Harangszó, 1935
1935-08-18 / 34. szám
1335 augusztus 18. HARANGSZÓ 277. tottak e gyülekezetben, az 1669 évi gyűlésen itt avatják püspökké Szenczi Fekete Istvánt. Az 1687. évi országgyűlésen felsorolják az elfoglalt templomokat. Ezek között van a büki és lócsi templom is. Az elnyomatás nyomorúságos éveiben sok más gyülekezettel együtt a büki gyülekezet is a nemeskéri artikuláris templomhoz tartozott. Nemeskérre jártak a hívek templomba, idevitték a gyermekeket keresztelni. 1784-ben a büki hivek a lócsiakkal egyesülve elhatározták a templom építését. Az akkori törvények szerint bizottságot kértek a vármegyétől annak kivizsgálására, hogy elég erősek a templom felépítéséhez szükséges anyagi fedezet előteremtésére. A bizottság helyszíni szemlét és vizsgálatot tartva az engedélyt megadja. 1784. ápr. 27.-én tartott gyűlés Pertaky Dániel püspöktől lelkészt kér, aki Kiss Dánielt ajánlja. Ő elfoglalja helyét még ebben az évben és a templom felépítéséig Fodor Ferenc pajtájában tart istentiszteleteket. (F. pajta még mindig áll, Hetyésy Lajos tulajdona.) A templom 1785-ben épül fel cs advent első vasárnapján avatják. 1826-ban a gyülekezet tornyot épít a meglévő templomhoz. 1885-ben nagy ünnepségek keretében ünnepli a 100 éves évfordulót. — Rendben van. De azért a vásárt most is körülnézzük? Nagy Gábor elégülten suhogtatta meg a botját. — Természetes, hogy megnézzük. Most egyenest oda megyünk. A várostól balra van a vásártér. Forduljunk le erről az útról. Tudok egy rövidebb utat is oda. Rövid fél óra múlva ott voltak. Hát bizony jó rakás állat volt már a korlátok között s a bejáraton át szakadatlanul özönlöttek be az emberek az állatokkal. Egyes hajcsárok tízesével, húszasával terelték be a jószágot. Ezek bizonyosan uradalmiak voltak. Vagy egyes kereskedőké, akik vásárról-vásár- ra hajtják az állatokat. Eladnak belőlük. Vesznek hozzájuk s a csapat talán sohse fogy el. Szép, napsütéses idő volt. Szellő se rebbent s az állatok gőzölgése csak növelte a hőséget. Szinte megrekedt a levegő s Varga is nem egyszer vette elő a zsebkendőjét, hogy megtörölje az arcát, Nagy Gábor meg szinte szünet nélkül törülközött. Vagy két óra hosszat jártak már az állatok között, amikor Nagy megelégelte a dolgot. — Cudar meleg van itt. Iszom egy pohár fröccsöt. No, meg éhes is vagyok. Ma még nem ettem. Velem tart Varga úr, vagy itt marad? Varga is érezte, hogy üres a gyomra. Hiszen ő sem reggelizett. Ebben az évben 150 éve lesz, hogy templomunk szolgálja Isten országa ügyét. A gyülekezet minden tagja alázattal borul le Isten előtt és ad hálát, hogy mindezideig áldta, védte e templomot és könyörög Istenhez, hogy áldja és védje továbbra is. A gyülekezet nőegyletünkkel karöltve nagy anyagi áldozatok árán renováltatja azt a templomot, melyben Gyurátz Ferenc, néhai nagy püspökünket keresztelték. Fillöp Dezső. