Harangszó, 1935
1935-02-03 / 6. szám
44. HARANGSZÓ 1935 február 3. gel, holott Heinzelmann kimutatta ennek alaptalanságát. A világ protestánssá^ nem maradhat közömbös az ausztriai megváltozott vallási viszonyokkal szemben. Azokat, akik a világprotestántizmus megbízásából tanulmányozták az ausztriai helyzetet, Schuschnigg kancellár azzal igyekezett megnyugtatni, hogy kormánya a vallás- szabadság elvét vallja. De vájjon a fent- említett zaklatások szolgálhatják-e a vallásszabadság elvét? Az említett 20.000 áttérő közül 6— 7000 lélek jött a római katolikus egyházból, a többi felekezetnélküli volt. Ez utóbbiak, ha akartak volna római katolikusokká is lehettek volna. Ha mégis protestánsok lettek, holott ez rájuk nézve csak hátrányt jelent, bizonyosra vehető, hogy őszinte lelki vágy hozta őket egyházunkba. Csak magába a bécsi lutheránus egyházba 3Ö00-en tértek meg. Ez a sok újonnan betérő óriási feladatot jelent az egyházra nézve. Hiszen a legtöbbjük teljesen tudatlan vallási dolgokban. Az oktatás nagy tömegekben történik. Magam is részt vettem egy ilyen tömegoktatáson. 150 ülőhelyes terembe zsúfolt 1000 embert oktatott Entz teológiai professzor. A helykérdés általában nagy gondot okoz. Az ausztriai protestántizmust mindig a külföldi hittestvérek imádsága és segítése éltette. Ez a segítés ma szükségesebb, mint valaha volt. „Ha eiakarjuk kerülni a háborút és annak fenyegető borzalmait, annak egyetlen útja: megváltoztatni az embert. Előbb az új ember, azután jön majd az uj társadalom. Előbb a béke embere s azután majd eljön a béke világa!“. Dr. Poling. ÚT, IGAZSÁG, ÉLET. Ha nincs utad, meg kell állnod, Vak vagy, ha nincs igazságod. Ha nincs élted, meg kell halnod. Krisztus az ut, — járj hát vele, Ő igazság, — bízzál benne, Ö az élet, — élj hát benne. Uram, Ut vagy: vezess minket! Igazság vagy: taníts minket! Élet is vagy: éltess minket! Terjesszük a Harangszót. Jubileumi ajándék. Id. Endreffy János felvidéki ny lelkész öt bibliai és egy történelmi drámáját a. kiadási és előadási joggal együtt a 25 éves Harangszónak ajándékozta. E helyen is köszönet érte! Endreffy János darabjait eddig körülbelül 120 helyen adták elő, különböző helyen, különböző nyelven. A részben kifogyott, részben ki sem adott bibliai drámákat a Harangszó egymás után ki fogja adni. Elsőnek a Jefte fogadalma című megrázó erejű bibliai dráma már szedésben van. Ezeknek a bibliai tárgyú s pompás fel- dolgozásu daraboknak a kiadásával — hisszük — jó szolgálatot teszünk azoknak az ifjúsági egyesületeknek és egyéb alakulatoknak, amelyek eddig jobb híjján nem. egyszer kétes értékű, selejtes darabokat voltak .kénytelenek előadni. *** A Harangszó eddigi életéről, munkájáról vetítőkép-sorozatot fogunk készíteni, amelyet előadás kíséretében mutatunk majd be egyes helyeken. *** A múlt számunkban megemlékeztünk Boronics Mátyás zalaegerszegi hívünkről, aki önkéntes vállalkozással immár 15 állandó előfizetőt gyűjtött a Harangszónak. Azóta Boronicstól levelet is kaptunk, amelyben szerény hangon igyekezik elhárítani magától a dicséretet. Kedves leveléből ideiktatjuk az alábbi mondatokat: „Evangélikus ember nem zárhatja magába az Istentől kapott áldást, hanem tovább kell adnia azokat. Hogy másokat is közelebb vihessünk Istenhez. Nagy boldogság ez nekem, hogy Isten ügyéért én is tehetek valamit. Áldja meg Isten a lap munkáját. Hogy minden lélek számára megkonduljon a Harangszó szava ...