Harangszó, 1935
1935-08-18 / 34. szám
276. HARANG SZÓ 1935 augusztus 18. fákat egyaránt, — úgy át kell hatnia Isten szentségének a mi egész életünket, egész lényünket, minden percünket. A megszentelődés részletekből tevődik össze. Amikor egy diakonissza odaszenteli életét az Úr szolgálatának, teljes egészében teszi azt, de ezután következnek a részletodaszentelések: korán kelni, nehéz embereket elhordozni, sokszor undorító munkákat elvégezni s mindezt tenni jan. 1.-től dec. 31.-ig. Ez az oda- szentelés gyakorlati formája, amit sokszor elmulasztanak azok is, akik életüket a maga egészében átadták Istennek. S mindennek szeretetböl kell megszületni, hálából a Krisztus áldozatáért. Egy szerzetes zárkája ablakrácsát keresztalakban csináltatta, hogy a kereszten keresztül tekinthessen a világba. Ez kell nekünk is. Mindent a Krisztus keresztjén keresztül kell néznünk ... (Prof. Sauvin, Genf.) ... Ha az apa és az anya gyermekeiket Isten országának részeseivé akarják tenni, annak legelső követelménye, hogy tartsanak bűnbánatot és szakadjanak el bűneiktől. Keletnémetországban történt, egy hideg téli este. Az apa elmegy ha- zuíról, hogy hová, azt nem akarom említeni. Mikor pár száz lépésnyire volt, mo- toszkálást hall maga mögött s ott látja négy éves kisfiát. „Mit csinálsz itt, hova akarsz menni?“ — „Hadd menjek veled, apám!“ — „Nem jöhetsz, hideg van, menj haza anyádhoz a meleg szobába!“ — „Hadd menjek veled, apám, nem fázom!“ — „Eredj csak, nagy a hó, bele- sülyedsz!“ — „Nem fogok belesülyedni, mert mindig a te lábadnyomába fogok lépni!“ Erre megrendült az apa: ha igy van, akkor a fiam a romlásba, a pokolba fog kerülni! Kezén fogta a gyereket és hazavezette. Otthon azt mondta a feleségének: „Asszony, a mi gyermekeink a mi nyomunkba lépnek és ezért a pokolba jutnak. Bűnbánatot kell tartanunk és Istenhez kell térnünk“. És meg is tették. Cselekedjetek ti is igy! A gyermek látni akarja Isten országát szülői életében. Az én édesanyám' keveset beszélt Krisztusról, de élte a keresztyénséget. Egy járkáló biblia volt a házunkban. Mint kisfiúban ébredt fel bennem a vágy, hogy olyan legyek, mint az édesanyám. — De a keresztyén példa, a keresztyén nevelés sem elég önmagában. A földi megszen- telődéshez mennyei megszentelődésre van szükség. Ezért kell imádkoznunk, hogy gyermekeinknek legyen személyes találkozása Krisztussal. Mert rettenetes Isten szentélyében élni és nem ismerni az élő Istent... (Neumann Frigyes.) ... Hogyan lehetek Isten országának tagja? Van, aki talán így gondolkodik: „Jézus azt mondja, aki hiszen ő benne, annak örökélete van. Hát akkor nincs baj, — én hiszek benne“. Erre Isten igéje azt mondja: „Hiszed? Jól teszed. Az ördögök is hiszik“. Ne felejtsük el, hogy van olyan hit is, amelyik csak arra elég, hogy a pokolba jussunk. Mert hinni elsősorban azt jelenti, hogy engedelmeskedni. Egyszer egy keskeny hegyi úton szembetalálkoztam egy hegymászóval, ki elém állt: „egy lépést se tegyen tovább, mert lezuhan!“ Ha én erre azt mondom: „Köszönöm, én hiszem, hogy ott szakadék van, én hiszem, hogy ha tovább megyek, lezuhanok, de — tovább megyek!“ — mit használt akkor az én hitem? Semmit. így vannak sokan, akik mindent hisznek, ami a bibliában van, de nem változtatják meg útjukat. Nem térnek meg, elkárhoznak. Ezért cselek vői legyetek az igének, ne csak hallgatói. (Reinhold.) ... A kereszt a szenvedés és szégyen — Hát hoztam valamit. Egy kis tökmagot. Nagy Gábor sunyin nézett rá. — Ej, de vicces hangulatban van. No, de beszéljünk komolyan. A vagonokat meg kell rendelni. Illetve le kell foglalni már most. Most még van elég. Mert a vasút előre gondoskodik itt, hogy ilyenkor legyen. De később esetleg már nem kapunk. Ép azért is kérdeztem az előbb, van-e guba és mennyi? Ezt csak azért kérdem, hogy hány vagont foglaljak le Varga úr részére. Nos, hány legyen? — Lehet vagy harom-negy. Nagy Gábor arcán jóleső mosoly suhant át. — Tehát három, vagy négy. Ennyire van pénze. Rendben van. Hát akkor sietek és lefoglalom a kocsikat. Mennyi is legyen? Három? Négy? Varga kissé büszkén vágta oda: — Lehet