Harangszó, 1935
1935-01-20 / 4. szám
28 HARANGSZÓ 1935 január 20. nüknek tekintik a szentirások szerint. Az ö tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben és együttesen akarnak munkálkodni Mesterük országának az ifjúság között való terjesztésén, hogy mindnyájan egyek legyenek“. Erős hitre van szüksége minden ifjúsági vezetőnek. „Úgy sem fog sikerülni“ és hasonló jelszavak méltatlanok az ifjúsági vezetőhöz. Nem helyesen cselekszik az a vezető, aki a fiúk lelkes terveit mindjárt keresztül húzza azzal, hogy „ezt úgy sem lehet megvalósítani“. Inkább örüljön annak, ha a fiúkban van vállalkozási kedv. Jézus azt mondja: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok“. Az igazi KIÉ ■ vezetőnek mind a kettőre szüksége van. Ne szégyelje elismerni magában azt, hogy a vezetésére bízott fiúk között lehetnek olyanok, akiktől ő is tanulhat; akik már évek óta benne vannak a KIÉ szellemében s talán jobban értik annak módszerét is, mint ő. A vezető legyen mindig elég alázatos ahoz, hogy kész legyen meghallgatni másokát, elfogadni tanácsokat és útbaigazításokat. Ne gondolja, hogy mindent ő tud legjobban. Merem állítani, hogy nem egy ifjúsági egyesület bukott már meg a vezető modora, jobban mondva a vezető mo- dortalansága miatt. Hogyan járjanak az ifjak szívesen abba az egyesületbe, amelyikben a vezető morc, zordon arckifejezésekkel fogadja a fiúkat, ahol a vezető csak leadja a maga bibliamagyarázatát, vagy előadását „hivatalosan“, de arra már nem gondol, hogy megkérdezze igaz szívből Nagy Jánostól, meg Kis Miskától: hogy van, mit dolgozik stb. És hogyan kívánja meg az az ifjú a keresztyénséget, aki csak mindig bús- képti vezetőt lát. Nem ütközik-e meg rajta s nem gondolja-e azt, hogy mégsem lehet igazán „örvendetes üzenet“ az evangéliom, ha annak hirdetőjéről az ö vezetőjéről egy cseppet sem sugárzik ez a belső öröm. Nekünk vezetőknek nagyon komolyan kell venni ezt a modor-kérdést. (Folytatjuk). Pesonen Mátyás. Ha csak a képet nézed, akkor is azonnal észre kell venned, hogy Pesonen Mátyás nagy ember. Ott ringott a bölcsője, ahol hatalmas szálfenyők nézegetik magukat kék tavak tükrében. Észak fia. A testvér finn nép gyermeke. Pesonen Mátyásnak azonban nemcsak a termete nagy, hanem a tekintélye is. A finn fővárosnak, Helsinkinek, tanügyi tanácsosa, munkája azonban nem csupán a szakmájára szorítkozik. Élénk részt vesz a politikai élétben is s a finn nemzeti politikának egyik vezérfér- fia. Mikor a Finnország függetlenségét kimondó ünnepi diszülése volt a finn képviselőháznak, akkor is őt kérték fel az elnöki tisztségre. Az orosz bilincseket lerázó nép az ö ihletett ajkán remélte legigazabban felcsendülőnek a szabadság hallelujáját. Pesonen Mátyásnak azonban a hite is nagy. Azért nagy a tekintélye, mert nagy a hite. A finn felébredteknek ő a világi vezére. Felesége a nagy Malmi- vaara lelkésznek a leánya. Egyik fia a felébredtek egyik népfőiskolájának az igazgatója, ő szerkeszti a felébredtek folyóiratát is. Előttünk magyarok előtt azonban talán azért oly nagy, mert nagy a szíve. A finn-magyar lelki barátságnak ő az úttörője. Már régebben megtanult magyarul. Csak úgy könyvből, de a magyar nyelvtant úgy ismeri, hogy könnyen tudna született magyart is zavarba hozni. Az asztalán ott van a magyar ev. énekeskönyv. A finn-ugor kulturkongresz- szusoknak is ő a megindítója. Minden Finnországot járó magyarnak ő a „Matti bácsi“-ja. Sokat ford'ít is magyarból finnre, különösen az egyházi irodalomból. Most ő a leglelkesebb mozgatója annak, hogy a finnek is gyűjtsenek a hatvani templom építésére. Pesonen Mátyás. Megérdemli, hogy egyszer olvasóink is lássák. Megérdemli, hogy szívükbe zárják. Hazakívánkozík a Saar-vidék népe. 1935. január 15.