Harangszó, 1935
1935-08-04 / 32. szám
26. évfoiyatri. 1935. augusztus 4. 32. szánt. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Ornzátfos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malleklai tanév alatt kéthetinként a KIS HARANÜSZÓ. Postacaekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Saját cselekedeteink nem engesztelhetik meg Tstent, sem bünbocsánatot vagy kegyelmet és meg- igazulást nem érdemelnek ki, hanem ezt csak hit által érjük el. Aki tehát azt hiszi, hogy cselekedeteivel érdemli ki a kegyelmet, az megveti Krisztus érdemét és kegyelmét és Krisztus nélkül csupán emberi erőkkel keresi az utat Istenhez. Ágostai hitvallás XX. cikkely. k Havangssó otrkesi ló-kiadóhivatala GYŐR ű., Petőfi tér 2. Előfizetési árt.: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel I0°/a-os kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A nagy kudarc. Luk. 5, 4-8. A genezáreti tó partján hálót öblögetnek a halászok. Sápadtak, mert virrasztónak, fáradtak mert sokat vesződtek, mogorvák, mert hiába vesződtek. Valóban: a kudarc az egyik legkeservesebb tapasztalata az emberi életnek. Legszebb álmaink gyilkosa, legkitermeltebb lépéseink csufondáros elgáncsolója. Pedig a kudarcot is az Isten engedélyezte s Ő semmit sem tett hiába. A kudarcnak óriási szerepe van az élet háztartásában. A kudarc bölcsőjében születik meg az, amit alaposságnak nevezünk. Krisztus a nagy kudarc után azt mondja Péternek: „Evezz a mélyre“. Ha Péter előzőleg nagy zsákmányt fogott volna, bizonnyal azt mondta volna: „Mester, én nem megyek, én megfogtam már a mai porciómat. Majd holnap“. De mert előzőleg fiahalat sem fogott, a kudarctól megtörtén engedelmeskedik. Kiveti újra a hálót, nem a sekély parton, hanem kinn a mély vizeken. Minden kudarc arra való, hogy megüzenje vele az Isten: evezz a mélyre; légy alapos. Különösen szól ez a figyelmeztetés nekünk, kik egy rohanó kornak vagyunk a felszínes gyermekei. Mert a mai ember kétségbeejtöen felszínes. Felszínes a műveltsége, hiszen újságnál, annak is csak az öregbetüs címeinél egyebet alig olvas. Felszínes a munkavégzése, hiszen hány ember dolgozik ma csak a látszat kedvéért. Felszínes a vallási élete, hiszen hány ember vallása nem egyéb, mint örökölt, vagy beideg- zett vallási szokások, külsőségek gyakorlata. Az egyéni, nemzeti és nemzetközi élet minden vonalán azért enged ránk az Isten annyi kudarcot, hogy sekélyes parti erőlködések helyett kieveztessen a mélyre s alaposságra szoktatva, nevelve, a megoldandó kérdések lényegét kerestesse meg velünk. A kudarc kohójában edződik keményre az, amit kitartásnak nevezünk. Jaj volna nekünk, ha az életünkben minden könnyedén sikerülne. Elpuhultak lennénk és gőgösek. Isten a kudarcok újra meg újra elkezdető, lélekedző, alázatossá tevő sorozatával nevel minket arra, amit Péter így fejezett ki: „Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazál- tal a te parancsolatodra levetem a hálót“. Az Isten kezében minden kudarcunk áldott pöröllyé válik, hogy kiedzze lelkűnkben a kitartó hűségnek ezt a hatalmas szavát: mindazonáltal. A kudarcból születik meg az igazi ered m é n y is. Ha Péter az első, saját próbálkozására mindjárt ilyen hatalmas eredményt ért volna el, bizonnyal nem látta volna azt olyan csodálatosnak. De az előzetes kudarc különösképpen is megnövelte szemében az eredmény nagyságát. De Péter csodálatos halfogásának legtöbb eredményét nem a halak tömege jelentette, hanem egy hármas fölfedezés. Péter fölfedezte az ö halásztársait. ö, aki természeténél fogva rátarti és magabízó ember, „int“ a társainak. 7. vers. A kudarcnak, mint minden szenvedésnek abban van az egyik legáldottabb eredménye, hogy észrevéteti velünk a felebarátot, összekovácsol. Péter fölfedezi önmagát is. A nagy kudarc előtt ő, a kemény nyakú Simon, dehogy tudta volna azt mondani: „Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok“. A kudarcnak, mint minden szenvedésnek az a másik áldott eredménye, hogy tükröt tart elénk, amelyben meglátjuk nyomorult voltunkat. Péter a nagy kudarc után fedezi föl Krisztust is. Azt a Jézust, akit előbb a „Mester“ hideg nevezetével illet csupán (5. vers), most így szólítja meg „Uram“ (8. vers). A vándor tanítómesterben a kudarc józanító pillanataiban felfedezi a mindenható Urat és pedig az ő személyes Urát. Milyen áldott dolog volna, ha minden kudarcunkat abból a szempontból tudnánk nézni, hogy rajta keresztül az Isten megakarja láttatni velünk embertársunkat, önmagunkat s azt, aki Úr még pedig a mi Urunk. A magyar nép mindig a kudarcok népe volt. Történelmünk századai alatt nem tettünk mást, mint űztük a Hunor és Magyar mesebeli fehér szarvasát. De mindig hiába. Magyarnak lenni tudod mit jelent? Vetni két marokkal és nem aratni, menni nehéz utakon, de haza soha nem érkezni, vágyni a magasba, de mindig lent maradni, széles vállai nekigyürkőzni, de a cél előtt megtorpanni, sikerről álmodni s kudarcra ébredni. Mégis bizonyos, hogy történelmünk sok-sok véres összetönetteté- se, keserű kudarca nem a sors gonosz játéka volt, hanem az Isten szent pedagógiája, mellyel arra akar nevelni, hogy nézzünk kifelé, egymásban a testvért meglátva pártos nép helyett olvadjunk egy- gyé; hogy nézzünk befelé s lássuk meg nyomorult, Isten nélkül szűkölködő, Krisztusra szoruló, megváltásra utalt bűnös önmagunkat; hogy nézzünk fölfelé s lássuk meg azt, aki az Úr és a mi Urunk, aki Atya és a mi Atyánk. Árva magyar nép, sápadt vagy, mert sokat virrasztottál, fáradt vagy, mert sokat küzködtél és mogorva vagy, mert hiába vesződöl. üres a hálód: nem fogtál semmit. Mindazonáltal evezz a mélyre.
