Harangszó, 1935
1935-11-17 / 47. szám
HARANGSZÓ 1935 november 17. 386. ha már az elhibázott helyválasztást jóvátenni nem tudjuk is, arról tehetünk, hogy az Isten háza körül ne éktelenkedjenek ólak, a környékét fel ne verje a dudva és el ne lepje a szemét. Példákat tudnánk felhozni, hogy mivé lehet varázsolni elhanyagolt külsejű, csúnya környezetű templomot. Ismételjük: a legszebb templom is csak kőhalmaz, ha meg nem szenteli az Istent kereső hívek imádsága, de azért az Ur háza iránti féltő szeretet, lássék meg a templom külsején is. Békesség a bejövőnek — áldás a kimenőnek! A régi magyar kapuknak ezzel a feliratával köszöntjük a németországi Gusztáv Adolf-Egylet két vezető férfiát: Dr. Gerber Jánost, a lipcsei egyetem jogi fakultásának dékán-tanárát, a G. A. E. elnökét, aki most jön hozzánk s Dr. Kubitz Frigyest, Lipcse város ny. polgármesterét, a G. A. E. főmegbizottját, aki csak nemrégen járt nálunk. Mind a kettő jogász. Luther a jogászokról azt mondja egy helyen: „Ein rechter Jurist, ein bőser Christ = A vérbeli jogász, rossz keresztyén.“ Ne gondoljuk azonban, hogy a nagy reformátor ezen inkább tréfás szállóigével pálcát akart törni a jogtudósok felett. Nem! Luther maga is sokrabecsülté a jog-tudományt; hisz éveken át tanulta azt. Élete legnehezebb óráiban jogász állt mellette tanácsokkal. Amikor Augs- burgban Cajétán bíboros és Wormsban a birodalmi gyűlés elé lép, bölcs Frigyesnek egy hűséges embere, egy különösen éleseszű jogász, egyetemes Gyám- intézetünk jelenlegi világi elnökének, báró Feílitzsch BerthoJdnak egyik őse, Feilitzsch Fülöp vigyázott Lutherre úgy, mint saját szemevilágára. S Luthertől napjainkig mennyi mindent köszönhet egyházunk külföldön is, belföldön is a jogászoknak. Valóban nekünk megvan minden okunk arra, hogy háladatosak legyünk hithü jogászainkért, akiket Isten védelmül mellénk rendelt! A németországi Gusztáv Adolf-Egylet mellett is mindig álltak hűséges jogászok, tanácsadók, védelmezők. De most megtörtént az, ami a G. A. E. száz éves történetében még sohasem fordult elő: még az elnöki széket is jogásszal, Dr. Gerber Jánossal, az átlamtudományok lipcsei professzorával töltötték be. Gerber 1889-ben született a thürin- giai Altenburgban. Atyja valóságos titkos tanácsos s miniszter volt. Mire Gerber végzett jogi és filozófiai tanulmányaival, kitört a világháború, melyben felvitte a századosi rangig. Margburg- ban lett tanár. Onnan 1927-ben Tübin- genbe került. Amikor D. Dr. Rendtorff titkos egyháztanácsos a G. A. E. elnökségéről lemondott, az Egylet választmánya nem talált oly férfiút, akit a felette nehéz időkben nyugodt szívvel a kormányhoz ültethetett volna. Azért csak ideiglenesen töltötték be az elnöki tisztet. Ekkor történt, hogy Dr. Gerber János profesz- szor Tübingenböl Lipcsébe nyert meghívást. A G. A. E. értesülvén Gerber kiváló lelki ajándékairól s nagy egyház- szeretetéről, beválasztotta a központi választmányba s megtette elnökhelyettesnek. S a G. A. E. jól választott. Dr. Gerber a főegyletekhez intézett első levelében már azt irja : „Minden erőnk a szorongatott hittestvéreké legyen“. Valóban így csak egy Gusztáv Adolf leikétől ihletett férfiú beszélhet. Valóban, csak egy igazán kegyes, alázatos, istenfélő és hűséges keresztyén ember tehet és beszélhet úgy, mint dr, Gerber. Mikor elnökké választották, legelső szavával felkéri a közp. választmány tagjait, hogy vele együtt imádkozzanak s kérjék Isten áldását a közös munkára. Aztán meghajolt az őt hivatalába beiktató elődje, Rendtorff előtt s fogadalmat Könyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta: id. Endreffy János. 