“ ** * Terjesztőink legutóbb Górban tartottak szórványistentiszteletet. Lefolyását Takács János lelkész, terjesztőnk így írja le: „A vasútállomáson egy ember lép elénk és karjával átölelve így szól hozzám: Tisztelendő úr igazán a legnagyobb szeretettel fogadjuk és várjuk. Egyszerű kis házban adhatunk csak szállást, de azért a buzgóság meg van bennünk. Becsilingel szánunk a faluba. Melegszem a kályha mellett, amikor egy-két falubeli ember betekint a gondnokék házába: vájjon megérkezett-e a tisztelendő úr? Összegyülekezik a húsz család a gondnok szobájában vallásos estélyre. Jönnek az öregek és a gyerekek. Végül kemény csizmás lépteket hallok: megérkeztek a legények is és betöltik az állóhelyeket. Kezdhetjük — szó] a gondnok —- itt van mind. Figyelmes arcok csün- genek a szavamon. Útána urvacsoraosz- tás. De nincs kántor, sem orgona. Mégis partja mellett ásta el, amit összerabolt. Meg is találtak mindent ott, ahol mondta. Volt ott egy pénzzel megtömött tarsoly is. Jelenjen meg Nagy Sámuel csizmadiamester a viceispán színe előtt s igazolja, ez-é az a tarsoly, amelyet a haramia elrabolt tőle. Öreg este volt már, de Nagy Sámuel uram azért oda gyűjtötte Isten igéje köré házanépét. Olvasta az Úr Jézus tanítását az égj madarakról és a mező liliomairól. Megnyomta minden szavát, amikor sor került a tanulságra: „Ne legyetek azért szorgalmatosok, ezt mondván: Mit együnk, mit igyunk és mivel ruházzuk magunkat? (Mert a pogányok szokták mindezeket kérdeni.) Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezek nélkül szűkölködtök ti. Hanem keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mind azok megadatnak néktek. Ne legyetek azért szorgalmatosok a holnapi napról: mert a holnapi nap gondot visel az ő dolgairól. Elég a napnak az ő mindennapi szorgalmatossága“. Borcsa asszony ott ült az ura mellett, Amikor az befejezte a szent ige olvasását, meg nem állhatta, hogy meg ne fogja, meg ne szorítsa a. kezét s be ne vallja: — Bizony, igaz beszéd ez! Elszégyelte magát Isten előtt is, az ura előtt is s ezen való szomorúságában megint csak elfakadt sírva. Amikor az ura hálaadó imádságot mönüott, Vele imádkozott úgy, ahogy talán még soha életében. Végezetre énekeltek: Az ,éj ím érkezik S bé borítja a földet, lézus hozzánk lépik, S meg'világosít minket: Nálad, óh Jézusom, Van napom, világom. Künn a kertben az öreg almafán megszólalt a fülein i 1 e. Együgyű énekével o is Azt dicsérte, akinek gondja van mindenkor mindenkire. Jegyzet. Némelyik olvasómat talán érdekelni fogja, hogy a történetünkben szereplő rézpoltúrákből került mutató a Nemzeti Múzeumba is. A Történelmi Tárban, abban a teremben, ahol az éremtár van elhelyezve, a Mária Te- íézia korabeli pénzek között található ilyen srófra járó rézpoltúra is: Mellette ott van az arany is, amely épen beleillik. Az éremtár vezetősége megengedte különben — hálával említem meg —, hogy a fortélyos rézpoltú- rát kezembe vegyem és egészen tüzetesen megvizsgáljam. S akadnak talán olyanok is olvasóim között, akiket érdekel, hogy Nagy Sámuel Uram énekeskönyve az Ü j Zengedezö Mennyei Kar volt, amely Ó Graduál néven ismeretes. Itt—ott még megtalálható ennek az áldott emlékű énekeskönyvnek egy-egy példánya. Történetünkben a 429., 432., 433., 442. és 553. számú énekek szerepelnek. (Vége).