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! — Dehogy maradok. Én is éhes, meg szomjas is vagyok. Gyerünk egy sátor alá. Nagy sértődötten nézett fel. — Sátorba nem megyek. Oda csak a szedett-vedett népség jár. Meg helyet se kapnánk. De tudok itt a közelben egv ió kis kocsmát. Ott még külön szobát is kapunk. Gyerünk oda. Varga beleegyezett. — Hát menjünk. Nagy ment elől, Varga követte. Egy helyen vagy nyolc-tíz emberből álló csoport állta körül az egvik siemen- tháli bikát. Kerülni kellett. Varga eov pillanatra megállt, hogy megnézze az állatot s így nem vette észre, hogy Nagy pár szót váltott egv emberrel. Mikor Varga körül nézett, Nagy már a csoport túlsó oldaláról integetett. Odament hozzá s aztán neki gyürköz- fek. Hol erre, hol arra kellett kerülgetni, míg végre is kiértek a vásárosok tömegéből. ló darabig mentek, míg a vendéglőhöz értek. Nagy odament a vendéglőshöz, beszélt vele, mire a vendéglős maga vezette be őket egy külön kis szobába. — Tessenek helyet foglalni. Ha valamire szükségük lesz, tessék a falon lévő gombot kétszer egymásután megnyomni s a pincér azonnal a rendelkezésükre áll. Egyébként mit parancsolnak most az urak? Nagy rendelt először. A lengyel cserkész-táborról. Spala. így hívják azt a gyönyörű, hatalmas fenyvest Pilica folyó mellett, ahol a lengyel jamboree volt. Régi lengyel királyok, majd orosz cárok s a jelenlegi lengyel államfő kedvenc vadászterülete. Egy hátránya volt csupán a táborozás előtt: mérges kígyók, viperák tanyáztak e gyönyörű, hatalmas fenyvesben. A lengyel cserkészet irtó harcot kezdett a mérges viperák ellen: utolsó szálig kiirtotta őket. A kéthetes táborozás alatt még véletlenül sem akadtunk egyetlen kígyóra sem. Ez egyébként a lengyel cserkészet hivatása is: harc a viperák ellen. A lengyel nép és a lengyel cserkészet tisztában van azzal, hogy a szabaddá, önállóvá lett gyönyörű Lengyelországra a viperák ezrei lesnek, hogy megmérgezzék, tönkre tegyék belső életét s esetleg újból feldarabolják. A nemzetietlen viperák ellen állandóan küzd a legkisebb cserkész is, sőt a cserkészlány is. Nem frázis ez: Lembergben láttunk ti- zenkétéves hősihalottak sírjait, akik oldalukon fegyverrel Pilsudski vezetése mellett harcoltak 1919-ben az oroszok ellen a lengyel önállóságért. A bölény. Ez volt a jelképe a lengyel jamboreenak, — Cigánypecsenyét kérek s hozzá fél liter badacsonyit. És Varga úr? — Én is pecsenyét kérek. És egy liter bort. Ezt közösen isszuk meg. Nagy úr most az én vendégem, megengedi hát, ha én rendelek? Nagy meghajolt. — Kérem. Köszönettel veszem. A vendéglős elment. Pár perc múlva hozta a pincér a rendelteket. Jóízűen kezdtek a falatozáshoz. ízlett nagyon. Közben az édes badacsonyi is vígan csuszkáit le. — Nos, Varga uram, mit szól a borhoz? Ez csak valami mi? — Hát csakugyan olyan alávaló. Remek bor. Újra töltött. Kocintottak s ittak. — Hja, a tavalyi termés kiváló volt. Azonban a pecsenye mintha kicsi lett volna. — De egy gondolaton vagyunk. Én is éppen ezt akartam mondani. Megnyomta Varga a gombot kétszer. A pincér bejött. Varga rámutatott az üres tányérokra. — Repeta! Lehet kiadósabb adag is. No meg ebből a jó fajtából is hozhat egy lityit. A pincér távozott. Nagy az öklével az asztalra csapott. — Ezt már szeretem! Az olyan úrral szeretek dolgozni, aki nem smucig! Éljenek a gavallér urak! Kocintottak. Ittak. (Folytatjuk.) A bllkl templom.
