Harangszó, 1935
1935-11-17 / 47. szám
26. évfofyátri. 1Ö35. november \Í. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : Ounántúli Luther-Síóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin malléklat tané» alatt kéthetinként a KIS HARANQSZÓ. 1935 ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáin. PostacBokkazáinla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A Szentír ás azt tanítja, hogy a Krisztusban való hit által igazulunk meg Isten előtt. Ha tehát a mise pusztán azzal, hogy mint cselekvényt elvégzik, eltörli élők és holtak bánét: a megiga- zulás a mize-cseiekvény révén válik sajátunkká, nem pedia hit által, ami a Szentirás ellen van. Ágostai Hitvallás XXIV. cikkely. A Harangszé szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petflfí-lér 8. Előfizetési kxz,: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4e fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos * kAldéssel 10°/t-os kedvez mény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Nézz szembe önmagaddal! 51. Zsolt. 5. v. .Ismerem az én bűneimet..." N agy időket élünk. Szemünk előtt forrnak nap-nap után az események és alakulnak gyors egymásutánban uj, meg uj helyzetek. Azoknak, akik meg akarnak állni és jövendőt remélnek, körültekintőknek kell lenni, nyitott szemmel kell nézni és mindent tisztán kell látni. Szembe kell nézni az élettel. Nem lehet csak úgy rábízni magát az embernek. Aki ezt teszi, azt köny- nyen elragadja az élet gyorssodrásu áradata. Szembe kell nézni az emberekkel. Ma mások, mint voltak még néhány évtizeddel ezelőtt is. Gondolat-, érzés- és akaratviláguk egészen megváltozott. Gazdagodott, vagy szegényedett? — Ki tudja melyik történt?! Szembe kell nézni az egymás után zajló események által teremtett sajátos helyzetekkel. Hová alakultak és fognak még alakulni? Mi ezekben a középpont, amihez igazodik minden? Jól van-e így? Szembe kell nézni az uj helyzetszülte feladatokkal. S ki tudja, mivel még! Szinte teljesen lefoglalja ez a körültekintés és mindennel való szembenézés az embert. S látod, ez a nagy baja. Nincs ideje, hogy szembenézzen önmagával. A látását teljesen leköti a kifelénézés. Figyeli mi van körülöttem. S mig kapkodó idegességgel ezt teszi, nem tud befelé nézni s nem tudja számon venni mi van bennem. Mindent meg akar ismerni, de önmaga ismeretlen marad saját maga előtt. Te ne tégy így! Nézz szembe önmagaddal! Próbáltad már ezt tenni? S milyennek ismerted magad? Attól függ, milyen szemmel és honnan nézted magad! Az önámítás szemével a hiúság magaslatáról, vagy a józan magunkraisme- rés szemével a magadbaszállás völgyeiből. Ne feledd az utóbbi a helyes! A zsoltáriró így nézte és innen nézte magát. S legelőször bűneinek nagyságát látta meg. „Ismerem az én bűneimet!“ A mai embernek ez a megismerés kényelmetlen. Bűneiről nem akar tudni. Másnak akarja magát ismerni. Jónak, okosnak vagy akármilyennek, csak nem bűnösnek. Ez a tragédiája. Van szabadulás a számára ebből? Igen. De csak egy esetben: ha bűneit teljesen megismeri és beismeri. Hogyan tudja ezt megtenni ? Egész őszintén úgy, ha találkozott már Jézussal, ha odaállt Jézus keresztfája alá, s felnézett arra. Nézz szembe önmagaddal — Jézus keresztfája alatt ! Lukács István. Templomaink külseje. Az evangélikus egyház sohasem a látszatra, hanem mindig a lényegre helyezte a fősúlyt. Nem a külső,, hanem a belső számára a fontosabbik. Érvényesül ez egyházunknak a templomokkal szemben elfoglalt álláspontja tekintetében is. Innét van az, hogy egyházunk nem annyira pompázó, mint inkább a gyakorlati követelményeknek megfelelő templomokat igyekszik építeni. Nem az a fontos, hogy ragyogjon a templom külseje, hanem az, hogy megteljék a templom belseje. Az egyház Ura bizonnyal nagyobb gyönyörűségét találja a fehérfalu egyszerű falusi templomban, ha megtölti azt az imádkozó emberek hivő gyülekezete, mint a világhíres gyönyörű kölni dómban, ha kong az ürességtől. De az is bizonyos, hogy azért nem közömbös a templomok külseje sem. A külső a templom ruhája és ha nem is a ruha teszi az embert, azért nem mindegy, hogy milyen ruhában jár valaki. Nézzük meg egy kissé a templomunk külsejét: vájjon milyen az? Vannak nekünk gyönyörü templomaink. Nemcsak az újak között. Ismerünk templomot, amelyet méltatlan környezetből emelt ki és csinosított kedvessé az Isten házának tisztelő szeretete és a szép iránti érzék. Olyan jó szemünket az ilyen templomon megnyugtatni. De nem minden templomunkon nyughatik meg jólesően a szem. Jöttében-mentében szégyenletes külsejű templomokat láthat az ember. Vannak kopott külsejű templomaink. Láttunk már jómódú falu főutcáján, vagyonos gazdaházak között is ved- lettkülsejü templomot. Úgy állt a csi- nosköntösü lakóházak között, mint szégyenkező rongyos koldus a va- saltruháju urak társaságában. Ezt nem lehet egészen a szegénységgel indokolni. Ha az emberek legalább annyira volnának kényesek az Isten házának külsejére, mint a saját hajlékukéra, akkor nem volna annyi lerongyolódott, kopott templom. Vannak Ízléstelen külsejű templomok is. Csúnya színezés, nem odavaló mintázás egészen tönkreteheti hatásaiban a templom külsejét. Szükséges volna, hogy a festés hozzáértő és megfelelő Ízlésű egyén tanácsai szerint történjék. Vannak elhanyagolt környékü templomok. Már az építésnél vigyázni kellene, hogy hova kerül a templom. A tempíomnak a legszebb és fő helyen volna a helye. Nem szép a lakóházak közé beszorított, egyéb épületektől agyon- zsufolt és elnyomott templom. De 47. yám.
