Harangszó, 1935

1935-08-04 / 32. szám

260.

HARANG SZÓ

1935 augusztus 4.

Az Istennel való találkozás, a bűnbánat és tisztulás mélységeire, ahogy Urad parancsolja, vesd le a hálót. Meglátod, ö belehelyezi kegyelemből ajándékul szebb jövendődet. Sz. J.

Dr. Schweitzer Albert.

Irta: Huber Etel.

Csak azok az emberek jelenthetnek nagyot Isten országa számára és a viiág számára, akikben felébredt a lelkiismeret és a felelősségérzet, akik megérzik, hogy Isten azért állította őket ebbe a világba, hogy az ő ügyét és az emberek boldogulásának ügyét előbbre vigyék. Nagyjaink közül egyike a legkiválóbbaknak dr. Schweitzer Albert.

Schweitzert nem azért számítjuk nagyjaink közé, mert irodalmi munkásságával kivívta magának az őt megillető helyet, nem azért, mert nagy zenész, kiváló orgonista, nem azért, mert tudományos kutatásaival és kísérletezéseivel nagy^szolgálatoí tett az orvosi tudománynak, hanem azért, mert felébredt benne az embertársaiért való felelősség- érzet és ez űzte, hajtotta öt, míg teológiai tanár létére 34 éves korában ismét beiratkozott az egyetemre, hogy azután mint misszió-orvos szegény néger testvérein segítsen. Mióta azok nyomorúságáról hallott, lelkiismerete nem hagyta nyugton, állandóan szemei előtt látta Üdvözítőnk példázatát a gazdagról és Lázárról. Érezte, hogy mi európaiak vagyunk a gazdag ember, kinek ezerféle szer és eszköz van birtokában, hogy védekezzen a testi betegségek és fájdalom

Az Isten csodálatos útja.

Irta : Szende Ernő. 1

Az óra hármat ütött.

Varga Dénes felriadt az álmából. Hirtelen kiugrott az ágyból, lámpát gyújtott s nagy gyorsasággal öltözködni kezdett.

A lámpa fénye a kislány arcára esett s felébredt. Megszólalt:

—- Hova megy, apuka?

Varga egy mogorva pillantást vetett a gyermek felé.

— Vásárra megyek.

A beszédre felriadt az asszony is.

— Miért kelsz ily korán, Dénes? Hova készülsz?

Az ember ép a másik csizmát ránci- gálta a lábára. Sehogy se akart a lába belecsúszni. Ide-oda lépkedett, topogott. Majd egy nagyot rántott, mire a csizma füle leszakadt. Dühösen vágta a földhöz. Aztán nagy mérgesen rugdalta a padlót, járta körbe a szobát, ráncigálta a csizmát, míg végre is a csizma meg a láb megegyeztek egymással. A láb a csizmában, a csizma a lábon volt. Megbékítek egymással.

Varga nagyokat fújt. Egészen kifulladt az erőlködésben. Dühösen nyúlt a mellénye és a kabátja után.

Az asszony újból megkérdezte.

ellen. Ennek a gazdagságnak felbecsülhetetlen előnyét mi egész t ermészetes- nek vesszük. És kint a gyarmatokban ül a szegény Lázár, a színes nép, mely épen úgy, sőt érzékenységénél fogva még inkább alá van vetve a betegségnek és fájdalomnak, mint mi és neki nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel védekezni tudna ellene. Nekünk is az a bűnünk, mint ami annak a gazdagnak a bűne volt; a szegény Lázár iránti részvétlenség. „Te vagy az az ember!“ hallotta Schweitzer a vádoló szót.

1913-ban elnyerte az orvosi diplomát és még abban az évben útra kelt feleségével, — aki aközben kitanulta a betegápolást — Afrikába, az egyenlítő vidékére, hogy ott terveit valóra váitsa. Azért választotta ezt a vidéket, mert misszionárius barátaitól hallotta, hogy ez a vidék szorul különösen orvosra, a mindinkább terjedő álomkórság miatt. Előzőleg orgonahangversenyekkel és Bach J. S. életrajzának német és francia nyelven való megírásával szerzett magának annyi pénzt, hogy nemcsak ellátása volt 3 évre biztosítva, de nagyon sok orvosságot és kötszert vihetett ki magával.

Lainbarénében az Ogove folyó (Kongó egyik párhuzamos folyója) partján telepedett meg. Afrikának ez a része különösen gazdag értékes faanyagban, de a nép éhezik. Burgonyát, gabonát nem lehet termelni, mivel az ottani meleg, nedves éghajiat alatt nagyon hirtelen nő minden. A burgonya csak nagy zöldet hajt, de gumója nincs, úgyszintén a gabona sem hajt kalászt. A legtöbb élelmiszert Európából kell hozatni s ez az életet- nagyon megdrágítja. Lambaréne az egyenlítőtől kissé délre fekszik. Ott akkor van tél, mikor nálunk nyár van és megfordítva. A tél abból áll, hogy szárazság van, a nyár pedig az esős évszak. Karácsony táján 3—4 hétig állandó szá— Hová készülsz Dénes?

