Harangszó, 1935

1935-10-06 / 41. szám

332.

HARANGSZÓ

1935 október 6.

nem meglevő, hanem leendő, nem ismeretes, hanem ismeretlen, nem életképes, hanem halálraítélt lelkek és embercsoportok felfedezője és megmentője. Egyházunk messzeérő kinyújtott karja. Elfelejtettségben didergőket magához ölelő szeretete. Minden lélekért felelősséget érző lelkiismerete. Krisztus azon küldöttIstván király napján Budapesten a Duna felett gyönyörű szép tűzijáték folyik. A sokféle színes tűzgömb, amint pompás sziporkázás- sal szétrobban a levegőben, ezrek szemének szolgáltat pazar látnivalót. De kinek jutna eszébe, hogy ilyen tűzijáték-gömbbel világítson a szobájában ? Csak arra való az, hogy felvillanó fénye néhány pillanatig gyönyörködtessen. Ha pedig esti sötét szobámban látni akarok, meg kell gyújtanom a gyertyát, villanykörtét, vagy petróleumlámpát, amelynek lángja nem színes, fénye nem vakít, de becsületes hűséggel és tartós egyformasággal világít.

Ha száraz szalmaköteget meg- gyujt valaki, pillanatok alatt méteres lángok csapkodnak fölfelé. De kinek jutna eszébe, hogy szalmával fütse a lakását? Amilyen hamar fellobog, épp oly hamar el is

Az Isten csodálatos útja.

Irta : Szende Ernő. 10

Az ajtó kipattant.

Ilonka repült be.

—- Anyukám! Anyukám! Megjött az apukánk!

Az ajtóban ott állott Varga Dénes.

Az asszony kitárta a karjait. Hangosan felsikoltott.

— Dénes! Édes Dénesem!

—- Erzsikém! Aranyos Erzsikéül!

A nagy, erős ember csak odarogyott az ágy elé s átfonta két karjával a drága betegét. Ilonka odabújt közéjük s halk gügyögésük, bugásuk töltötte be a szoba csendjét...

A lelkész meghatva nézte a megrázó szép jelenetet. Mosolyogni próbált. De sehogy se sikerült. Egy áruló könnycsepp buggyant elő a szeméből. Szétmorzsolta az ujjával.

Aztán odament a nyitva hagyott ajtóhoz. Még egy meleg tekintetet vetett a böldog családra. Aztán átlépte a küszöböt s halkan betette maga után az ajtót...

***

A tavasz folyamán az egyik nap a mesteremberek egész raja lepte el a templomot. Leverték a kopott vakolatot

je, akinek hite szeretetté, egyházi öntudata testvériséggé, munkája imádsággá, imádsága munkává s áldozata mentő és építő szolgálattá válik.“

Köszöntünk téged magyar földön a hitvédő Gusztáv Adolf leikével járó és szolgáló hetvenöt éves Gyámintézet!

alszik, csak a pernyés hamu marad utána. Ha hideg téli napokon igazán meleget akarok a szobámban, akkor meg kell raknom kályhámat szénnel, fával, amely egy szál gyufára talán meg se gyullad, lángja nem lobog magasra, de tartós égése, hosszan izzó parazsa melegre leheli a szobát.

Gyönyörű szép az emberi lelkesedés. Milyen színes tud lenni, hogy felcsap a lángja néha szinte az egekig. De ha utána lelohad, ha nincs benne tartósság, eredményérlelő hűség, akkor színes tűzijátéknál, fellobogó szalmalángnál nem volt egyéb. Pedig minket szüntelenül fenyeget a kisértés ebben az irányban. Minket magyarokat kétszeresen. Hogy ludott ez a nép nagy célokért lelkesedni! Nagy célokért kitartóan küzdeni már sokkal kevésbbé tudott.

Vallási életünkben is nagyon

kívül, belül s újra vakolták, aztán meszelték. A padokat újra festették. Még a tetőt is kicserélték. Eternit-pala került rá. Egészen megujhodott az Isten háza. öröm volt rá nézni.

Az emberek csodálkozva néztek ösz- sze.

— Honnan vette tisztelendő urunk a pénzt? Pedig jókora összeg kellett rá! Minekünk egy szót se szólt róla a gyűlésen. Az igaz, hasztalan is szólt volna. Nincs ma annyi tehetségünk, hogy így, ilyen szépre varázsolhattuk volna a templomunkat.

Még nagyobb lett a csodálkozásuk, mikor a tisztelendő úr virágvasárnap előtti vasárnapon kihirdette, hogy a héten megjönnek a harangok s azok felavatása a jövő vasárnap, azaz virágvasárnap lesz. Csütörtökre meg közgyűlést hivott össze.

S a két harang szerdán megérkezett.

Nagy ünnepséggel, bokrétás kocsin hozták haza az állomásról. A templom előtt egy deszkából készített állványra helyezték. Virággal szórták tele az egész környékét a lányok.

Sokan odamentek s olvasták az írást.

— Az Isten dicsőségére önttette Varga Dénes.

Egyszerre megtudtak mindent. S teljessé lett a tudásuk, mikor a lelkész a csütörtöki rendkívüli gyűlésen beszáHanqulaí emberek.

sokszor csak hangulatok vezetnek bennünket. Uj templom épül valahol. Hét vármegyére szóló lakomás pompával felavatják, könnytől csillogó szemek gyönyörködnek az uj épület vonalaiban, ott szorong a padok között a falu apraja-nagyja. S egy év múlva? Egy év múlva árván áll a templom, vasárnaponként is kong a belseje. Lelohadt a lelkesedés. — Uj lelkészt választ a gyülekezet. Örvend minden szív, ígéretes felbuzdulás mindenütt. S néhány év múlva ? Néhány év múlva megszokják az új munkást, szava nem hat már le úgy a lelkek mélyéig s lassanként elmaradoznak talán éppen azok, akik kezdetben a legégőbb buzgalommal sürgölődtek körülötte. Lelohadt a lelkesedés. — Egy-egy megrázó, vagy felemelő igehirdetés hatása alatt hányszor átforrósodik a lélek. Felbuzog az imádság rég eldugult forrása, fogadalmak, elhatározások szárnyalásától zsong a szív. S a hét közepén már újra kihűlt a lélek, unott az imádság s meddővé lett a sok elhatározás.

Egy egészen bizonyos és ez az, hogy Krisztus nem azért jött, mintha cifra tűzijátékot, pillanatokig tartó szalmalángot akart volna a szivekben felszítani, hanem azért, hogy az ö szerelme tüzétöl tüzbe- jött lelkeket örökké hozzáforradó izzással olvassza magához. Ezért

molt mindenről. Előbb megtárgyalták a felszentelés módját, aztán rátért a lelkész arra, amire mindenki kiváncsi volt.

— Az Úr Isten hajlékára, a harangokra a pénzt Varga Dénes adta, illetve küldte Amerikából. Közel négy évig volt kint. Egy nagy gyárban dolgozott. Történt, hogy az egyik nap a gyártulajdonos bement a gyárba s mindent látni akart. Ép Varga mellett volt, amikor oly közel talált lépni a nagy lendítő kerékhez, hogy az elkapta a felöltője alsó szárnyát. A munkások megdermedve álltak a rémülettől. Egyedül Vargát nem hagyta el a lélekjelenléte. Egy ugrással ott termett a keréknél, elkapta a gyárosnak már a levegőben lógó lábát s nagyot rántott rajta. A gyáros Vargával együtt a földre zuhant. A kabát ketté hasadt. S ez volt a szerencse. Mert ha ez nem szakad el, úgy a kerék a kések közé vágta volna a gyárost s felapritot- ták volna. így menekült meg a borzasztó haláltól. A gyáros azonnal munkavezetővé léptette elő Vargát s hálából húszezer dollárt adott neki. Ebből küldött nekünk Varga kétezer dollárt a templomra, harangokra. S tegnap még külön is átadott az egyház részére háromezret. A templomunk díszes külsőt öltött magára. A harangok itt vannak. Holnap felszerelik őket a toronyba s vasárnap virágba borítva avatjuk fel. Legyen meg-