Harangszó, 1935
1935-11-03 / 45. szám
HARANG SZÓ 1§35 november 3. 3?Ó. Halottak emléke. Az evangélikus ember számára nem november elején van halottak napja. Németországban például az egyházi esztendő utolsó vasárnapja a halottakról való megemlékezés ünnepe. Az északi ev. országokban pedig minden gyülekezetben más és más, a gyülekezet életében nevezetes napon van a temető ünnepe. Ezeken az ünnepeken sem gyújtanak azonban gyertyákat a sírokon, (gyertyát legfeljebb karácsonykor gyújtanak a sírokon a karácsonyfa mintájára), hanem a szépen rendbehozott temetőben istentiszteletet tartanak. Az ev. temető ünnepén tehát nem korzó a temető, hanem templom. Nem vásártér, hanem az imádságnak a háza. Nem viháncoló kacagás hallatszik belőle, hanem Istent dicsérő ének. Az evangélikus temető ünnepe időpontban is, formában is egészen más, mint a róm. kath. halottak napja. Halottak napján sötéten maradó ev. sirok tehát nem jelentik azt, hogy az ev. embernek nem kell megbecsülnie a halottak emlékét. Megbecsülöd-e te a halottak emlékét ? Bekeritetlen temetők, melyeken végigtapos a marhacsorda, melyeken minden virágot kikaparnak a tyúkok s mindent felver a gyom és az akáchajtás, méltatlanok az evangélikus temető nevéhez. Becsüld meg a halottaid sirját! Van azonban a halottaknak más emlékük is. Van a halottaknak örökségük. Talán egy kis házikó, talán egy pár darab bútor, talán egy pár barázda föld. Milyen szomorú, mikor az ember azt látja, hogy az örökösök úgy marakodnak az örökségen, mint a kutyák a koncon. Az egyik is fogja az egyik végét, a másik is a másikat s húzzák, cibálják, míg csak el nem szakad és tönkre nem megy. Becsüld meg a halottaid emlékét azzal, hogy nem veszekedsz az örökségükön! Van azonban a halottaknak még más emlékük is. Lelki örökségük is van. Talán egy biblia, vagy egy énekes könyv. Kívülről nem valami szép könyv már. A táblája kopott, a lapjai kijárnak, a betűk sok helyen oly elmosódottak már, hogy alig lehet elolvasni. Az elején ott van az édesapád, vagy édesanyád Írása. Megbecsülöd-e a halottaid szent könyveit? Nem azzal kell megbecsülnöd, hogy eltemeted velők a sírba, hanem azzal, hogy áldó kegyelettel használod tovább. Mennyi ház van, ahol nem kell már senkinek a szülők régi bibliája és énekeskönyve. Az asztalra ponyvaregények kerültek a helyükre. Vagy talán hithagyó gyerekek dobták a sarokba s taposták porba halottsértő kegyetlenséggel. Megbecsülöd-e a halottaid szent könyveit? Öreg könyv van mai számunk első oldalán. Rajta két ráncos kéz. Védőn borul reá a rongyos könyvre, mintha csak azt mondaná: „Meg- védelek. Nem hagylak!“ Imádságra kulcsolódik össze, mintha csak így szólna: „Köszönöm Neked Uram, hogy rám maradt ez a szent könyv.“ Megbecsülöd-e a halottaid szent könyveit? S úgy neveled-e a gyermekeidet, hogy megbecsüljék halálod után a tieidet ? Sohsem olvastam a Szentiratokban, hogy Krisztus azokért halt meg, akiknek egyáltalán nem volt bűnük. Augustinus Könyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta : id. Endreffy János. 