Harangszó, 1935
1935-10-27 / 44. szám
362. HARANGSZÓ 1935 október 27. Arthur nevéhez fűződik. Ez a Németországból Amerikába került buzgó lélek, aki az új hazában hatalmas vagyonra tett szert, végrendeletileg 50.000 dollárt hagyott egy felállítandó Luther-szobor céljaira. Példája nyomán megindult a gyűjtés és jövő tavaszkor áll majd a hatalmas bronzszobor, mely félmillió dollárba kerül. Óriási alapzaton áll 6 méter nagyságban a reformátor alakja, jobbját magasba emeli, balkezében pedig bibliát tart. Ez a szobor óriási a méreteiben. Körülötte minden eltörpül és kicsiny. Luther nem természetes nagyságban, hanem túlméretezve áll a csodálkozó ember előtt. Luthert nem lehet átlagos emberi mértékkel mérni. Kimagaslott korának áradatából. Óriási volt a feladat, melyet az Isten reá bízott, óriási volt az ellenséges tábor, mely útját keresztezni igyekezett, Óriási volt a felelősség, amely ránehezedett. Ezt a feladatot csak a nagy Luther végezhette el, ennyi temérdek ellenséggel szemben kis ember meg nem állhatott volna, ilyen mérhetetlen felelősséget csak nagy ember bir el, akit az Isten tett naggyá. Ez a szobor példátlan a költségeiben is. Fél millió dollár. Majdnem két mill ó pengő. Azt beszélik ezek a számok, hogy van még evangélikus áldozatkészség, hogy élnek még a nagy Luther utódai, akik nemcsak szájjal és szóval, hanem tettel és élettel is tudnak és akarnak szolgálni. Luther életét, dicsőséges jövőjét áldozta oda a jövő emberéért, méltó hát, hogy mi se feledkezzünk meg róla. Ez a szobor hatalmas figyelmeztetés azoknak, akik Luther alakját kisebbíteni, életét befeketíteni akarják. Óriási alakja tiltakozik minden emberi szűkkeblű és önző ítélet ellen. Életének ócsánlói pedig lássák meg, hogy aki egyik kezével felfelé mutat, másik kezében bibliát tart, rossz ember nem lehet, azt ócsárolni, befeketíteni nem szabad és nem is lehet. Nagy Luther-kis ember! Alig látható apró fekete emberalak áll a szobor tövében. Nem tudjuk ki az. Odaképzelhetjük akármelyikünket a helyébe. Kis ember! Én mégis úgy látom, hogy a legszembetűnőbb különbség nem az az óriási távolság, mely a 6 méter magas Luther és a kis ember között tátong, hanem az, hogy ennek az embernek — neked, nekem — nem mutat felfelé a jobbja és nem szorongat bibliát a keze. A nagy Lutherhez méltatlan minden evangélikus, aki máskép cselekszik, mint ő. W. Ö. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Négy biblia. Az egyház megmentője. Madagaszkár szigetéről pogány hatalmasságok elkergették a misszionáriusokat. Ötven év múlva mehettek csak vissza. Szorongva mentek a régi vidék felé. Meg voltak arról győződve, hogy elölről kell újra kezdeni mindent. Mily nagy volt a csodálkozásuk, mikor odaérve virágzó keresztyén gyülekezetei találtak lelki romok helyett! Hogyan történhetett mindez? A misszionáriusok kikergetésekor ott maradt egy biblia s mikor elnémúlt az igehirdetők ajka, elkezdett beszélni maga az Ige. S az Ige nem tért vissza ott sem üresen. Üldöztetések szorongatásai- ban is nemcsak megtartotta, hanem meg is szaporította a madagaszkári keresztyén egyházat. A kopott öreg biblia ma a Brit- és Külföldi Bibliatársulat londoni kiállításán van. * A nemzet alapokmánya. Az Egyesült Államok egyik tagállamának, Massachu- settsnek régi törvénykönyvét teljesen a biblia alapján írták. A törvénykönyv lapszélein meg vannak jelölve azok a szentírási helyek, amelyekkel az egyes törvények igazolhatók.— Az első biblia, amelyet Amerika földjén gyülekezeti használatra nyomtak, Luther német bibliája volt. A Dabona eszköze. Afrika egyik tartományában, a franciák birtokában levő Fumbán-ban, nemrég meghalt a szultán, aki igen gazdag ember volt. Örökösei a jótékony szultán emlékére nagy halotti ünnepet rendeztek. Az ünnepély egyik főpontja volt a korán végigolvasása néhány perc alatt. A korán a mohamedánok bibliája. Ez úgy volt lehetséges — tekintettel a korán terjedelmes voltára —, hogy előre beosztották a koránt a megjelent 200 mohamedán pap között, akik aztán fülsiketítő lárma között elkiabálták a maguk részét, amelyből a hallgatóság Madagaszkár megmeníője. LUTHER FELLEPESE. Októberi hűvös nap volt, Őszi köd hullt le a tájra . . . Megérkezett Tetzel János Jüterbocknak piacára. A tolongó néptömeg közt Felütötte sátorfáját És árulni kezdte nyomban Bűnbocsátó céduláját. Ahelyett, hogy bűnbánatra Intené a bűnös népet: Elhitette, hogy a pénzért Isten eltörli a vétket. Mihelyt a pénz gyors csengéssel Bele csendül a ládába: A lélek kiszáll a fűzből S felrepül a mennyországba. Meghallotta Wittenbergben Luther ezt a szörnyűséget. . . A gyónóknál bünbánatot Nem talált, csak kevélységet. Elövették a cédulát : Ők már bocsánatot vettek, Nem vállalnak semmi feddést, Mert hisz érte megfizettek. Mikor pedig Luther őket Feloldozni nem akarta, Panaszt tettek a barátnál, Ki az Írást osztogatta. Tetzel erre feldühödött S Luthert azzal fenyegette: Bevádolja a pápánál, Ki e dolgot elrendelte. De Luther nem retteg, nem fél: Emeli a kalapácsot S kilencvenöt tételt szegez, Mely megrázza a világot. Hirdeti: nem bocsáthat meg Semmiféle bűnt a pápa, Nincsen szükség értéktelen Bűnbocsátó cédulára. Nincsen drágább és szentebbkincs, Mint a szent Evangé.iom, Örömhír a bűnösöknek, Kiket vétkük nagy terhe nyom. Megigazulunk hit által, Isten ingyen kegyelméből; Igazi bűnbánat nélkül Minden csak homokra épül. Várhegyi Iván. Dong a wittenbergi ajtó, Megremeg az egész világ ... Luther magasra emeli A szentirást, a bibliát: — Az Ige az én fegyverem, Erős váram és paizsom ! Megvéd minden ellenségtől Ez a szent égi hatalom ! . . . Októberi hűvös napon Tetzel szedi sátorfáját. Nem veszi már senki tőle, Bűnbocsátó céduláját. Átkozódva a kudarcon, Indul vissza a zárdába . .. S Luther zengi: Csak Isten az, Aki a bűnt megbocsátja!
