Harangszó, 1935
1935-09-08 / 37. szám
300. HARANGSZÓ 1935 szeptember 8. Az örök evangélíom. Valamelyik római császár halomra gyűjtette a keresztyének szentkönyveit, elégettette s a hamuha'Imaz helyére emlékoszlopot emeltetett, amelyre büszke feliratként ezt vésette: ,,A keresztyén név eltöröltetett a föld színéről.“ A gőgös császár régen porrá lett, büszke oszlopából csak egy tördezett csonk maradt, de a keresztyénség ma is él. Él, mert élteti az örök evangéliom. Az evangéliom, amely nemcsak az első századok kezdetleges életű emberei számára volt időszerű, hanem időszerű ma is az autó- és gyáripar világában. Mai képünk egy angol csokoládégyár udvarán autóról tartott istentiszteletet ábrázol. Sokan azt hiszik, hogy az evangéliom csak a templomok belsejének vasárnap- délelőtti világába való. Mai képünk arról beszél, hogy az evangéliom kilép a templomok szűk falai közül, megszólal hétköznap is, felkeresi az embereket munkájuk helyén és ott akar lenni számukra tisztító, megtartó erő. Külföldön százával es ezrével vannak hivő emberek, akik alkalmas és alkalmatlan helyen, időben,gyár*- udvaron, kávé házban, utcán, ligelber hirdetik különféle formában a Krisztus evangéliomát. Az Isten csodálatos útja. Irta : Szende Ernő. 6 — Annyi van. Előbb azonban tessék befáradni az igazgató úrhoz. Az ő jóváhagyása nélkül nem adhatok ki pénzt. Varga kissé meghökkent. Eddig ezt nem csinálták vele. Ha pénzre volt szűk- 1 sége, csak beadta a pénztárnál a váltót és szó nélkül fizettek. Talán meghibbant ez az ember? Vagy nem ismert rá? Bemutatkozott. — Varga Dénes vagyok. Talán, nem ismer az úr? A pénztáros mosolygott. — Jól ismerem Varga urat. De újabb intézkedés az, hogy csak az igazgató úr utalványa alapján adhatok ki kölcsönt. Azért csak tessék bemenni s vele elintézni ezt a kis formaságot. Mit volt mit tenni, Varga belépett az igazgató szobájába és röviden előadta, hogy mi járatban van. Az igazgató már idősebb ember volt. Feltolta a pápaszemét a homlokára s megismételtette Vargával a kérést. Varga boszankodott a furcsa eljáráson. De kénytelen volt megismételni. — Ötezer pengőre lenne szükségem. Az igazgató az orrára csúsztatta a szemüvegét. ,,A vallás, az evangéliom csak a gyerekeknek és az öregeknek való", — hányszor hallunk ilyenféle megjegyzéseket. Milyen sokan hajítják sutba az iskolakönyvekkel együtt a bibliát is azzal a gondolattal, hogy majd ráérnek azt újra kézbevenni akkor, ha reszkető kezű öregek lesznek. Mai képünkön, fiatal munkásleányok hallgatják odaadó figyelemmel az Isten igéjét. Nincs is olyan életkor, amelynek ne lenne szüksége az evangéliom éltető erejére. A gyermek lelkét ez töltheti meg legszebb tartalommal, az ifjúkor kísértéses világában ez tud legbiztosabban eligazítani, a felnőtt-kor súlyos terheit ez segít elhordozni s az öregkor alkonyodó világában ez mutatja biztató — Hm. Ötezer pengőre. No, majd mindjárt meglátjuk. Azzal felkelt s odament a Wertheim szekrényhez. Egy vaskos könyvet vett elő. Odavitte az asztalához s kinyitotta a V betűnél. Egy darabig húzta az ujját lefelé. Aztán megállt egy helyen. S most már balról jobbra utazott az ujja. Valamit olvasott. Aztán megszólalt: — Önnek van egy kétéves váltója nálunk húszezerről. Ebből eddig mitsem törlesztett. Aztán van egy tízezerről. Ezt a napokban vette csak fel. Ez összesen harmincezer. Ezzel szemben van hatvan hold földje s egy fél háza. Más semmi. Mit gondol, a mai viszonyok mellett megér az ön vagyona harminc ezret? Talán igen, talán nem. De a harmincon felül semmi esetre sem. Így tehát sajnálom, de több kölcsönt mi már nem nyújthatunk. Vargával forogni kezdett a szoba. Görcsösen kapaszkodott az íróasztal szélébe. Szólni akart, de az igazgató megelőzte. — Még valami mondani valóm van. Az első váltója, a húszezres elsején esedékes lesz. S miután ebből semmit nem törlesztett két éven át, sőt újabb tízezret is vett fel, a pénzt veszélyeztetve látom. FellMtM^j^űjp^íktóber elsejére. Amikoryrejjtfrc'Kes lesz^é^első váltó, azt tessék /««dezni,pA^egújítés\oz már nem sugárzással az utat — hazafelé. Örök evangéliom! örök, mert tartalma Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad. Hallgasd és hirdesd minden időben! Mikor jő el a világ vége? Korunk sok nyomorúsága sok ember figyelmét fordította oda a világ végének gondolatához. Egyes szekták nyíltan hirdetik a világ közeli végét és iratokkal elárasztják falvainkat és városainkat. Aki csak úgy futólag figyeli az eseményeket, két tévedésbe eshetik; vagy nagyon sötét színben látja a helyzetet és mindent elhisz, vagy egyáltalán oda sem figyel mi történik mostan. Egyik sem helyes. A világ végének hite nem uj. Csak a múlt században 25-ször jósolták meg a világ végét és 517 jövendölést említ a történelem, amely mind a világ végét magyarázta — s mindegyike téves volt. Pál apostol az ö korában várta az Ur másodszori megjelenését és az ős- keresztyének. Maran atha“ köszöntéssel üdvözölték egymást, ami azt jelentette .az Ur el fog jönni“. Jeruzsálem pusztulása elótii idő szintén a világ közeli járulok hozzá. Ha ön elseje déli tizenkét órájáig nem rendezi, megóvatoltatjuk s peresítjük a második tízezerrel együtt. Megértette? Végeztem. Varga azt se tudta, hogy került ki az utcára, hogyan került a kocsijára. Csak azt vette észre, hogy a lovak megálltak. Hazaérkezett. Ment egyenesen az irodába. Tekintete az asztalra esett. Egy távirat feküdt rajta. Gépiesen nyúlt utána. Felbontotta. Egy tekintettel átfutotta. A távirat kiesett a kezéből s meg- semmisülten rogyott a székre. Pár percig ült így, míg magához tért. Felvette a táviratot, hogy újból megnézze. Hátha tévedt? Nem. Nem tévedett. Olvashatóan ez állt benne, hogy a Svájcba indított három vágón küldeményt a határon zár alá vették. Öt állat lépfenében elpusztult s valószínű, hogy fertőzött az egész. Összegyűrte a papírost s a sarokba vágta. Aztán felállt s fel s alá kezdett járkálni. Gondolkodott. Mi tevő legyen? Mit lehet itt tenni? Hányadika is van ma? A naptárra nézett. Huszonharmadika. S ráadásul péntek! Tehát még hét nap a világ! Illetve hét és fél. Elseje deléig. Ha addig nem tluuráai Prédikáció egy angol csokoládégyár udvarán.