3 PÁL PÜSPÖK: Én a feszület előtt megesküdtem, hogy a bűnt fent és lent, személyválogatás nélkül, egyformán fogom ostorozni. Hej, herceg, nem úgy, százszor és ezerszer nem, hanem békés úton, szeretettel igyekezzél te a királlyal rendbe jönni. Keresd meg szívéhez a kulcsot és akkor visszakapod uralmadat. Nyerd meg királyi bátyád bizalmát és akkor társuralkodó lehetsz vele és otthont, békét és nyugalmat találsz a királyi palotában. A királyok helyett sokszor a legeszesebb tanácsosok uralkodnak, légy te a királynak ilyen tanácsosa. ÁLMOS: Te... te bolond! Szeretettel, békés úton közeledjem a királyhoz? Szépen mondod, de szeressem azt, aki száz sebet ütött a szívemen? Aki azzal kezdte, hogy megfosztott a koronától, amelynek várományosává néhai való László király először engem tett meg. Szeresd te a halálos ellenségedet, ha nekem olyan nagyon ajánlod. Te bolond, te azt akarod, hogy én mint kutya, hason csússzam ahhoz, aki megrugdalt, nyaljam azt a kezet, amely véresre korbácsolt? Ilyen ku,tya legyek én, ilyen kutya? PÁL PÜSPÖK: Herceg... ÁLMOS: Egy szót sem többé! (Kezével az ajtóra mutat. Pál püspök elmegy szomorúan, csüggedt fővel) (Szünet után): Ez az őrült nem látja, hogy nekem feljött a napom, a verőfényes napom, a diadalmas napom... nem látja ragyogását, nem, nem... (El.) (Függöny.) II. FELVONÁS. Történik Esztergomban, a királyi palotában. 1. JELENET. Két testőr. (Az ajtó két oldalán állanak fegyveresen és beszélgetnek.) I. TESTŐR: Megkergettük a németet. II. TESTŐR: Meg azt becsülettel. I. TESTŐR: Ilyen birkózást még nem látott a világ. II. TESTŐR: A híres nagy had csúfosan visszakotródott. I. TESTŐR: Minek avatkozott más ember dolgába, ha nem volt muszáj. II. TESTŐR: Most már elraktározhatja a kudarcát, ahova akarja. I. TESTŐR: Nem jön őkelme egyhamar hozzánk vizitelni. II. TESTŐR: Csak nincsen a magyarnál vitézebb katona a világon! i. TESTŐR: Az már szent igaz. II. TESTŐR: A hazaszeretet adja az erejét. 2. JELENET. Eufémia. EUFÉMIA (intésére a testőrök visszavonulnak): Amióta itt élek, minden vidámságom eltűnt. Abból az örömbői;, amely- lyel idejöttem, nem maradt semmi. Százszor jobb volt Kievben. Oh Kiev, Kiev! Oh édes jó otthon! Nem tudom megszokni ezt a magyar levegőt. Meghalnék, ha nem volnának körülöttem ezek az én drága jó oroszaim. A király? Száraz, túlkomoly ember. Naphosszat breviáriumot és más tudós könyveket olvas, törvényeket alkot, föembereivel tanácskozik, Álmossal baj- lakodik, most a pozsonyi diadal boldogítja. A magyarok? ... Utálatos, rátarti nép, bár sose láttam volna őket! Most már mit tegyek? Vissza atyámhoz? ... De ö nem fogad el.. . Azt fogja mondani, csak maradjak, idővel beletörődöm az új helyzetbe. Mert ő nagyra van vele, hogy a lánya magyar királyné... Hát maradok. De úgy fogok itt élni, mintha Kievben volnék, egyetlenegy magyart sem bocsátók a színem elé. 3. JELENET. Eufémia, Kálmán. KÁLMÁN: Édes Eufémiám, az én kívánságom az, hogy orosz környezeted menjen vissza hazájába egytől-egyig. Magyar királynénak magyar legyen az udvari személyzete. EUFÉMIA: Jaj, de elrémítesz! A világért se bocsásd el őket. őbennök látom én és szeretem az én elhagyott édes régi hazámat. Őbennök, az én körülöttem élő jó oroszaimban,
