Harangszó, 1935

1935-11-17 / 47. szám

HARANGSZÓ 1935 november 17. 386. ha már az elhibázott helyválasztást jóvátenni nem tudjuk is, arról te­hetünk, hogy az Isten háza körül ne éktelenkedjenek ólak, a környé­két fel ne verje a dudva és el ne lepje a szemét. Példákat tudnánk felhozni, hogy mivé lehet varázsolni elhanyagolt külsejű, csúnya környe­zetű templomot. Ismételjük: a legszebb templom is csak kőhalmaz, ha meg nem szenteli az Istent kereső hívek imád­sága, de azért az Ur háza iránti féltő szeretet, lássék meg a templom külsején is. Békesség a bejövőnek — áldás a kimenőnek! A régi magyar kapuknak ezzel a fel­iratával köszöntjük a németországi Gusztáv Adolf-Egylet két vezető férfiát: Dr. Gerber Jánost, a lipcsei egyetem jogi fakultásának dékán-tanárát, a G. A. E. elnökét, aki most jön hozzánk s Dr. Kubitz Frigyest, Lipcse város ny. pol­gármesterét, a G. A. E. főmegbizottját, aki csak nemrégen járt nálunk. Mind a kettő jogász. Luther a jogászokról azt mondja egy helyen: „Ein rechter Jurist, ein bőser Christ = A vérbeli jogász, rossz keresz­tyén.“ Ne gondoljuk azonban, hogy a nagy reformátor ezen inkább tréfás szálló­igével pálcát akart törni a jogtudósok felett. Nem! Luther maga is sokrabecsülté a jog-tudományt; hisz éveken át tanulta azt. Élete legnehezebb óráiban jogász állt mellette tanácsokkal. Amikor Augs- burgban Cajétán bíboros és Wormsban a birodalmi gyűlés elé lép, bölcs Fri­gyesnek egy hűséges embere, egy külö­nösen éleseszű jogász, egyetemes Gyám- intézetünk jelenlegi világi elnökének, báró Feílitzsch BerthoJdnak egyik őse, Feilitzsch Fülöp vigyázott Lutherre úgy, mint saját szemevilágára. S Luthertől napjainkig mennyi min­dent köszönhet egyházunk külföldön is, belföldön is a jogászoknak. Valóban ne­künk megvan minden okunk arra, hogy háladatosak legyünk hithü jogászainkért, akiket Isten védelmül mellénk rendelt! A németországi Gusztáv Adolf-Egy­let mellett is mindig álltak hűséges jogá­szok, tanácsadók, védelmezők. De most megtörtént az, ami a G. A. E. száz éves történetében még sohasem fordult elő: még az elnöki széket is jogásszal, Dr. Gerber Jánossal, az átlamtudományok lipcsei professzorával töltötték be. Gerber 1889-ben született a thürin- giai Altenburgban. Atyja valóságos tit­kos tanácsos s miniszter volt. Mire Ger­ber végzett jogi és filozófiai tanulmá­nyaival, kitört a világháború, melyben felvitte a századosi rangig. Margburg- ban lett tanár. Onnan 1927-ben Tübin- genbe került. Amikor D. Dr. Rendtorff titkos egy­háztanácsos a G. A. E. elnökségéről le­mondott, az Egylet választmánya nem talált oly férfiút, akit a felette nehéz időkben nyugodt szívvel a kormányhoz ültethetett volna. Azért csak ideiglene­sen töltötték be az elnöki tisztet. Ekkor történt, hogy Dr. Gerber János profesz- szor Tübingenböl Lipcsébe nyert meghí­vást. A G. A. E. értesülvén Gerber ki­váló lelki ajándékairól s nagy egyház- szeretetéről, beválasztotta a központi vá­lasztmányba s megtette elnökhelyettes­nek. S a G. A. E. jól választott. Dr. Ger­ber a főegyletekhez intézett első levelé­ben már azt irja : „Minden erőnk a szoron­gatott hittestvéreké legyen“. Valóban így csak egy Gusztáv Adolf leikétől ihletett férfiú beszélhet. Valóban, csak egy igazán kegyes, alázatos, istenfélő és hűséges keresztyén ember tehet és beszélhet úgy, mint dr, Gerber. Mikor elnökké választották, leg­első szavával felkéri a közp. választmány tagjait, hogy vele együtt imádkozzanak s kérjék Isten áldását a közös munkára. Aztán meghajolt az őt hivatalába beik­tató elődje, Rendtorff előtt s fogadalmat Könyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta: id. Endreffy János. 