Harangszó, 1935
1935-08-11 / 33. szám
1935 augusztus 11. HARANGSZÓ 269 Jacob A. János hindu lelkész tartott lelkes beszédet a pogánymisszió parancsáról. Majd a ref. és evang. külmissziói szövetségek számoltak be a magyar kiil- missziói munkásság eddigi eredményeiről. úrvacsoraosztás. Hétfőn délután a Kálvin-téri templomban közös úrvacsorán vettek részt a konferencia tagjai. A templom zsúfolásig megtelt. Krisztus királysága. Hétfőn este a városi színházban dr. Victor János magyarnyelvű, dr. Kyles néger püspök angolnyelvű előadást tartottak Krisztus királyságáról. Az Evang. Énekkar énekelt. E sorok írásakor a konferencia még folyik. Kedden Szabó Béla huszti (cseh megszólott területi) lelkész beszél: Hogyan lehetek Isten országának részese? címen, Gáncs Aladár pedig e tárgyról: Isten gyermekeinek ismertető jelei. Este a konferencia záró ülése következik. A szerdai napon a magyar és külföldi résztvevők V-isegrádra hajókirándulásra mennek. Csütörtökön, szeretnék hinni, — felejthetetlen lelki benyomások után hazautaznak a világ minden tája felé. Jöjjön el a Te országod! Ezzel a tárggyal foglalkozott a konferencia, örömmel állapíthatjuk meg, hogy e megmozdulásra az egész magyar társadalom felfigyelt. Hisszük és reméljük, A Keresztyén Szövetség 9. vllágkonferenclálának megnyitása Budapesten. Az elnöki emelvény. — Pedig nálam is van valami. Ami talán jobb vigasz volna. — Ugyan mit visz magával? — Tízezer pengőt. — Úgy? Tehát pénzt. S hová viszi? — Tamásiba, a vásárra. Marhákat veszek rajta. — Hm. Marhákat, mint mondja. Vagyis állatokat. Hát hiszen azok is isten teremtményei. Látja, Varga úr, a maga hivatása az, hogy anyagi dolgokon anyagiakat vegyen. S hogy nyerészkedjen. Már, hogy hogyan, az más kérdés. Az én hivatásom az, hogy lelki kincseken lelki kincseket nyújtsak. Nem veszek, de nyújtok és adok. Mit gondol, melyik a maradandó, az örökéletű? Varga felfortyant. — Ej, mit, hagyjuk ezt, tisztelendő uram. Úgy sem értjük meg egymást. Mindegyikünk más malomban őröl. Én a vásárokon kupeckedem. Veszek, eladok, nyerek, néha egy keveset vesztek is. Maga meg a templomban ... A lelkész megállt. — Ne folytassa, Varga uram. Kár a szóért. Különben is utunk itt elválik. Maga balra megy. Én meg jobbra térek. De útravalóul annyit még mondok: ne bántsa maga az’ Isten házát. Bekerül még abba maga! S jó lesz akkor ott megpihenni. Varga a fejebúbjára taszította a kalapját. — A4it? A templomba? Én? — Igen. Maga. Az Isten útja csodálatos. Rákerül még arra az útra, amely oda vezet. Varga hetykén vágta ki a szót: — Nyolc éve csak kívülről kerülgetem. S ha száz évig élek, akkor se fordulok be! — Pedig befordul. S talán nem is hosszú idő múlva. Varga nagyot suhintott a botjával. És szinte ordította. — Soha! Soha! A lelkész szánakozva nézett végig az emberen. — Majd meglátjuk! S ezzel jobbra fordult s elindult a dü- löúton. Varga magára maradt az országúton. Dúlt, fűlt mérgében. Hirtelen azt se tudta, mit mondjon. Végül is vállat vont s úgy sziszegte a fogai között. — Hát majd meglátjuk! S azzal útnak indult az országúton, amely balra kanyarodva vezetett az állomás felé . .. * A tamási vásár híres volt nagy felhajtásáról. Sok külföldi kereskedő megfordult azon, akik az itt vett állatokat aztán külföldre szállították. De hazai megbízottak is vásároltak a külföld részére. Varga eddig nem volt még a tamási vásáron. A múltkor az egyik vásáron valami Nagy Gábor nevű marhacenzárral ismerkedett meg s ez hívta fel figyelmét a tamási vásárra s mindjárt felajánlotta a közreműködését, hogy kapcsolatba hozza valamelyik külföldi céggel. S csakugyan, pár nap múlva Varga kapott tőle egy nyomtatott cégjelzésű, olasz nagykereskedőtől származó harminc-negyven marha szállítására felhívást, igen kedvező feltételek mellett. Nagy Gábor azt is írta, hogy a tamási vásáron várni fogja. Ezért indult Varga pénzzel jól megrakodva a vásárra. Az állomáson az első ismerős, akibe ütközött, Nagy Gábor volt. Mindketten örültek a viszontlátásnak. Kezet fogtak s a vásár felé tartottak. Nagy Gábor az egyik szemére sanda volt. Apró szemeivel folyton pislogott. Az ember sohse tudta, hogy hova néz. Egy gyors pillantással végig suhant Varga begombolt kabátján, aztán mozgásba lendült a nyelve. (Folytatjuk.)