-e felejthetetlen nap marad a német nép történetében. Győzelmet ünnepeltek ezen a napon. Déli 12 órakor megszólalt az egész birodalom összes templomainak harangja, zászlódíszbe öltözött falu és város, mert minden várakozást felülmúló diadalt arattak. A Saar-vidék lakosságának 90%-a igy szavazott: Hazakivánkozunk. A győzelmet mindenki biztosra vette, de ilyen arányú diadalra még a legmerészebbek sem mertek számítani. Aggódó arcok örömtől sugárzó arcokká változtak annak a felejthetetlen január 15.- nek reggelén, mikor megszólalt a német rádió bemondója: A Saar-vidék népe megsemmisítő fölényben igy vallott hitet: Hazakivánkozunk. Ismeretlen emberek borultak a Saar-vidéken egymás nyakába, leányok és asszonyok letérdeltek a fehér hóba és az utcán mondtak hálaismádságot Istennek, mivel meghallgatta 15 éves imádságukat: Hazavágyódunk. Pedig milyen nehezen ment! Először megpróbálták pénzzel megvenni a honvágyukat. De a házába huzó vágy erősebb volt a pénznél. És amikor már semmi sem használt, akkor utolsó ütőkártyának kitették az ígérgetések hazug asztalára Krisztus urunknak szent nevét. Azt mondották: Hazavágyódni a „pogány“ hitleri birodalomba annyit jelent, mint elvágyódni és örökre elbúcsúzni az Úr Jézus Krisztustól. A Saar-vidék népe mégis hazaszavazott. Hazamentek és Krisztust is magukkal vitték. Egy akarattal vallottak szint. Az egyik kis falunak nyugalomban élő 92 éves evangélikus lelkipásztora szintén elutazott régi kis falujába, hogy beletegye ö is szavazatát az urnába. Ünnepi díszben várta egykori kis nyája. Kiálltak a kapuba mind, kiket ö keresztelt, ö konfirmált és esketett. Ha a Saar-szavazásra nem kerül sor, soha többet nem látták volna már ősz papjukat. De a 92 éves öreg ember nem tudott otthon maradni. Végigment a falun és kezet szorított a várakozó emberekkel. Régi nyája már leszavazott. Senki sem mondta hová szavazott. de az öreg pap kiolvasta szemükből. Belenézett csillogó szemükbe és utána betipegett a szavazóhelyiségbe, hogy ö is beledobja vágyát az urnába: Hazavágyódunk! Weltler Rezső HULLÓ PEL YHEK KÖZÖTT. A hópelyhek hulldogálnak, Az égről a földre szállnak, Minden fehér idelenn, Akárcsak a mennyben Jenn. Ám a földi fehérségbe’ Nincsen meg az igaz béke, Zavarja azt valami, Meg kell nyíltan mondani. A vastag hólepel fölött, A hulló kis pelyhek között, Van valami fekete: Mi? — Az emberek lelke. Szirti János. Terjesszük a Harangszót! Egyre növekedik a Harangszó önkéntes terjesztőinek száma is. Régebben adtunk hirt arról, hogy Jakus Imre barla- hidai missziói lelkész 25 új előfizetőt gyűjtött a 25 éves Harangszónak, a műit számunkban közöltük, hogy Szlancsik Pál dunaföldvári lelkész 15 uj előfizetőt gyűjtött a 25 éves Harangszónak. Legutóbb Zászkaliczky Pál fóti lelkész gyűjtött 15 uj előfizetőt a Harangszónak Ki követi őket ? — A budapesti első vegyesdandár protestáns tábori lelkészete 50 pengőt adományozott a 25 éves Harangszó terjesztésére. Terjesztőink legújabb jelentéséből: „Legszebb úti tapasztalatunk, hogy a csendőrök milyen kedvesen támogatják