5 KÁLMÁN: Nem teszem, nem bocsátók meg, torkig va­gyok vele. De nem úgy, Álmos, nem úgy! Nem a te igazsá­god az igazság, hanem elsöbén is az, hogy László király he­lyetted azért jelölt engem a trónra, mert engem tehetségesebb­nek Ítélt az uralkodásra, mint téged. Én is azt tapasztaltam, hogy neked semmi képességed a kormányzásra, mert mint Hor­vátország bánja nem tudtál ott rendet tartani, nekem kel­lett a lázongókat haddal lecsendesiteni. Ezért fosztottalak meg a báni méltóságtól. Végre elvettem tőled a tiszai országrészt is, hogy kiüssem lábaid alól az alapzatot, amelyen újra és újra seregeket gyüjtöttél ellenem. Nagy átok vagy te, Álmos ezen a hazán. A koronás király elleni örökös fegyverkezéseiddel megfosztod legdrágább kin­csétől: a békességtől. Királypártivá és hercegpártivá oszlik meg az ország. Ellenséges gyűlölettel néznek egymásra az egy haza fiai. A harcokban félprédálódik a munka gyümölcse. Ál­mos, én nem venném lelkemre azt az átkot, amivel a fiaikat és férjeiket sirató szülők és özvegyek és a harcok minden nyomo­rékjai téged széles e hazában ille.tnek. De átok vagy te nagy én rajtam is, mert én a haza szolgálatában százszor többet te­hetnék, ha nem kellene veled örökké viaskodnom. És végül átka vagy te saját magadnak is, mert örökös nyughatatlanság, cselszövés hiú légvárak után váló kapkodás, csalódás, kudarc és megaláztatás a te sorsod. És én megjósolom neked, hogyha te ennek a minden rosszra kísértő belső ördögnek a sugallatára továbbra is hallgatsz, úgy te előbb-utóbb magadat is, családo­dat is a végső veszedelembe döntőd és az ebek harmincadjára jutsz. Nem bocsátók meg neked, Álmos, torkig vagyok a meg­bocsátással (elfordul Álmostól, aki távozóban visszafordul és a háttal ülő Kálmánt öklével megfenyegeti). Halkan: megfizetek neked, megállj! 8. JELENET. Kálmán és tanácsosai: János nádor, Lőrinc érsek, Fulbert püspök, Tamás, Sergius, Boíhfia Benedek. KÁLMÁN: Itt volt Álmos, bocsánatot kért, nem bocsá­tottam meg neki. JÁNOS NÁDOR: Felség! a herceg, miután nem bocsátot­tá! meg neki, bizonyára nagy keserűséggel a szívében ment el tőled, és most a bosszú lángja égeti. Aligha tévedek, ha felte­szem róla, hogy most azon töri a fejét,, hol melyik rokon hatal­masságnál találna pártfogásra, hogy ismét haddal támadjon el­lened. Én képesnek tartom öt arra is, hogy Felséged élete el­len gaz merényletet tervezzen és kövessen el. De a kérdés az­zal, hogy nem bocsátottál meg neki, nincs megoldva. A dolog így elintézve nincsen. A herceget ártalmatlanná kell tenni azzal, hogy megbocsátasz neki és a tiszai országrészbe visszahelye­zed. Évek során megfosztottad öt minden országos méltóságá­tól, de ez csak felbőszítette, hogy újra és újra fegyvert ragad­jon ellened. Az én legalázatosabb véleményem az, hogyha a herceg bocsánatot nyer és a hercegségbe visszakerül, akkor annyi kudarc után végre megnyugszik és soha többé pártütő nem lesz. Bizonyos, hogy nem méltó a kegyelemre, de a ha­záért felség, hogy e hazában már egyszer béke legyen. LŐRINC ÉRSEK: Lelkemből szólottái. FULBERT PÜSPÖK: Az enyémből is. KÁLMÁN: így vélekedtek mind? MIND: így mindnyájan. KÁLMÁN: Én előbb már nemet mondtam, ti pedig most azt kívánjátok tőlem, hogy igent mondjak. Én a hercegnek nem bocsátottam meg, ti pedig azt kívánjátok most, hogy neki megbocsássak. Igen nagy dologról van szó és ezért én kész va­gyok arra, hogy azt a két álláspontot összeegyeztessem. Én nem a szívem indításából, hanem csak a ti kívánságotokra a hercegnek megkegyelmezek és a tiszai hercegségbe visszahe­lyezem. Ti hisztek neki, én nem hiszek, adja Isten, hogy nem nekem, hanem nektek legyen igazatok. És a megbocsátás gyű­Dr. Gerber János, a németországi Gusztáv Adolf Egylet elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents