Harangszó, 1935
1935-09-15 / 38. szám
1935 szeptember 15. H ARANG SZÓ 311. fajjá csoportjaink testi épségére. A gyülekezetek örömmel és szívesen látták vendégül a messziről érkezett ifjakat I— 1 ebédre, vagy éjjeli szállásra. Diadalát volt ez az út, mert legyőzte azt a balhitet, hogy nagyon messze van az egyik város a másiktól. Missziói át azért, mert azok is, akik eddig semmit sem tudtak az ifjúság megmozdulásáról, saját szemükkel győződhettek meg róla. Hisszük, hogy ez a nagy város és ez a nagy gyülekezeteknek is, ahol keresztülmentek, sokat jelentett önkénytelen missziói munkájuk. Csalódások. így kezdődött. Nemcsak a református, hanem mi evangélikusok is valami nagy várakozással néztünk „a magyar Genf“ felé, ahol hazánk legnagyobb református gyülekezete van. Azt reméltük, hogy ez a nagy város és ez a nagv Gyülekezet nemcsak a szivét, de a karját is kitárja felénk. És itt csalódtunk. A város kerékpárosainkon könyörtelenül behajtotta a kövezetvámot. Sok református ifjú mondta: csak egyet sajnálok, hogy nem láttuk a püspökünket, s kettő kivételével egyetlen református lelkészt sem ismerhettünk meg. Az ősrégi kollégium kapuja, amelyet annyi generáció ifjúsága taszított be, csak az utolsó pillanatban nyílt meg előttünk. No de, ha a vége jó, minden jó .. . Mi is ott voltunk. Sokan ugyan nem, hiszen az egész környéken alig van egy-egy evangélikus gyülekezet, de mégis voltunk néhányan. Nyíregyháza, Békéscsaba, Orosháza, Tótkomlós, Pusztaföldvár, Ózd, Magyarboly, Tengelic, Veszprém, Szombathely, Kőszeg, Vönöck, Kaposvár, Székesfehérvár és még más helyek mind elkiildötték a maguk képviselőjét. Nagyon jól esett az ottlévö kis evangélikus seregnek hallani a tiszai püspök urunk szíves szavait s az egyetemes felügyelő úr áldástkivá- nó üzenetét. Ezek az üzenetek méltóképen csatlakoztak azokhoz, amelyeket Newyorktól-Kasselig és Genüg barátaink, testvérmozgalniaink küldöttek. A társadalom figyelmének felhívása volt az első előadásnak lényege. Elhagyatott a magyar ifjúság, mert száza és ezre nyögi a munkanélküliség borzalmas egész életet megsemmisíteni akaró terhét. Nincs komoly megmozdulás, amely a munkához való juttatás terén valamilyen érdemes eredményt tudna felmutatni. Magára hagyott az ifjúság a betegségében is, a tüdővész és más borzalmas betegség tizedeli sorait és nincs egyetlen tüdőszanatóriuma, amely az ifjúság rendelkezésére állana. A társadalomnak fel kell ismernie végre föladatát, mert pusztul a magyar ifjúság. Akkordmunkás, orvos, földmíves, diák bizonyságtétele. Az előadások után pár perces bizonyságtételek hangzottak el. Pár csokor belőlük. Akkordmunkás. ,,18 éve vagyok akkordmunkás. Tehát elég okom volna arra, hogy zúgolódó munkás legyek. Mégis boldog és megelégedett ember vagyok. Megtanultam az ifjúsági egyesületben, hogy nem jelentéktelen csavar, senki vagyok a nagy gyári üzemben, hanem Isten munkatársa. Ezért öröm a munka. Munkatársaim vissza akartak tartani az ifjúsági egyesülettől, a KIE-töl, amikor megtudták, hogy a bibliát is kezünkbe vesszük. Figyelmeztettek, hogy ott bigottá, szűklátókörűvé leszek. S ehelyett európai horizontra s nagvszerü barátokra tettem szert.“ Orvos. „Sok a tékozló élet az egyetemi ifjúság soraiban, megszaporodott azoknak az intelligens fiatalembereknek a száma, akik „vallásosak“ addig, amíg valamiféle egyházi protekció révén álláshoz nem jutnak. Azután .gzt vallják: „az intelligens embernek nincs szüksége vallásra.“ F ö 1 d m í v e s. „Kevés az útravalója a földmíves ifjúságnak, mert legtöbbször négy elemiből indul az életnek. Keveset kap a családtól, az iskolától. Sajnos sokszor maga sem akar utravalóhoz jutni . Sok helyütt az egyház is mostohán adja az utravalót. Sok száz gyülekezet van még. ahol a lelkész csak a szószék magasságából hajlandó a fiatalsággal szóba állni, de nem hajlandó vele együtt biblia mellé ülni s vele együtt imádkozni.