Az ember ingerülten nézett rá.

— Mit kérdezed annyit? Már mondtam, hogy a vásárra. Különben is inkább adnál reggelit, minthogy annyit jár a szád! De persze, jobb az ágyban heve- részni, mint reggelit készíteni!

Az asszony felült az ágyban.

— Csak most mondtad, hogy másodszor kérdeztem. S igaztalan vagy, ha szemrehányást teszel. Ha az este mondod, hogy hajnalban útnak indulsz, készítettem volna utravalót is. Reggelit meg most is készítek.

Az ember hangja éles lett.

— Edd meg a reggelidet magad! Nincs rá szükségem! Megleszek nélküle. De meg rövid már az időm is. A vonat negyed ötkor indul. Sietnem kell. Nem is fogatok be, hanem gyalog megyek. Míg befognának, a fele utat megteszem. Sietnem kell.

— De hiszen nincs pénzed.

— Van. Tegnap vettem fel a takarékból tízezret. Ebből kikerül 25—30 darab marha. Megindult a külföldi kereslet, szépen kereshetek.

Az asszony keblét valami szorongó érzés fogta el.-— Dénes, Dénes, mire vezet ez a sok adósság? Maholnap semmink se marad. Koldusbotra jut egyetlen gyermeked! Nem gondolsz erre?

Varga önérzetesen ütött a mellére.

razság van, akkor éri el a forróság tetőfokát. Átlagos hőmérséklet árnyékban 28—30 C. Az éjjelek majdnem ugyanolyan forrók, mint a nappalok. Ez a körülmény és a nedves levegő okozzák, hogy európai ember az ogowementi éghajlatot oly nehezen bírja. Egy év múltán az ember már bizonyos fáradságot érez, 2—3 év múlva már munkaképtelen és legjobban teszi, ha egyidőre visszajön Európába.

Lambarénében a párisi ev. misszióegyesületnek volt misszióállomása, ennek közelében telepedett le dr. Schweitzer. Már az úton tapasztalta, hogy az alkohol mennyire nyomorulttá, rabbá tudja tenni az embert. Amit a néger a hajókon, a fakitermelésnél nehéz munkával keres, az mind elúszik pálinkára. A másik szomorú tapasztalata, a négerek megbízhatatlansága volt.

Sok nehézséget okozott neki a, magával hozott orvosságok és kötszerek elhelyezése. Nem volt hely, ahol a betegeket megvizsgálhatta volna. Az udvaron kellett az orvosi rendelést megtartania, ami a szúró nap miatt nagyon fárasztó volt. Dr. Schweitzer úgy segített magán, hogy a lakása mögötti tyúkólat rendezte be rendelőnek. Igaz ugyan, hogy ebben az alacsony, szűk helyiségben rettenetes volt a hőség, mivel nem volt rajta ablak, de mégis fedél alatt volt.

Munkáját nagyon megnehezítette a néger nép teljes közönye és a tisztaság iránt való érzéktelensége. Dacára annak, hogy a betegnek körülményesen elmagyarázza, elismételi és elismételteti vele, egy spárgára fűzött kemény papírosra felírja neki, hogy hogyan vegye be az orvosságot, mégsem biztos, hogy nem isz- sza-e meg az egész üveg orvosságot egyszerre, vagy nem eszi-e meg a kenőcsöt. Nehézség az, hogy minden orvosságot üvegbe vagy pdéhdobozba kell

— Míg engem látsz, ne félj! Én keresem a kenyeret s nem te! Majd megmutatom, hogy többem lesz, mint volt!

— Ha rajta lesz az Isten áldása, ügy lehet.

Varga hangosan felnevetett.

— Mit? Isten áldása? Hahaha! Nem adott az Isten nekem még csak egy fiaborjút sem, egy megveszekedett garast sem! Azt mind én szereztem ésszel, fúr...

Hirtelen elharapta a szót.

— No, csak mond ki, hogy furfang- gal, sokszor mások becsapásával. Mondjad, lehet az ily szerzeményen az Isten áldása?

Az ember hangja felcsattant.

— Fogd be a szád! Mit törődsz te az én dolgommal? Törődj te csak a magadéval! Kérd az Isten áldását a te dolgodra, a mosogatásra, a főzésre! Hahaha. Felkopna az állad, ha nein én adnék neked zsírt, lisztet, pénzt! Mondhatom, szépen néz ki a te Istened áldása! Szeretném én azt látni, hogyan boldogulnál te az Isten áldásával!?

Az asszony összetette a két kezét.

— Ne káromold az Istent, Dénes! Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni! Megverhet az téged, benned, bennem vagy egyetlen gyermekedben!

— Jó, jó, csak ne prézsmitálj már annyit.

Odament a szekrényhez, egy vastag pénztárcát dugott a belső zsebébe. Fogta a botját s indulni készült.