fogadni, de most mégis felajánlok egy fogadást. Nézzük végig az ön adósait s ha az ön adósai között 5°lo nál több lesz a templomjáró, fizetek önnek 100 pengőt. Kereskedő: (Gondolatban végigmenve adósai névsorán, pár perc múlva szégyenkezve, szól) Valóban egy sincs köztük temp'omba-járó. Az ausztriai protestánsok. Irta: Keller Adolf, Géni. A jelenlegi osztrák kormány arra törekszik, hogy teljesen a pápa utasítása szerint rendezkedve be, Ausztriát római katholikus állammá tegye. Mit jelent ez az ott élő 300.000 protestánsra nézve, akik közül 280 ezer evangélikus? Az osztrák protestánsok szabadságát eddig Ferenc József 1861-i szabadságlevele és az 1868-i felekezetközi törvény biztosította. A valásgyakorlat és jogok szempontjából teljesen egyenjogú polgárai voltak az országnak. Az állam teológiai fakultást és államsegélyt adott a protestáns egyházaknak. A jelenlegi kormány azonban ezeket a régmegadott jogokat most korlátozni igyekszik. Ennek oka pedig nemcsak a kimondott katolikus kormányzat, hanem az az erős áttérési mozgalom is, amely eddig 20.000 lelket vitt az evangéliomi egyházba. Azokat, akik evangélikusok akarnak lenni, a régi törvénnyel ellentétben. háromhónaDi meggondolásra kényszerítik, amely időt még azón felül is sokszor a végletekig nyújtanak. Hein- zelmann osztrák evangélikus püspök két pásztorlevelében egész sereg olyan törvénytelen megszorítást említ fel. amelyek mellett az evangéliomi egyházba való áttérés úgyszólván leheteten: csendőri nyomozás, házkutatás, elfoga- tás, megfélemlítés, beböntönözés, állás- vesztés, stb. Az osztrák protestánsok mindezekben egy eljövendő ellenreformáció első jeleit látják. A kormány azzal menti magát, hogy ezek a zaklatások a nemzeti szocialisták ellen irányulnak. A nvári állampuccsal kapcsolatban tíz protestáns lelkészt vádoltak részességül látott ilyet ? Róka és bárány, oroszlán és kisgyermek, medve és borjú, párduc és kecskefi — együtt. A ravaszság és együgyüség, erő és gyengeség, vadság és félénkség, vérszomj és szelídség — egymás mellett. Ki látott ilyet? Ézsaiás, az ótestamentom nagy látnoka látott ilyet. Mikor prófétai látomása Nébó hegyéről betekintett a Messiás eljövendő országának Kánaán-földjére, látó szeme látomását így fejezi ki: „És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefival fekszik, a borjú és az oroszlán együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi azokat.“ Es. 11. 6. De jó volna, ha a próféta álma megvalósulna. Ha a ravaszság, erőszak, vérszomj taszító erői békés megtérésbe tudnának simulni. Ha az egymás letiprásá- nak, kizsákmányolásának vérszopó indulata helyett szeretet töltené be a szíveket. Az elveszített paradicsom visszatérése volna ez. Csakhogy milyen messze vagyunk még a próféta álmának megvalósulásától. Ma mintha róka-erkölcs uralná a világot. Ravaszság, fondorlat, alattomos gonoszság mindenütt. Ma párduclelkek gyilkos étvágya prédálja ezt a világot. Ma oroszlánmancsok fojtogatják a gyengéket. Ma jaj a bárányoknak. Pedig van vajaki, aki a próféta álmát valóra tudná váltani. Az, aki gyermekként jött erre a világra, pedig világ- győző hős volt. Kinek szeméből harag lobogása helyett szelíd szeretet sugárzott, kezében kard helyett a békesség pálmáját tartotta, pedig néki adatott minden hatalom a mennyen és földön. Az Úr Jézus Krisztus, ki a próféta láto— Nem várhatok. Még ma haza kell érnem . . . Nehéz léptek indultak fölfelé a grádicson. Az udvaron lent hangosan méltatlankodott a másik huszár: — Nem volt elég neki, amit kapott. Adta luterá- nusa ... Ő nagyságáék kilincsét kemény kéz markolta meg. Az ajtó kinyílt s nyílásában ott állott Nagy Sámuel uram. Balkezével levette süvegét, köszönt s tisztesség- tudóan szólt: — Alázattal megkövetem nagyságos uraimékat! Akkorra már megbizonyosodott róla, hogv megtalálta, akit keresett. Odalépett az asztalhoz s a ködmöne alól elővont pénzes zacskót hangos csörrenéssel elébe tette: — Nincsen hozzá semmi jussom! Látva, hogy ő nagysága nagy, kerek képe riadtan bámul reá, magyarázkodni kezdett: — Nem tudom, tudta-e nagyságod, hogy minden poltúrában egy arany van? Itt van valamennyi. Megolvashatja nagyságod ... Ö nagysága esze, nyelve nem akart megmozdulni. Meredt szemmel nézte majd Nagy Sámuelt, majd a pénzeszacskót. Barátja, bezzeg, nem állhatta szó nélkül. Fölpattant s rábökve újjával a zacskó aranyos hímzésére, rikácsoló hangján örvendezni kezdett: — Megmondtam, Amice! A szerencse téged sem került el! Ez az: ő felsége maga varrja rá a hímet az ilyen zacskóra ... Nagy Sámuel uram várt. Várta, hogy ő nagysága megszámolja, nincs-e híja az aranyainak. Az végre fölemelte nehéz testét ültő helyéből s odacsapott a pénzes zacskóra. Úgy nyakon ragadta, hogy a lélek kiszorult volna belőle, ha lelke lett volna. Majd oldozgatni kezdte reszkető kezével a zsinórját, miközben megmegakadó nyelvvel dörmögte: — Megjutalmazlak, fiam ... Nagy Sámuel uram megfogta a kezét: '•— Nincs rá érdemem, meg aztán nem is szorulok rá. Elég gazdag vagyok én. Benne van a bibliámban s tudom, a nagyságodéban is: „Tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy ő ti érettetek szegény- nyé lett, hogy ti az ő szegénységével meggazdagodnátok“. Köszönt olyan tisztességtudással, mint amikor jött s indult lefelé. Mintha most már nem dongott volna úgy a léptei alatt a fagarádics, mint az elébb. Nem vitt terhet. Micsoda két csikó ez a Holló meg a Fecske! János gazda ugyan ne beszéljen öregségről, amíg két ilyen táltos ivadékkal boldogul! A pihenés, az abrakolás sehogy sincs ínyükre. Talán a világ végéig is el ügetnének megállás nélkül! Alig mennek egy darabkát lépésben, megint nekierednek. Szürkületkor el is értek Pápára s mire beesteledett s kigyúltak a csillagok, beértek a dömölki határba . .. Otthon pecsétes levél várta Nagy Sámuel uramat. Lovas posta hozta Nemeskérről, nemes Sopron vármegyének viceispánjától. Ifjú Nagy Sámuel már el is olvasta. Az útonálló haramiát elfogták. Ott van a vármegyeház tömlöcében. Megvallotta, hogy a Fertő