“ A különös sportverseny. Különösnek azért lehet nevezni, mert énekkel és imádsággal kezdődött. Egyedüli az ilyen a maga nemében. Hopv kerül a gerely, meg a súlygolyó a biblia mellé? Egyszerűen úgy, hogy a KIÉ programmjában benne van a testnevelő munka is. Az ország minden részéből körülbelül ISO sportoló állt versenybe. E sportverseny alkalmával kerül először kiírásra a 10X200 m-es egyesületi staféták számára a „Töltéssy vándordíj“. Egy emlék akar ez lenni a korán elköltözött nemzeti titkárunk számára. Tüzek a debreceni főutcán. A konferencia több mint ezer résztvevője fáklyát gyújtott s végig vonult a debreceni főutcán. Ritkaszép látvány volt. Egy kilométer távolságba kígyózott a fáklyásmenet. De nemcsak látvány volt, hanem bizonyságtétel is. Ezer ajkon hangzott a sötét utcán, sok ezer néző jelenlétében a diadalmas „Fel barátim drága Jézus zászlaja alatt“ ének. Uj fény, új hang, nemcsak itt Debrecenben, hanem az egész magyar élet éjszakájában Sokan megdöbbentek, sokan fellelkesedtek, talán nem csalóka fény és nem pusztába kiáltás az, ami ott a debreceni éjszakában hallatszott? Talán nem!! Harc a tiszta életért. Ez volt a népgyűlés témája. „Ma a tömegek nem hisznek abban, hogy a tiszta élet a gyakorlati életben megvalósítható. Nem is lehet ezt a kérdést megoldani addig, míg az az orvosok és szószékek tárgya marad. Ez a kérdés az élet küzdőterén dől el. Egyszer már ezt a kérdést is ki kell vinni az utcára, a piacra, a nagyközönség körébe. Bizonyságot teszek amellett, hogy egy őszinte imádság többet ér, mint a legtökéletesebb gyógyszer. Hatalmasabb erő, mint a sportnak minden edzése. A mi világunk teljesen érzékivé vált. Érzékiek a kirakatok, a plakátok, a mozik, az irodalmunk s úgy látszik, hogy a magyar nép is belesülyed a paráznaság mocsarába. A tiszta élet kérdése lelki síkban dől el, mert ott van a gyökere. Ezért rendkívül fontos, hogy minden ifjúsággal foglalkozó nemes célkitűzésű egyesület, csoportosulás foglalkozzék nemcsak az ifjúság testével, hanem a leikével is. Mi nem ismerünk két erkölcsöt, külön női és férfi morált, külön grófi és napszámos morált, csak az evangélium tiszta erkölcsiségét. S mivel legjobb nevelőeszköz a jó példa, minél magasabban van valaki, annál inkább várjuk tőle a jó példát a tiszta élet terén. A tiszta élet kimondhatatlanul nagy hasznot jelent a nemzetnek és a magyar családoknak egyaránt. Ezek a gondolatok voltak dr. Merétey Sándor kecskeméti főorvos előadó főgondolatai. A szerkesztő cerúzáia, mint kormérték!? • A „Debreceni Ujság“-ba egvik tagunk vezércikket írt. A szerkesztő vette a cerúzáját s a cikk átolvasása után keresztülhúzott egy apró kis mondatot. A mondat így hangzik: „Ez az jfjúság harcolni akar a tiszta egyéni — és közéletért“. Nem kell ehhez semmit sem hozzátenni. Úgy látszik, hogy vannak olyan emberek is. akik az ilyen kijelentést nem merik hangoztatni. Pedig igen is az evangéliumi mozgalmakba tömörült ifjúság ennek a kihúzott mondatnak akar érvényt szerezni s ennek diadalra juttattatására akar összefogni az egész magyar ifjúság. Ezt a programmjából kihúzni már nem lehet és nem is szabad. Fájdalom nélküli deficit. A konferencia véget ért. Ha az anyagi siker szemüvegén keresztül nézzük a konferenciát, azt kell mondanunk, legalább 300 P ráfizetésünk van. Ha az evangélium mérlegére tesszük fel, akkor azt kell mondanunk, áldott magvetés történt. Tudjuk, a Szentlélek ereje sok fiatal szívben kezdte meg a munkáját. Az anyagi ráfizetés nem fáj. bár az ifjúsági munkában minden fillér pengőt ér, de tudjuk, hogy még ez a pár száz pengős adósság is eltűnik, mert lesznek olyanok, kik talán nem tudtak résztven- ni a konferencián, de segítségüket utólag is elküldik hozzánk. Kérjük az aratásnak Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába. Erős Sándor. VASÁRNAP. Vasárnap van. Ünnepnap ez, Örül szívünk és lelkünk, Hogyne, mikor ismét Urunk Lábaihoz ülhetünk. Hallgathatjuk szent igéjét, Dicsérhetjük s áldjuk Öt, Azt, kitől jő minden áldás, Kitől nyerünk uj erőt. Ö tartott,,meg egész héten, Gondot Ö viselt miránk, Vigyázott, hogy baj ne érjen, Ö a mi édes Atyánk. Kérünk Téged, áldj meg minket, Maradj ma is mivelünk, Add Atyám, hogy táborodban Mindig többen lehessünk! Óh, bár olyan tisztának és Késznek látnád lelkünket, Jó Atyánk, hogy szövétnekül Használhatnál bennünket. Erdélyi Ilona.