öt is. Legfeljebb megfizetem, ha üresen marad. Nagy Gábor pödörintett egyet a bajszán. — Bravo! Ezt már szeretem! Hát akkor futok. Rögtön itt leszek. Gyors léptekkel sietett vissza az állomásra. Ott bizony nem ment be az irodába. Hanem odament két emberhez, akik úgylátszik, rá vártak. Pár szót váltott velük s aztán sietett vissza Vargához. — A kocsikat megrendeltem. jelképe, de az én reménységem is, mert ez a kereszt átváltoztatja azt a keresztet, amit hordozunk. Tudom, hogy ke- reszhordozás az élet, de ez a kereszt könnyűvé válik, ha a megfeszített Krisztus függ rajta ... Én tudom, hogy India reménysége Krisztus. Gandhi pár évvel ezelőtt gyújtó beszédeket tartott arról, hogy a szövőszéknek ott kell lenni minden hajlékban. Ez a szerszám fogja meghozni India felszabadulását. De Indiát nem a szövőszék menti meg, hanem a kereszt. Láttam sok indiait, ki egész nap keményen dolgozott szövőszékén, de az élet nem változott meg körülötte, csak ha az ö élete is megváltozott. Egy új India sóvárog Krisztus után. India olyan embereket vár, kik életükkel tesznek bizonyságot arról, hogy Krisztusnak micsoda hatalma van. (Jacob A. János, India.) Jegyezte: Farkass Béláné. A büki templom 150 éves. A büki gyülekezet nagy ünnepre készülődik. Ünnepli temploma fennállásának 150-ik évfordulóját. A gyülekezet története visszanyulik a reformáció korába. Egy régi adójegyzék arról tanúskodik, hogy Bükön már 1595-ben volt lelkész. Különben a mostani három filia: Alsószeleste, Gór és Lócs is voltak anyagyülekezetek, e filiák- nak tehát volt templomuk és lelkészük. A megpróbáltatás és küzdelem éveiben szoros kapcsolat van a büki és a csepregi gyülekezet között. Ez utóbbi pusztításáról több egyháztörténetíró emlékezik, de róla különálló munka is jelent meg. 1645 óta több kerületi gyűlést tar— Hát akkor gyerünk a vásárra. — Mehetünk. Ugyan még korán van. Csak nyolc óra. Az igazi vásár délre fejlődik ki. De adok egy jó tanácsot Varga úrnak. Délig ne vegyen semmit. Sőt még ebéd után se. Hanem majd csak úgy három óra táján. Amikor már oszladozni kezdenek az eladók. Varga csodálkozva nézett rá. — Három, négy óra tájban? Hiszen akkorra már csak a selejtes áru marad! Prímát csak délelőtt tízig lehet venni! — No persze, máshol. Kis vásáron. De nem itt, ahol jó pár ezer darab a felhajtás. Délelőtt méregdrága. Mert vevő van elég. De a tapasztalt vevő egy se vesz, csak nézelődik. Hanem aztán úgy három óra felé rávetik magukat az eladókra s sokszor potom áron, a délelőtti ár feléért veszik össze. Utóvégre senki sem viszi szívesen haza a jószágot. Nem azért hajtotta fel, hogy újból haza hajtsa. S a legtöbbje bizony eladja. Varga félig ráhagyta. — Van benne valami igazság. Nagy hadarva folytatta. — Van bizony, van. Higyjen nekem. Én a maga hasznát akarom, hogy a jövőben is találkozzunk. S hogy mennyire bízom ajánlatomban, ezennel felajánlom, ha nem sikerül az én tervem, nem kell egy vas cenzár pénz sem. Úgy hiszem, önzetlenségem elég garancia? Varga megadta magát. Aas Isién csodálatos ólja. Irta : Szende Ernő. 3 — Csakhogy eljött, Varga uram. Ezt okosan tette. Ügy-e, megkapta az olasz cég szerződési ajánlatát? Igen? Rendben van. Csak alá kell írni s a szerződés érvényes s mehet az áru. Hej, micsoda összeg üti majd a markát! Szinte irigylem már előre! Hopp! Megálljunk! Vagonokról kell gondoskodni. Még pedig most mindjárt. Hogy az áru este útnak indúljon. Estefelé bevagónirozzuk. Be is kell, hiszen hova is kötnénk be az állatokat? Annyi állatnak helyet szerezni nem lehet. Mert ami volt, azt mások már papokkal előbb lestoppolták. Különben is az lesz a legjobb megoldás, ha az állatok még ma útnak indulnak. Hiszen a szerződés kész. Csak alá kell Írni. S csak állat kell. No, meg guba. Van-e elég guba magánál, Varga uram? Varga szinte szédült a szapora beszédtől. Jóformán nem is igen értette, miről van szó. Csak az utolsó mondatra lett figyelmes. — Miféle gubáról beszél? — No, hát pénzről. Csak nem jött pénz nélkül? — Nem. — Hát ez természetes is. Pénz nélkül ne jöjjön az ember a vásárra. Csak az a kérdés, mennyit hozott?