5 KÁLMÁN: Nem teszem, nem bocsátók meg, torkig vagyok vele. De nem úgy, Álmos, nem úgy! Nem a te igazságod az igazság, hanem elsöbén is az, hogy László király helyetted azért jelölt engem a trónra, mert engem tehetségesebbnek Ítélt az uralkodásra, mint téged. Én is azt tapasztaltam, hogy neked semmi képességed a kormányzásra, mert mint Horvátország bánja nem tudtál ott rendet tartani, nekem kellett a lázongókat haddal lecsendesiteni. Ezért fosztottalak meg a báni méltóságtól. Végre elvettem tőled a tiszai országrészt is, hogy kiüssem lábaid alól az alapzatot, amelyen újra és újra seregeket gyüjtöttél ellenem. Nagy átok vagy te, Álmos ezen a hazán. A koronás király elleni örökös fegyverkezéseiddel megfosztod legdrágább kincsétől: a békességtől. Királypártivá és hercegpártivá oszlik meg az ország. Ellenséges gyűlölettel néznek egymásra az egy haza fiai. A harcokban félprédálódik a munka gyümölcse. Álmos, én nem venném lelkemre azt az átkot, amivel a fiaikat és férjeiket sirató szülők és özvegyek és a harcok minden nyomorékjai téged széles e hazában ille.tnek. De átok vagy te nagy én rajtam is, mert én a haza szolgálatában százszor többet tehetnék, ha nem kellene veled örökké viaskodnom. És végül átka vagy te saját magadnak is, mert örökös nyughatatlanság, cselszövés hiú légvárak után váló kapkodás, csalódás, kudarc és megaláztatás a te sorsod. És én megjósolom neked, hogyha te ennek a minden rosszra kísértő belső ördögnek a sugallatára továbbra is hallgatsz, úgy te előbb-utóbb magadat is, családodat is a végső veszedelembe döntőd és az ebek harmincadjára jutsz. Nem bocsátók meg neked, Álmos, torkig vagyok a megbocsátással (elfordul Álmostól, aki távozóban visszafordul és a háttal ülő Kálmánt öklével megfenyegeti). Halkan: megfizetek neked, megállj! 8. JELENET. Kálmán és tanácsosai: János nádor, Lőrinc érsek, Fulbert püspök, Tamás, Sergius, Boíhfia Benedek. KÁLMÁN: Itt volt Álmos, bocsánatot kért, nem bocsátottam meg neki. JÁNOS NÁDOR: Felség! a herceg, miután nem bocsátottá! meg neki, bizonyára nagy keserűséggel a szívében ment el tőled, és most a bosszú lángja égeti. Aligha tévedek, ha felteszem róla, hogy most azon töri a fejét,, hol melyik rokon hatalmasságnál találna pártfogásra, hogy ismét haddal támadjon ellened. Én képesnek tartom öt arra is, hogy Felséged élete ellen gaz merényletet tervezzen és kövessen el. De a kérdés azzal, hogy nem bocsátottál meg neki, nincs megoldva. A dolog így elintézve nincsen. A herceget ártalmatlanná kell tenni azzal, hogy megbocsátasz neki és a tiszai országrészbe visszahelyezed. Évek során megfosztottad öt minden országos méltóságától, de ez csak felbőszítette, hogy újra és újra fegyvert ragadjon ellened. Az én legalázatosabb véleményem az, hogyha a herceg bocsánatot nyer és a hercegségbe visszakerül, akkor annyi kudarc után végre megnyugszik és soha többé pártütő nem lesz. Bizonyos, hogy nem méltó a kegyelemre, de a hazáért felség, hogy e hazában már egyszer béke legyen. LŐRINC ÉRSEK: Lelkemből szólottái. FULBERT PÜSPÖK: Az enyémből is. KÁLMÁN: így vélekedtek mind? MIND: így mindnyájan. KÁLMÁN: Én előbb már nemet mondtam, ti pedig most azt kívánjátok tőlem, hogy igent mondjak. Én a hercegnek nem bocsátottam meg, ti pedig azt kívánjátok most, hogy neki megbocsássak. Igen nagy dologról van szó és ezért én kész vagyok arra, hogy azt a két álláspontot összeegyeztessem. Én nem a szívem indításából, hanem csak a ti kívánságotokra a hercegnek megkegyelmezek és a tiszai hercegségbe visszahelyezem. Ti hisztek neki, én nem hiszek, adja Isten, hogy nem nekem, hanem nektek legyen igazatok. És a megbocsátás gyűDr. Gerber János, a németországi Gusztáv Adolf Egylet elnöke.
