Harangszó, 1935
1935-12-15 / 51. szám
HARANG SZÓ í§35 december 15 418 nevezik. Az sem szükséges, hogy mi ilyen messzire menjünk szolgálni. De a lényegben igazuk van: nekünk rá kell lépnünk a szolgáló szeretet útjára Talán éppen a sok emlegetésben megkopott is kiüresedett a szeretet fenséges fogalma. Az igazi szeretet sokkal több, mint tétlen érzelmi szánakozás, szavak elszónok- lása, — még a hiúság filléreinek perselybehullatásánál is sokkal több. Az igazi szeretet az, amelyik lehajoló szolgálattá tud válni. Hogyan áll gyülekezetünkben és életünkben az igazi szeretetnek ez a szolgálata? Van-e és miben áll a mi úgynevezett szeretetmunkánk ? Az angol diákok meglátták 2000 kilométernyi távolságból is idegen embertársaik szenvedését. Meglátjuk-e mi azt a szenvedést, amely a saját földünkön, a saját gyülekezetünk területén, talán a szomszédunkban van ? Krisztus, kit a szolgáló szeretet hozott közénk s vitt értünk a keresztfára, ebben a szeretet ünnepe előtti ádventi időben meg fogja mérni, hogy mennyi életünkben a szolgáló szeretet. A nagy reformátor. 5. Luther és a biblia. Luther és a biblia összetartoznak. Mint a bányász és a tárna, mint a katona és a fegyvere, mint a szántóvető és a barázda, mint az éhes ember és a kenyér. Számára a biblia fundamentum, amelyen mozdíthatatlan oszlopként megveti a lábát, lángélü szablya, amellyel hadakozik, kincsesbánya, amelyből élete hűséges buvárló szolgálatával mérhetetlen értékek tömegét emelte ki, — mindennapi kenyér, amellyel halála órájáig táplálta a lelkét. 1521-ből maradt ránk egy Luther-érem, amelynek ez a felírása: „Ha Luther eretnek, akkor Krisztus is eretnek volt“. Valóban: ha valaki perelni akar Lutherral, — szálljon vitába a Krisztus evangéliomá- val. Mert a reformáció bölcsője, életre keltője és diadalra- vivöje a szentírás volt. Ezt mindenekelőtt maga Luther hangsúlyozta szüntelen. Szinte nem talált szavakat, hogy eléggé magasra értékelje az Isten igéjét. Szerinte a biblia „királynő, aki uralkodik mindeneken“. Mellette minden eltörpül. Az angyalok, az apostolok, az egyházi atyák, pápák, tudósok, császárok, földi javak, mind az egész világ s benne természetesen — ö maga is. Bibliafordítása után mélységes alázattal mondja: „A biblia mostmár hozzáférhető, tehát semmi szükség többé az én könyveimre. A jó papnak csak egy könyve legyen: a biblia, mert ez a kútfő; minden más könyv csak patakocska. Szeretném, ha az én könyveim egytöl-egyig elenyésznének, mert minden írásnak az Írásra kell reámutatnia, mint Keresztelő Jánosnak Jézusra, hogy kiki maga igyék az üdítő forrásból...“ Luther szerint Isten igéje ad értelmet s értéket, a szentségeknek, a prédikációnak, az egyház min- dennémű munkájának, ez ad erőt életben-halálban. Luther egész szolgálata így jelölhető meg: „A biblián, a bibliával, a bibliáért“. Ezt bizonyítják barátai is. 1521-ben valaki ezt írta Lutherról: „Boldog vagyok, hogy Isten erre a helyre vezérelt, ahol jelenleg — véleményem szerint — egyedül lehet megismerni a keresztyén vallást, ahol az egyetlen ember él, aki a bibliát helyesen érti, amint én azlt naponta kézzelfoghatóan tapasztalom“. Akik Luther körül éltek s szemükre nem vont hályogot a gyűlölet, azok Melanchtontól kezdve az egyetemi hallgatókig a biblia izzószívű szerelmesét, az ige fáradhatatlan sáfárát látták a nagy reformátorban. Nem véletlen dolog az, hogy Luther ábrázolói legtöbbször kezében bibliával festik le, vagy vésik szoborba az ő alakját. Mert Luther elképzelhetetlen biblia nélkül. Ezt bizonyítják még ellenségei is. Egy római katolikus fejedelem mikor a Luther lelkét sugárzó ágostai hitvallást végighallgatta a birodalmi gyűlésen, így nyilatkozott: „Ezek az evangélikusok a bibliában élnek, mi pedig csak mellette“. Jellemző, hogy mikor Luther a bibliát lefordította a nép nyelvére, még római katolikus vidékeken is az ő fordítását terjesztették név nélkül. Abban pedig, hogy ma már a római egyház is engedi lassanként hívéjnek olvasni a bibliát, bevallatlanul is Luthernak van legnagyobb szerepe. Az erőszakkal eltemetett bibliát Luther adta vissza a keresztyénségnek. Ezt bizonyítja a történelem is. Nem véletlen dolog az, hogy evangélikus talajon született meg az első bibliaterjesztő társulat, a Canstein- féle, amely 1712-ben alakult, kerek száz évvel megelőzve a Brit- és Külföldi Bibliatársulatot. Nem véletlen az sem, hogy az újtestámentomot Luther tanítványa, az evangélikus Er- dösi Sylvester János fordította le először magyar nyelvre S nem véletlen az sem, hogy az evangéliomot legtisztábban mindig a lutheri egyház szólaltatta meg s a mi istentiszteleteink középpontja ma is egyes-egyedül a hamisítatlan evangéliom. Mi kapcsolta Luthert ilyen szorosan a bibliához? Luther megtalálta a bibliát. Igen, mert a biblia elveszett. Hívő keresztyének mindennapi lélek-kenyere helyett tiltott könyv, közkézen forgó népolvasmány helyett kolostori könyvtárak láncon őrzött ritkasága lett belőle. Luther kezébe is az erfurti kolostorban jutott először a biblia. Mikor Michelangelo és a márvány találkoztak, akkor megszületett a világ leggyönyörűbb szobor-alkotása, mikor Kolumbus Kristóf tengerre szállhaitott, akkor felfedezte Amerikát, mikor Bach Sebestyén és az orgona találkoztak, akkor megszületett a világ leggyönyörűbb zenéje, mikor Luther és a biblia találkoztak, akkor megszületett a reformáció, több értékkel, mint a leggyönyörűbb szobor és a leggyönyörűbb zene, több áldással, mint Amerika felfedezése. Luther olvasta a bibliát. A szaharai utas szomjú mohóságával szívja tikkadt lelke az ige tiszta forrásvizét. Az igével fekszik s azzal ébred. Felséges erdőben érzi magát, ahol minden fa más gyümölcsöt terem és minden fa néki hullatja A bíbliás Luther.
